38.rész

A fiú mosolygott, pontosítok, nevetett, valami belsős poénon.

-Komolyan ki a rák ez?

-Bá dumm ts-nevetett fel Hana.

-Min nevetsz?-fordult felé Chise.

-Tomo-nak,vörös haja van,[Név], pedig lerákozta.

-Ez csak szerintem nem vicces? -fordult felém ismét szőke barátnom suttogva.Ez alatt Hana feltérdelt a székre és átszólt a mögötte ülő fiúnak.

-Tomo, mától ráknak foglak hívni.

-Hogy mivan?

-[Név], azt mondta-

-Ültesd le!-pattantam fel a székről, majd visszaültettük a helyére Hana-t.

-Nah mi?-hajolt előre a fiú.

-[Név], beszólt, hogy te meg ki a rák vagy-kezdett el újra nevetni.

-Hát,illettek már kedvesebb jelzőkkel is...-vakarta meg a tarkóját a fiú, majd Ni-chan felé fordult-Hé, Ryo, nem ismer a húgod?

-Ezek szerint-rántott vállat.

-Hideki Tomo-vigyorgott rám a fiú.

-[Név]-nyújtottam a kezem, amit elfogadott.

-Nem is értem, eddig, hogy nem találkozhattunk...-gondolkodott el, majd annyiban hagyta és megint elkezdtek röhögni valamin.

-Fura egy gyerek-ültem vissza a helyemre.

-Rák-javított ki Chise.

-Jólvan-nevettem most már el én is magam.Kutakodni kezdtem a táskámba,majd mikor megtaláltam amit kerestem,meglengettem a lányok előtt.

-Kértek?

-Az ott Pocky?[Név], tudod mennyire szeretlek-vigyorgott rám Haru.

-Tudom-forgattam meg a szemeim és hozzávágtam.

-Valaki, hívja a mentőket!Eltörtek,[Név], hogy nem szorult beléd ennyi eggyüttérzés sem?

-Visszavegyem?-fordultam hátra a fiú visítozására.

-Kussba vagyok...-zárta be a száját, mintha egy cipzár lenne ott.

-Mivan Haru, befenyítettek?-röhögött fel Tomo, akarom mondani Rák.

-Vigyázz vele, mert neked megy-bontotta ki a csomagot. A lányok reményteli kiskutya szemekkel néztek rám.

-Nyugi, van másik...-halásztam elő, majd azt is kibontottam és feléjük nyújtottam.

Miután ezt bekebeleztük, visszaraktam az üres dobozt a táskámba.

-Hova mész Kei?-kérdezte Ryo,mikor a fiú kimászott az ablak mellé.

-Leülhetek?-támaszkodott meg a szék háttámláján.

-P-persze-csúsztam beljebb táskámat ölembe téve.

-2-es osztag figyeljétek, hogy kell csajozni!-állt fel a székéről Haru, majd  az irányukba mutatott.

-Kussolj már el!Menj aztân addig szedd fel Ni-chan-t, ahogy látom, most úgy sme boldogítja senki.

Ryo és Tomo ú-ztak egy sort, majd inkább Haru visszaüllt a helyére saját dolgával foglalkozva.

-Ezt jól megmondtad [Név], úgy érzem jóban leszünk-jött oda Tomo is,a lányoknak hátat fordítva, egész testével felénk fordulva.

Chise odarakta a kezét a vörös fiú hátsó feléhez.Innen tök úgy nézett ki mintha belemarkolna.Egy bugyuta mosoly bújt a szám sarkába, amit a lány ki is szúrt.Majd tátogta, hogy fékénypezzem le.

Kicsit kijjebb húzva telefont a zsebemből,bekapcsoltam a fényképezőt, majd a hangosító gombot megnyomva lőttem egy sorozatot, hogy legalább egy jó kép legyen.

-Min nevetsz?-fordult hátra Tomo.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top