Egy kezet éreztem meg a vállamon, ami magához húzva, jó szorosan ölelt át.Az egész mellkasa a hátamnak nyomódott, így éreztem milyen kidolgozott is a teste.Halkan a fülembe suttogott egy mondatot.

-Nem megyünk el valahova?

Egyből felismertem az illetőt.Kei.Az én Kei-m.Lassan magával szembe fordított a válaszra várva.Csak bólintottam egyet, mire megfogva a kezem magával húzott.

A többiek minket észre sem véve labdáztak tovább.A fiú kihúzott a medencéből és az öltözők felé vette az irányt.Egy üresbe berántott magával,majd bezárta azt.

-Kei?

Rám nézett, majd kajánul elmosolyodott. Közelebb hajolt, és a fülembe suttogott.

-Ne aggódj, jó kezekben vagy!-mosolygott,mire eltoltam magamtól.

-Lehet, de nem itt! - mosolyodtam el gonoszul. Válaszul megforgatta a szemét, és kinyitotta az ajtót.[Köszönjük a közre működést csakegyflora -nak]Még egy puszit nyomott az ajkaimra, majd a kezemet keresve és megtalálva indult el.

-[Név],hol voltatok?-futott oda hozzánk Hana.

-Mindegy-legyintettem egy mosolyt eresztve.

-Nem hiszlek el-pillantott rám a mellettem álló fiú és eleresztve a kezem visszaindult az Ötös fogathoz.

-Ezt vegyem egy megsértődésnek?

-Olyasmi-fordult hátra egy újabb mosolyra húzva a száját.

A nap hamar eltelt,főleg,hogy egy csomó hülyeség is elhagyta a szánkat,amin persze jókat derültünk.Összepakoltuk a cuccainkat,majd sétálásnak eredtünk a vasútállomás felé.

A vonat a szemünk előtt suhant el.Hiába siettünk,sőt futottunk,nem értük el.

-Mikor jön a következő vonat sensei?-lóbálta meg kezét a magasban Haru.

-2 óra...-sóhajtott.

-Az nem is olyan so..Várj mi?2 óra?

-Nemááár.

-Mi ez?

-Akkor minek futottunk?

-Mi lenne,ha körbe néznénk addig a környéken?-ajánlotta fel Futaba-sensei megmentve a helyzetet.

Belegyezésünk után elindultunk.Egy nagy füves területen kötöttünk ki,amire szépen le is telepedtünk.

-Mivan veletek lányok?-jött oda nevetve a tanárnő.

-Elfáradtam...-dőltem hátra a fűbe.

-Akkor pihenjünk itt?

-Nem lenne rossz.

Amint letelt az időkeretünk,elindultunk újra a vasútállomás felé,egy fél órával a vonat érkezése előtt,nem a szerencsére bízva sorsunkat.Felszálltunk a vonatra,ami természetesen tömve volt.Megláttunk egy 4-es ülést,ahol csak egy kb. velünk egy idős fiú ült,így odamerészkedtünk hozzá.

-Hali,bocsi,szabad?

-Persze-mosolygott ránk levéve a táskáját a székről.

-Köszi-Chise volt a legbátrabb köztünk így ő ült le mellé,én a fiúval szemben Hana,pedig mellém.Unatkoztam,így nézelődni kezdtem.Az ablakon át láttam a mellettünk elsuhanó fákat és az egy-két helyen már a picit sárgásabb faleveleket is.A nap hét ágra sütött,majdnem a szememet is kisütve.

-Az egy manga?-vettem észre a fiú kezében.Csak mosolyogva bólintott,majd átnyújtotta nekem,jelezve,hogy nyugodtan elvehetem.Kivéve a kezéből lapozgatni kezdtem és rájöttem,hogy ez nem valamelyik animének a folytatása,hanem egy teljesen új történet.

-Igen,ez egy új manga.

-Hangosan is kimondtam?-lepődtem meg.

-Dehogy-nevetett fel-Az arcodra volt írva,hogy még nem hallottad és láttad ezt a nevet.

-Az már valószínűbb...Tessék-nyújtottam neki vissza-Majd utána nézek-elrakta a táskájába,és újra ránk nézett.

-Osztálykirándulás?

-Igen...Jah,amúgy izé én [Név] vagyok,ő pedig Hana és Chise-nyújtottam a kezem.

-Én Sou vagyok-fogadta el,majd a lányokkal is kezet fogott.