-Azt várha-a mondatom nem tudtam befejezni,ugyanis fejbe vágtak valamivel és a víz alatt kötöttem ki-Hogy buzulnál meg te szaros kölök-jöttem fel a víz alól a fejemet fgova.

-Bocsi,bocsi-jött oda hozzám egy kb. velem egy idős fiú-Ne haragudj,kicsit bénák vagyunk-vakarta meg a tarkóját,miközben hátranézett a fiú csapatra.2-en integettek,a 3. pedig összetéve a két kezét,mintha imádkozna kért bocsánatot.Egy nagyon megvető pillantást vethettem rájuk,mert aki odajött kicsit visszafogott a stílusából.

-Izé,mégegyszer bocsi...Visszaadod a labdánkat?-mosolygott halványan.

-Még gondolkodok rajta-húztam össze a szemeim.

-Ugyan már [Név]-jött oda Ni-chan-add már nekik vissza.

-Chh...Szaros kölykök-dobtam oda a labdát-Te meg ezentúl két fagyival jössz nekem.

-Köszi-intett a fiú és vissza ment a hülye haverjaihoz.

-Az ilyeneket úgy tarkón tudnám baszni...-fordultam vissza Hana-ékhoz.

-Ugyan már [Név]-karolt át Haru.Ekkor egy hang szólalt meg a hangosbemondóból.

"A csúszdákat 10 perc múlva megynyitjuk"

Összenéztünk Haru-val.

-Menjetek-sóhajtott Ni-chan.

-Ti nem jöttök?-néztem vissza rájuk.

-Itt megvárunk titeket.

Futni kezdtünk a csúszdák felé,amik a felhőkig értek.

-Most itt komolyan fel kell lépcsőznöm?-képedtem el a magas "épület" láttán.

-Nem kell,dehogy,majd várj meg lent jó?

-Istenem...-indultam meg a lépcsőkön.

Egy jó 10 perc séta után elértük a sor végét.Ott is egy csomót várhattunk.

-Meddig kell még várni?-ültem le a vizes lépcsőre,mert nem nagyon haladt a sor.

-Állj már fel onnan...-fogta a fejét Haru.

-És ha nem?-tápászkodtam fel.

Csend telepedett közénk,így jobb híján az elöttünk lévő emberek beszélgetését kezdtem el hallgatni.

-Abba a 6 személyesbe menjünk.

-Jah,ahol az a nagy úszógumi szerűség van,nem?

-De,de.

-Akkor még 2 ember befér.

-Ki van mögöttünk?-nézett hátra az egyik srác.

-Ch...Szaros kölykök

-Oh,ti vagytok?-mosolygott.

-Remek...Haru,még sem abba megyünk.

-De én abba akarok.

-Ki nem szarja le?

-Nah,gyertek már.

-Ígérem,most nem doblak meg a labdával-oldalra néztem,ahol egy boci szemű haru nézett vissza rám.

-Nem.

-Légysziii-még egy ideig néztem a hatalmas szemeit,majd beadtam a derekam.

-Örüljetek szaros kölykök...-már jött volna Haru megölelgetni-Meg ne próbáld,mert rád csapok.

-Egy próbát megért-rántott vállat.

Amíg én lefele néztem,hogy milyen magasan vagyunk,Haru elkezdett velük beszélgetni.

-Én Haru vagyok,ő pedig [Név]-fogtak kezet.

-Én Saito,a szöszi Usui,a vöri Aki,a hypo,pedig Sho-nyilatkozott a fekete hajú szaros.

Még ők beszélgettek az élet nagy dolgairól,én csak bambultam.Arra eszméltem fel,hogy mi következünk soron,így beszálltunk abba a hatalmas úszógumiba.

-Mehet?-mi csak bólintottunk,ezzel jelezve,hogy gyerünk már.Előszőr sötét olyan sötét volt,mint egy kivilágítatlan alagútba,aztán a szivárvány összes színe jelent meg a szemünk előtt. Nem tudom mihez hasonlítani,szép volt.

Ismerem az ilyen csúszdák trükkjét,így háttal előre ültem.Amikor  éreztem,hogy itt a csúszda vége,lehajtottam a fejem,ezzel az összes víz,ami a csobbanásból repült fel a velem szemben ülő fiúk arcába csapódott.

Elkezdtem röhögni,amikor kiült a fejükre egy "Mi a fasz volt ez?" pofa.

-Mivan,még sohasem csúszdáztatok?-törölgettem a könnyeim.