45.rész
Kb.8 órakor végezhettünk a vacsorával.Sensei ismét, tapsolni kezdett, hogy a figyelmet magára hívja.
-Most, kaptok fél órát, hogy minden szükségesnek vélhető dolgot összeszedjetek.Sétálni megyünk.Ha szeretnétek, zsebpénzt hozzatok.Mehettek-engedett el, mikor már hallotta, hogy nagy a nyüzsgés. Én is felkeltem a helyemről, a lányokkal az oldalamon, majd a szobánk felé vettük az irányt.
-Miben fogadunk, hogy lesz bátorság próba is?
-Hogy mi?-nevettem el magam, utoljára alsó középben volt ilyenünk.
-Tavaly is volt...
-Valószínű most is lesz-sóhajtott Chise nem tetszését kifejezve.
Lassan lementünk a megbeszélt találkozó pontra, ami ismét csak az a recepció melletti beszélgető.Természetesen a fiúk ökörködését, már a lifttől lehetett hallani.Innen hallottam a drága bátyám dörmögős,rekedtes hangját,amint épp Haru-t oltják,Tomo-val.
Beléptünk a kis helyiségbe,ahol egyből megpillantottuk a fiúkat.Valljuk be,nem volt nehéz kiszúrni őket,miközben Tomo hátán Haru ült,a vörös,pedig Ryo-n támaszkodott,hogy elbírja a szőkét,aki nekünk integetett.Próbáltuk őket elkerülni,de ez sem nagyon jött össze.
-Hé![Név],Chise,Hana!Ide!-vonakodva ugyan,de melléjük ballogtunk.Az egyik stréber valami kis fecniket osztogatott.
-Most,hogy mindenki itt van-pillantott ránk a tanár-Mindenkit megkérnék,hogy írja fel a nevét a papírja,majd hozzátok ide,hozzám.
-Megmondtam,hogy bátorság próba...-firkantotta rá a nevét Chise.
-Komolyan?-szedtem le a toll kupakját és utánoztam a lány mozdulat sorát,a saját nevemmel.Kivittük a papírokat.
-Sétálni fogunk a városban sötétedésig,megnézünk pár érdekességet,amit már napközben is láthattatok.Utána bátorság próbát tartunk,majd mikor azzal végeztünk,visszajövünk a szállásra,lefürdünk és takarodó.Mindenkinek érthető?Rendben.Arra megszeretnélek titeket kérni,hogy az utcán ne úgy menjünk,mint egy csorda.Párosával,maximum,3-asával állhattok.
A lányokkal a sor végét tartottuk optimálisnak,ugyanis tudtuk,hogy a fiúk is hátul fognak jönni,Ni-chan-nal és Ryo-val együtt.Mikor erre rávilágítottam,a lányok egyből hátra húztak magukkal.Szobrok után,szobrok sorakoztak.Ha nem néztünk meg 10-et,egyet sem...
-Hé,te fasz!Itt nem akarod megdönteni a rekordot?-kiabált Ni-chan Kei-nek.
-Saito-kun,kúltúráld magad!-szólt rá sensei.
-Elnézést...-csak távolról néztem a jelenetet.Kei nézelődni kezdett,majd mikor kiszúrt a tömegben,felém vette az irányt.
-Vigyázz rá...-vette el a szemüvegét,majd kezem megfogva és felemelve belerakta.Oldalra nézett,én pedig csak mosolyogva bólintottam egyet.
-Rendben.
A fiú ismét visszament a géphez,és mi is előrébb mentünk.Bedobta az érmét,majd mikor a gépből kijött az amit meg kell ütni,beállt,gondolom,hogy nagyobbat tudjon ütni,vagy valami ilyesmi.Ütött egyet,lerázta a kezét,majd a számlálót kezdte figyelni,ami csak pörgött és pörgött.Mikor kiírta,hogy új rekord,a festett szőke kedvencünk és barátai sikítozni kezdtek,hogy "milyen menő már!","Ez a mi Kei-nk" és egyéb hasonló idegtépő kijelentések.
-Ügyes voltál!-mosolyogtam,miközben lábujj hegyre állva ráraktam a szemüvegét.
-Kösz...-jól láttam,elpirult?Mielőtt megbizonyosodhattam volna róla,ismét felhúzta az arca elé azt a hülye maszkot.
-Még valaki kipróbálja?
-Ryo drágám?-rebegtette szempilláit Haru,mire többen is felröhögtek.
-Nem akarom magam leégetni,egyszer már volt alkalmam rá-nevetett kínosan.
-Hm?-bökött oldalba Hana,hogy mire értette.
-Volt egy bandás edzőtábor ezen a héten.Ott is játszottak egy ilyen géppel,Haru ütötte a legkisebbet,míg Kei a legnagyobbat.Ni-chan,pedig jóval kevesebbet,mint Kei,de sokkal többet,mint Haru.
-Várj mi?-döntötte oldalra fejét a barna.
-[Név],azt mondja,hogy jóval kisebbet ütött Kei-nél és nem akarja leégetni magát előttünk is.
-Értem...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top