67.rész

Folyamatosan csak beszéltek és beszéltek, már kezdtem elveszíteni a fonalat, amikor mindketten rám néztek.

-[Név]?

-Hmm?-fordultam feléjük.

-Szóval nem figyeltél...

-Hogy őszinte legyek,már a felénél nem tudtam miről van szó-ráztam meg a fejem.

-Mindegy...Nem ez a lényeg.Melyikünk?

-Mind kettőtök.

-Ilyen válaszlehetőség nem volt...

-Egy valakit válassz asszony...

-Magamat.

-Akkor úgy fogalmazok,engem vagy Kei-t választod?

-Egyikőtöket sem.

-És miért?-nyíltak ki Tomo szemei

-Mert egyikőtöket sem akarom megbántani.

-Hidd el,én nem sértődök meg,hogy ha nem Tomo-t választod-tette a vállamra kezét Kei.

-Miért vagy te abban olyan biztos,hogy téged választalak?-fordultam a fiú felé.

-Mert engem szeretsz.A magasságom miatt,mert nem vagyok egy kerti törpe,a szőke hajam miatt,mert nem vagyok egy rák,a csodálatos arcvonásaim miatt,amit az angyalok faragtak...

-Meg a szerénységed miatt,nem?

-Igen,elég szerény vagyok,ahhoz képest,hogy ilyen jó adottságokkal rendelkezek.És,mivel neked is elég jók vannak,csoda gyerekeink lehetnének.Azaz,tovább örökíthetnénk eme csodás génállományokat.

-Én anyád helyébe már kiheréltettelek volna,hogy ne tudj szaporodni-temette arcát kezébe másik oldalamon Tomo.

-Neked jobban ajánlanám...Nem is beszélve a katasztrofálisan mindenkit elsöprő személyiségedről.Arra még nem gondoltál,hogy más emberek is élnek a környezetedben és nem te vagy a világ középpontja?

-Te meg egy élettelen csicska vagy...

-Elég lesz!-emeltem fel a kezeim.Mind ketten felém kapták a tekintetüket-Ez a csaj szingli marad-mutattam végig magamon,majd az ajtó felé véve az irányt,hagytam ott a két lesokkolt fiút-Holnap találkozunk a suliba-intettem és kilépve a házból haza felé vettem az irányt.

-Itthon vagyok Cannibál!-jöttem be az ajtón,majd levágva a földre a táskám az út közepére,bebaktattam a konyhába,valami ehető után nézni.Egy nagy zaj hatására,kijöttem a hűtőből és a hang felé fordultam.

-Nem lehetett volna beljebb vinni ezt a kurva táskát?

-Hogy ha ott van,akkor valószínűleg nem...

Nem nagyon terveztem ma délután kimozdulni,de mikor majdnem belehaltam az unalomba muszáj voltam kitenni a lábam,addig is legalább nem Ni-chan szent beszédét kell hallgatnom.A fülhallgatóval vettem célba a közeli parkot.Amint beléptem egy kisebb táblát pillantottam meg,rajta a park térképével.Szemet szúrt egy kisebb tó,így arra felé vettem az irányt.Úgy sem voltam még itt.Már a közelébe jártam úti célomnak,amikor egy macskát pillantottam meg a partján.

-Cecaaa-mentem oda hozzá megsimogatni.Szeretem a cicákat,valahogy olyan aranyosak.Szép tiszta,hófehér bunda fedte be egész testét.Egy idő után dorombolni kezdett.Valaki leguggolt mellém,így felé fordítottam a fejem.Az egyik osztálytársam volt az.Igaz ne beszéltem vele sokat,de látásból ismertem.

-Szia [Név]-intett,majd végig simított a macska hátán.

-Hali Yuu-mosolyogtam rá.Most,hogy jobban belegondolok,őt még sohasem láttam mosolyogni-Szereted a cicákat?-csak bólintott,nem valami bőbeszédű,azt meg kell hagyni-És,milyen volt a napod?

-Tűrhető...

-Sétálsz?-ismét bólintott.

Egész jól elbeszélgettünk és a végére már voltak 3,sőt 4 szavas mondatai is nekem szánva.

-Szerintem én lassan megyek-egyenesedtem fel.

-Haza kísérjelek?

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top