-Muszáj?

-[Név]...Az alku az alku.Bármennyire is sajnállak,de-befogtam a száját, ugyanis cipő kopogást hallottam.Gyorsan bebújtunk a biliárd asztal mögé.

-Hogy megint égve felejtették...-sóhajtott fel egy ismeretlen női hang.A kapcsoló kattanása után teljes sötétség lepte be az egész helyet.

-Ne nyalogasd a kezem, mert tarkón váglak!-suttogtam oda a mellettem lévő fiúnak.A cipő kopogás egyre távolabbról hallatszódott-Tuti csaltál!Engem nem lehet megverni biliárdban!Hogy Kei-t megverted az még rendben,de engem?

-Ez van szívem-rántott vállat.

-Bazd meg...

-Tomo, ha nem élsz a jutalommal, majd én átveszem helyetted-pillantott rám Kei és vissza is fordult, amikor látta az "értelmes" tekintetem.

-Ugye tudod, hogy én lettem a 2.?Azaz,akkor senkinek sem tartoznék semmivel.Essünk már túl rajta aztán had menjek sírni a szobámba.

-Értem én, hogy ennyire szeretnéd, de kultúráld magad...-a fiú közelebb hajolt hozzám.

-Várj!Én ezt nem csinálom!

-Istenem [Név]...Külön szobába ne menjünk?

-De...

-Nem megfektetni akarlak asszony, egy csókról volt szó.

-Kit nevezel te asszonynak hülyegyerek?!Nem érdekel,nem égetem magam veled mindenki előtt!

-Ez fájt...

-Leszarom!

-Egybe akartunk bemenni, az is zárva volt.Szerinted, majd a te kedvedért ki lesz nyitva egy?

-Igen-indultam el a folyosón.

-És Haru a hisztis mi?

-Megverjelek?

Mindegyik ajtón megpróbáltam benyitni.Már azon voltam feladom és ez lesz az utolsó,de az történetesen nyitva volt.Visszafordultam,majd elkiáltottam magam.

-Gyere ide Rák!

-Hallod és tényleg talált egyet...

-[Név], nyugodj békében...Mostmár komolyan-kiabált még utánam Chise.

-Ha bármi olyat csinálna, sikítozz!

-Szerettelek titeket...

-Nem megöllek ember.Gyere már.

Félve beléptem a koromsötét szobába.Egy kis idő után a szemem megszokta ezt a feketeséget, így nagyjából körbe tudtam nézni.Egy ágyat pillantottam meg először.

-Nah felkészültél?-zárta be az ajtót.

-Hé,nyitod ki!

-Te hisztiztél egy szobáért.

-De nem azért, hogy be legyen zárva-mentem oda az ajtóhoz.

-Jó elegem van...-csapott a fejem mellé az ajtóra.Csak bámult a szemeimbe, ami kikészített.A szemei vörösen izzottak a sötétben.

-Essünk túl rajta...-hajoltam rá az ajkaira.Először kicsit habozott, majd mosolyogva visszacsókólt.A meleg kezét éreztem meg a hasamon, ami egyre csak feljebb csúszott.Megfogtam a csuklóját-Csókról volt szó...

-Bele fér nem?

-Nem...-elkezdtem tapogatni a kulcs után, majd mikor megtaláltam elfordítottam a zárban.

-Ki mondta, hogy végeztem?

-Egyetlen egyről volt szó.

-És?

-Na jó, én mentem...

-Ne már-ölelt át hatulról.Fejét a vállamba fúrva szorított magához.

-Rák,engedj el.

-És ha nem?

-Csak, hogy tudd egy láblendítésembe kerül és nem lesznek gyerekeid.

-Elengedlek,csak ne, tovább kell adni a jövő generációjának ezt a csodálatos génállományt...-puszilta meg az arcom, amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a szobát.

-Hát még élsz...-jött oda Hana.

-Fehér.

-Fehér mi?

-Fehér rózsát kérek a síromra...