-Dehogy leszel [Név]-el!-szorított rá Kei a combomra.

-Dehogyis nem-amputált le nagy nehezen a fiú nyakából, majd átrakott a sajátjába.

***

-Próba?-jöttem ki a hajamat törölgetve a fürdőből.

-Nincs kedvem...-zuhant rá Haru a nappaliban elhelyezkedő kanapéra.

-Kellj már fel.Kit érdekel?-bökdöste meg Ni-chan.

-Itt nem te vagy a lényeg-indult meg Kei a próbahely felé.

-Hanem én-kezdtem el követni.

-Pontosan.

-Tudom, nekem csak igazam lehet.

A próba, most is egész jól sikeredett, egy-két hamis hangot, és nem helyén lévő ritmust kivéve.

-Mentem-léptem ki a szobából.Még annyit elcsíptem a beszélgetésből, hogy Ni-chan beszélni akar Kei-vel.

Szépen lassan felkecmeregtem a szobámba, kinyitottam az ajtót és elhelyezkedtem a pihe-puha ágyamon.

A telefonom zizegett, így odanyúltam érte és feloldottam.Egy Instagram értesítés fogadott, amiben bekövetett egy a profilja alapján ítélve fiú.Privát volt a fiókja, így bekövettem.

Nem sokkal később az illető rám írt.

ittokidaisuke: Szia.

Én: Hali.

ittokidaisuke: Bocsi,hogy rádírtam 😅.

Én: Semmi, úgy is unatkozom.

ittokidaisuke: Hogy-hogy?

Én: Tudod, nincs kit boldogítani. 🤔🤭🤭

ittokidaisuke: Itt vagyok én. 🤷🏼‍♀️

Elkezdtem beszélgetni a számomra ismeretlen fiúval.Egy idő után feloldódtam és már-már úgy beszélgettem vele, mintha ezer éve ismerném.

ittokidaisuke: És [felhasználó név],hol laksz?

Én: Mondtam már, hogy [Név]😂😂.Miért így hívsz? 🤷🏼‍♀️😂

Miután elköszöntem tőle, a késői időre hivatkozva,letettem magam mellé a telefont.

Kinyitva a szoba ajtaját elindultam lefele a lépcsőn.Mielőtt beléptem volna a konyhába,Kei és Ni-chan hangját véltem felfedezni a helyiségben.

Nemtudom,miért valami azt sugallta, hogy oda most ne menjek be.És milyen jól tettem, hogy hallgattam rá.

-Kei...Hányszor mondjam még el?

-Ryo, meg mondtam hogy nem érdekelnek a hülyeségeid, ebben már tegnap is megegyeztünk.Azé,aki nyer, nem fogom magam visszafogni, azért, hogy te nyugodtan szerencsétlenkedj.

-Kei!-vitte feljebb a hangját-De amit te csinálsz, az már zaklatás!Csak úgy random lekapod,meg letapizod szegény. Állíts már magadon!

-Ezt, pont tőled nem akarom hallani...-őrizte meg nyugodtságát, majd folytatta-Nem én mászok rá a húgomra, holott szegény, még ellenkezni sem tud olyan erőszakos vagy...

-Csak nem hallgatózunk?-fogta meg a vállam hátulról Haru, aminek hatására, majdnem felsikítottam, de mielőtt megtehettem volna befogta a számat és a fülembe suttogott-Nyugi,csak én vagyok...Reggel is ez ment,csak akkor még nem ordibáltak.Nem értem miért veszekednek rajtad, amikor nyilvánvaló, hogy velem jössz össze.

Mikor látta, hogy nem vagyok válaszolgatós kedvemben,megfogva a csuklómat húzott fel a szobájába és egy jó nagy ölelésbe vont.