Végül "pihenjünk egy kicsit" végszóval mindenki elfeküdt.Mellettem Kei foglalt helyet.

-Senki se aludjon be-nevetett fel Tomo.

-Jó éjt...-hajolt hozzám közelebb Kei és egy puszit nyomott a homlokomra.

Az ígéretünk ellenére,hogy "ma nem alszunk" pár perc múlva meghallottam előszőr Tomo, majd a magam mellett lévő egyeneletesen szuszogó fiút.Mozdulni sem mertem, nehogy felébredjen.Engem átkarolva aludt el, valahogy olyan melegség töltötte el a szívem, mikor ránéztem az alvó Kei-re.Talá,mert szeretem.Nem csak, mint egy barátot.Sokkal jobban...

Annyira az arcát néztem, hogy még "pihenni" is elfelejtettem.Egy szemhunyásnyit sem aludtam,ezzel teljesítve az ígéretem.

Már egy kis fény beszűrődött az ablakon.Napfelkelte...Óvatosan kimásztam Kei mellől, majd ránéztem a telefonomra.6 óra.Lassan jönnek minket felkelteni, szóval most már mindegy, hogy visszaalszok-e vagy sem, nem tartana sokáig.

Pár perccel később kopogtak,így az ajtóhoz sprinteltem, hogy még véletlenül se nyissanak be,növelve az esélyet, hogy meglássák a nálunk alvó fiúkat.

-Jó reggelt [Név]-chan!

-Jó reggelt Hikari-sensei.Már fennt vagyunk...

-Rendben,öltözzetek fel, aztán 1 óra múlva gyertek le reggelizni.

-Igenis-vágtam magam vigyázba, mire a tanár egy kisebb mosolyt megejtve tovább állt.Gyorsan becsuktam az ajtót, majd amilyen gyorsan csak tudtam kirugdaltam a többieket az ágyból.

-Keljetek már fel!

-Kussolj már [Név]!-vágott nekem egy párnát Ni-chan Chise ágyából.

-Mi lenne, ha addig felkelnétek, ameddig nem hozzátok nyitnak be?Ha észreveszik, hogy ott sem vagytok,szarban lesztek.

-Erről is gondoskodtunk!

-Aztán hogyan?

-Kitömtük párnákkal a takaróinkat, mintha mi lennénk ott-ült fel büszkén Tomo.

-És azok ajtót is nyitnak vagy mi?Idióta...

-Betanítottuk őket Haru-val!

-Na taka van...

-Ne csináld már!

-Fiúk...-nézett rájuk az indulásra kész Kei.Tőle mindenki fosik.

-Megyünk már!Bocsáss meg [Név]-chan diktátor asszony az engedetlen cselekedésünkért.

-Csak menjetek-sóhajtottam.Miután kan mentes lett a szobánk felöltöztünk, majd leballagtunk reggelizni.

Végre egy jó pont kaja téren.Svédasztalos, így azt ehetek, amit akarok és amennyit akarok...Végül müzli mellett döntöttem.

Megreggeliztünk és a kaja utáni szokásos megbeszélés sem maradhatott el.

-Szóval...Mindenkinek egészségére.Remélem mindenki teli ette magát, mert itt legközelebb csak vacsorát eszünk.

-Hogy-hogy?-szólalt fel valaki.

-Tegnap...Ugye a bátorságpróbának nem nagyon találtunk helyszínt, viszont [Név], volt olyan cseles és kijátszott.Azzal a feltétellel mondta el, hogy a szentélyben tartsunk, hogy ha cserébe kérhet valamit.A kívánsága, pedig az volt, hogy menjünk el egy gyógyfürdőbe.Gondolkodtunk rajta, hogy lenne mindenkinek jó, ezért egy nagy Aqua parkba megyünk, ahol csúszdától elkezdve termálvízig minden van.Remélem így is jó-pillantott rám, mire csak mosolyogva bólintottam.