Elkezdtünk próbálni, de valahogy nem ez körül forogtak a gondolataim.Miközben énekeltem,hiába ilyenkor szoktam kikapcsolni, most minden rossz egyszerre jutott az eszembe...Miért nem keresett?Megutált volna?

-Ott C van, nem H...

-Tényleg...Bocs.Menjünk a refréntől...-most a legkevésbé sem érdekel, ha fél hanggal lejjeb éneklek, csodálom, hogy még a hangom nem csuklott el.

-[Név], kezdj valamit magaddal, mert ez így szar...-ez hiányzott még...

-Ha olyan szar, akkor énekelj te, biztos jobban tudod hogy kell-a szemembe könnyek szöktek.Végig néztem a társaságon,lehet Kei-n egy kicsit többet pihentettem a szemem, majd egy utolsó pillantás után otthagyva őket bevágtam magam mögött az ajtót.Nem kellett sok hozzá, hogy a nagy világ előtt elbőgjem magam.Hazafele vettem az irányt, pontosabban rohamos gyorsasággal futni kezdtem.
[Várjatok,csak úgy jönnek a rímek😂😂Ezt muszáj kiöntenem😂:

Futottam.
Nem sokáig jutottam,
Valakibe belebotlottam.
Hogyan is ragozzam...
Megbotlottam,
A fiút, pedig átkaroltam.
Nehogy lezúgjak,
Vagy épp belé ne zúgjak.
Íriszeim kinyitottam
Rá vigyorogtam,
Majd megköszönve elrohantam.
Kék szemei elé sötét haja hullva.
Intett nekem utánam fordulva.
A fülesem bedugva,
Elpirulva
Elvakulva
Folytattam utam, mely nem több, mint egy zsák utca.
Senki sem szólt bele sorsomba,
Én voltam az,aki elrontotta.
Ha ott, akkor nem botladozva,
Hanem elfordulva
Elmegyek melletted
Nem lennék most ennyire lehangolva.
S talán egy mosoly is felszökne az  arcomra...

Tudom,tudom költői vénával rendelkezek 😂😂.Na de, folytassuk a story-t...]

Épp hogy kiértem az iskola területéről, az utcában valaki megfogta a csuklóm ezzel engem megállítva.Félve hátrapillantottam.Kei nézett vissza rám,lihegve, gondolom futott.

-Mit akarsz?-néztem rá könnybe lábadt szemekkel.

-Izé...Sajnálom.

-És mégis mit?-habozott-Legalább ne kérj bocsánatot, ha nem tudod,miért teszed...-hámoztam le magamról az ujjait, majd sarkon fordulva elindultam.

-[Név]!Várj már!-kapott ismét utánam.

-Mivan?

-Sajnálom, hogy nem írtam.

-Mikor?

-A nyári szünetben...

-Mindegy,felejtsd el ezt az egészet.

-És ha nem akarom elfelejteni?

-Majd előbb-utóbb beletörődsz...

-Komolyan?Azért, mert nem írtam?

-Nem, nem azért-pedig de, ezért is.

-Akkor?

-Felejtsd el-ismételtem meg önmagam. Egy-két könycseppem már percekkel ezelőtt földet ért,azóta csak egyre szaporábban folynak le az arcomon.Valaki megragadva a másik karom,magához húzott, majd szoros ölelésbe vont.

-Hé,engedd el.

-Ch...Eleget sírt már miattad nem?Vagy ennyi neked nem volt elég?

-Tomo, engedj el...-próbáltam magamról lefeszíteni izmos karjait,kevesebb sikerrel.

-Nem, mert visszamész hozzá.Elegem van, miért kéne nekem azt néznem, hogy más fiú miatt sírsz?

-Tomo, most-vetett rá gyilkos pillantást Kei.