46.rész
Már lassan besötétedett,10 óra körül lehet.Most épp egy csendesebb,kevesebb utcai világítással rendelkező szakaszt keresünk,ahol megrendezhetjük a bátorságpróbát.A betondzsungelben,kevés ilyenre volt lehetőség,így már majdnem feladtuk,amikor voltam olyan okos és eszembe jutott a szentély.
-Legyen szíves tanárnő-sétáltam mellé-Van egy ötletem,hol tarthatnánk meg.
-Komolyan?Hol van ez a hely?
-Egy dologért cserébe megmondom...-mosolyogtam rá.
-Hm-gondolkodott el,majd pár másodperc múlva újra megszólalt-Legyen...Úgy sem élnél vele vissza annyira,mint a bátyád,hallgatom...
-Szóval...Tudja,szeretnénk elmenni a kirándulás alatt egy gyógyfürdőbe.Ha lehet róla szó...
-Melyikbe?-nézett rám sóhajtva.
-A Times Spa Resta-ba.
-Még átgondolom...-sóhajtott-Szóval,hol is van ez a hely?
-Felfele a szentélyhez jó?
-Hogy én erre miért nem gondoltam?-csapott a homlokára-Most,pedig,hogy van egy agyafúrt diákom kicsikart belőlem egy gyógyfürdő látogatást is...Remek.
-Mondtam már,hogy szeretünk [Név]?-kiabált a tömegből valahonnan Ryo.
-Engem csak szeretni lehet-vigyorogtam.
Elindultunk a szentély irányába,majd egy 50m-el a lépcső előtt megálltunk.
-Figyeljetek,minden lány jöjjön ide és húzzon egy nevet a sapkából,amikben a fiúk nevei vannak.
-De tanárnő!Csak 13 lány van,mi fiúk,pedig 21-en!
-Tudom,ezt akarom mondani...Mivel több fiú van,mint lány,a megmaradt fiúkból,pár kijöhet húzni.
-De akkor minek kellett a lányoknak is felírni a nevüket?
-Hmm...Ez egy jó kérdés Hideki Tomo-kun...Mindegy,minden lány jöjjön ide és húzzon egy nevet.
-Had legyek első!-tartotta fel a kezét Hana,mintha jelentkezne.
-Menj csak.
-Nah lássuk-nyúlt bele a kalapba,majd kihúzott egy cetlit-Tomo Drágád és egy kacsintós fej?-olvasta fel ami a papírján volt.
-Itt vagyok Drága Hana-fogta meg a kezét,majd puszilta azt meg.
-Nemár,komolyan?-nézett ránk kétségbeesetten.
-Következő?
-Menj-löktem meg Chise-t.
-Oké...-lépkedett oda,majd beletette a kezét a sapkába és felolvasta mi áll az ő fecnién-Valami jó csaj húzzon pls?Ki ez a bátor?-lengette meg,majd Haru bukkant elő valahonnan.
-Chise?Áh,tűrhető...
-Megverjelek?
-Ne!-tette maga elé kezeit a fiú.
Kimentem és én is húztam egy papírt.Nagyon megkönnyebbültem,mikor megláttam rajta a Kei nevet.
-Kei-mondtam mosolyogva,majd a fiú mellé sétáltam,ahol Hana-ék is voltak.
-Te miért őt húztad?-akadt ki Chise-Csaltál!Újrahúzást akarok![Név]csalt!Sensei!
-Elég lesz Chise.A szemem előtt húzott,nem hiszem,hogy bármit is tudott volna ezen csalni.
-Ch...Bunda az egész...-fordult el a lány,majd vissza is fordult,mikor meglátta maga mellett a vigyorgó Haru-t,aki láthatóan örült annak,hogy a lánnyal van.
-Kínváncsi leszek,kit húz...-fordította a fejét Hana,a festett szőke lány felé,aki csak úgy kilibbent azért a papír darabért,majd felolvasta.
-Ki az a "Neked senki"?
-Ez a bátyád-röhögte el magát Haru mellettem halkan.
-Ez te leszel Okita-kun-csapta hátba Ni-chan,a szegény stréber fiút.
-N-nem hiszem,m-mert én nem ezt írtam a papíromra-ellenkezett.
-De,én is láttam Okita-kun,hogy ezt írtad-szállt be Ryo is.A fiú vonakodva,de belement és odasétált a szőke lány mellé.
-Komolyan?Te?Miért nem kaphattam valamelyiket az Ötös Fogatból?Újrahúzást akarok!!!
-Nyugodj le Arisa-san,már Chise-san-nak is elmagyaráztam,hogy nincs új húzás.
Minden lány húzott egy fecnit,majd a kimaradt fiúk következtek.Ryo ballagott oda előszőr és lazán kihúzott egy cetlit.
-Ez én vagyok...-rakta volna vissza de a tanár megállította.
-Had nézzem!-a fiú megmutatta neki-Rendben,húzz még egyet.
-Ryo!Ez te vagy-jött vissza hozzánk.
-Hú,kösz,hogy megmentettél,nem akartam valami idiótával lenni.
-Egy tábla milka...
-Persze-röhögték el magukat.
-Te most kihúztad Okita-kun-t?-lépett mellé Hana.
-Aha,szerencse,így nem valami barommal kell lennem.
Mikor már mindenki húzott sensei újra megszólalt.
-Most,hogy mindenkinek megvan a párja,elkezdenénk.Futaba-sensei,felment.Ahol áll,az a "végállomás".Ott megvárjuk,amíg mindenki felér.Addig nem indulunk el más felé.Senki sem-célozta ezt a mellettünk lévő fiúknak.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top