-Mi lenne, ha szándékoznál elhagyni e ágyat , eme szobával együtt?

-Megint költőset játszol?-nevette el magát.

-Tudod...Most már igazán unlak-utaltam a kezére, ami, a még nedves hajamat birizgálta,mellettem feküdve az ágyamon.

-Én elvagyok-rántott vállatt,majd folytatta az elkezdett tevékenységét.

A pár perc kínos csendet egy ajtókopogás törte meg.

-Ki az?-ültem fel az ágyon.Ni-chan buksija bukkant elő az ajtóban, majd mikor kiszúrta Haru-t is az ágyban, a csillogás eltűnt szemeiből, ezzel együtt a mosoly is leolvadt szájáról.

-Kész a vacsora...-fordult sarkon és csapta be maga után az ajtót.

-Hallottad nem?Menjünk-kelt ki mellőlem a szőkeség.Utána suhantam, egészen le a lépcsőfokokon a konyháig.

Ott leültem egy általam választott,szimpatikus helyre, majd vártam, hogy ott teremjen a sült galamb az orrom előtt.

Igazából nem sokat tévedtem, a sült galamb helyett, csirke termett elém, amit enni kezdetem, ugyan is már egy ideje korgott a gyomrom.

A hús pont kellően volt megfűszerezve, sózni sem kellett.Nem volt sem száraz, sem nyers,sem túl sült.Pont jó volt.

-Ezt nagyon eltaláltad-néztem a szintén étkező bátyám felé-Finom lett.

-Milyen legyen?Én csináltam-ezzel engem letudva fordult vissza saját tányérjához, majd újra enni kezdett.

A vacsora után visszavonultam a szobámba, ahol fejjel előre dőltem bele az ágyba a hulla fáradtságtól.

Bármennyire is, úgymond aludhatnékom volt, nem jött álom pilláimra, így a telefonom után kezdtem el koslatni. Amint megtaláltam a kezemmel felemeltem és bekapcsoltam.

Először behunytam a szemem, mert majd' megvakultam a fényerő szintjétól. Nagy nehezen, hunyorogva levettem és felmentem a közösségi oldalakra.Videókat nézegettem.Pinteresteztem.Instagrammoztan.Egyszóval mindent csináltam,amit egy telefonon csak lehet.

Fél 2 körül lehetett, amikor a feneketlen unalmamban a stopperral szórakoztam az eszközön.Mikor azt hamarabb sikerült megunnom, mint gondoltam,arra jutottam ki kéne menni inni, mert kiszáradt a torkom,ahogy a számon vettem a levegőt nagy csodálkozásomban, milyen egy okos kütyüm van.

Az ajtó felé kecmeregtem a zseblámpa funkciót használva.A nyikorgó lépcsőn haladtam le, mikor a konyhából szűrődő fény zavarta meg az ellenem való összeesküvéseket.

Minden mindegy alapon, hátha valami démon az,bementem a helyiségbe,majd a hűtő felé tettem meg első lépéseim, mikor konstantáltam magamban, hogy csak Ni-chan az.

-Hát te miért nem alszol?

-Mert én megtehetem-nyújtózkodtam kinyitva az ajtaját,körül nézve mi van benne.Kikaptam egy kinder pinguin-t, majd az asztalhoz ültem vele, miután kidobtam a papírját.

-Ki mondta, hogy az neked vettem?-nézett fel rám teájáról.

-Miért,kérsz?-nyújtottam felé, csak azért ilyen magabiztosan, mert 200% volt, hogy nem veszi el.Azonban mikor kikapta a mancsomból és egy falatra megette, szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy mégsem ismerem annyira.

-Te most?

-Igen én most megettem.És nincs több.