49.rész
-Most komolyan mit akartok?Megzavartátok a csajos esténk...-ült vissza az ágyára Chise sóhajtva egyet.
-Hát...Előszőr összefirkálni jöttünk titeket,csak ez nem nagyon jött össze.
-Ne hisztizzetek már!Nyugi van-ült le Ni-chan is, szintén Chise ágyára.
-Ki mondta, hogy ráülhetsz?
-Lassan rosszabb vagy, mint a festett hajú picsa-feküdt el az ágyon.
-És,mit is zavartunk meg?
-Felelsz vagy merszezni akartunk...
-Én is beszállok!-tette fel a kezét Haru, mintha jelentkezne.
-Biztos, hogy nem!Veletek nem játszok-emeltem fel a kezeim védekezően-Inkább tegyétek magatokat hasznossá és hozzatok valami kaját, mert a miénket már megettük...
-Most,hogy mondod.Lemegyek valamit kiszedni abból a nagy hűtőből-indult meg Tomo, majd Haru is követni kezdte.
-Izé...leülhetek?-kérdezte meg tőlem Kei, de kerülte a szemkontaktust.
-Engedélyezem.
-Igenis főnökasszony-vágta magát vigyázba, majd helyet foglalt mellettem.
Pár perc múlva papucs kopogást hallottunk a folyosóról.
-Ideje volt,mennyi ideig tart ezeknek kaját hozni?
-Ezek nem ők...Rajtuk nem volt papucs.Mezitláb voltak.
Lekapcsoltuk a villanyt.A lépések egyre csak közeledtek és közeledtek.Az ajtó előtt a két tanár hangját hallottuk meg.
A takarót magamra ës Kei-re is ráhúztam.Előszőr nem értette mivan, aztán leesett neki, amikor benyitottak és egy kis elemlámpával körbe világítottak.
-Megmondtam, hogy ők alszanak.Jó gyerekek ezek.Nem is értem ide minek jöttünk be.
-Várj...-csak azt hallottam, hogy közeled felénk.Kei-t lejjebb nyomtam a takaró alá, hogy még véletlenül se vegyék észre, mert nagy botrány lenne belőle...Jobban magamhoz szorítottam, hogy az se legyen feltűnő.Bennt tartottam a levegőmet is, amit feltehetőleg Kei is észrevett, mert csak bátorítóan megszorította a kezem, majd lassan és nagyon halkan suttogni kezdett.
-Nyugi-Futaba-sensei megvilágította az arcom a zseblámpával, próbáltam csukva tartani, de még így is világos volt-Milyen aranyosan alszanak...Rendben,itt végeztünk...
A lépéseik távolodtak, miután hallottuk az ajtócsukódást, még egy kicsit vártunk,majd kimásztunk az ágyakból.
-Izé...Bocsi-néztem a mellettem ülő fiúra.
-Semmi...
-Fúj, ne itt!Gondoljatok már a szinglikre is légyszi-szólt be Ni-chan.
-Ott van neked Chise nem?Amúgy ebbe semmi olyan nem volt...Vagy valami még is bántja a szende szűz leleked? -néztem rá felhúzott szemöldökkel.Be kell vallanom nehezen toreráltam a beszólását.
-Megjöttünk!Bocsi,csak közbe találkoztunk a járőrökkel...De túléltük!
-Nem úgy volt, hogy elaludtak?
-Állítólag...
-Honnan van ennyi kajátok?-pillantottam a kezükben lévő rengetegre.
-Nem a miénk...-rántott vállat Tomo,majd hozzám vágott egy tábla csokit.
-Oh...Jóba leszünk mi-néztem fel rá, mire csak vissza vigyorgott.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top