Az út nagy részt csöndben telt, azt leszámítva, hogy Ni-chan két percenként kérdezgette, pontosan hova is megyünk.

-Csak egy kicsit, maradj már csöndbe...-takartam el a tenyeremmel a száját, hogy abbahagyja a dumálást-Anya, ne maradjunk sokáig, mert holnap osztálykirándulás.

-Észben tartom.

-Miért érzem azt, hogy ebből nem lesz semmi?

-Ugyan már [Név], mindig olyan jól elvagy Iori-val és Rika-val.

-Ha nem bűvésztrükkökről van szó-forgattam meg a szemeim.

-Nemtudom, miért nem bírod őket. Inkább büszke lennél Iori-ra, hogy ilyeneket is tud.

-Én esküszöm örülnék neki, ha nem rajtam mutatná be a hülyeségeit...

Mikor odaértünk a kertes ház elé,már ismerős volt a járás.Nagy nehezen, de kioperáltak a kocsiból, majd az ajtó elé toltak.Becsöngettük és vártuk a csodát, hogy valaki ajtót nyisson.

-Sziasztok!-ölelte meg először anyát.

-Szia Aya, de rég láttalak...

-[Név], hogy megnőttél-vont szoros ölésbe.

-Mint mindig-nevettem el magam, a már monotonná vált szövegen.

-Oh, milyen helyes fiatalember-állt oda Ni-chan elé.Kezdődik...

Bementünk a nappaliba, próbáltam a bátyám közelébe maradni, hátha így nem rajtam mutatja be csodálatra méltó trükkjeit a sátán.

-[Név]?-jött le az emeletről apró termetével Rika.

-Rika,csak nem nőttél?-húztam mosolyra a számat, mert tudtam, hogy ez nincs így.[Gondolkodtam, hogy rakok be róluk is képet,de pont ugyan olyat, ahogy elképzeltem őket nem találtam, így rátok bízom, hogy néznek ki.]

-Most kivételesen igen,fél centit-mutatta az ujjával.

-Az már valami.

-[Név]-chan!-futott le az emeletről Iori is...Már csak ez hiányzott-De rég láttalak-ugrott a nyakamba-Vannak új bűvész trükkjeim-több nem is kellett, a kínos mosoly leolvadt a számról.Tudom,hogy nem vagyok valami nagy vallásos fajta, na de ilyenkor imádkozok bőséggel.Isten vagy valaki adjon erőt.Inkább ne erőt, mert agyon verem.Valaki segítsen meg.

Feltolt a szobájába.Alig volt pár dolog bennt az ágyán és a szekrényén kívül.

-Felvettek az egyetemre?

-Ösztöndíjjal-emelte fel a mutató ujját.

-Ch...Biztos összekevertek valakivel-hiába próbáltam más merre terelni a témát, ez nem sokáig jött össze.

-Nah szóval...Feküdj bele ebbe-húzott elő egy ládát valahonnan.

-Biztos, hogy nem!-emeltem fel a kezem védekezően.

-Ugyan már [Név]-chan.Nem zárlak be.

-Szóval bezársz...

-Most mondtam, hogy még véletlenül sem.

Nagy nehezen de sikerült bele imádkoznia abba a még véletlenül sem szimpatikusnak tűnő ládába.

-Légyszi,ketté se vágj ketté...

-Nyugi van...-keresni kezdett valamit.

-Mit keresel?

-Ezt-lóbálta meg a BFF-em, ebben a házban.A bilincs...Mi mindenen mentünk már keresztül.

-Viszed vissza!-szóltam rá, mikor közeledni kezdett.

-Ugyan már, nem fog fájni...