147.rész
Kiléptem a terem ajtaján, majd futó lépésben készültem elhagyni az épületet, a könnybelábadt szemeimmel.Ki gondolta volna,hogy pont most fog megvárni?Feljebb húztam a táskám pántját, mert éreztem, hogy kezd lecsúszni.
-[Név]!-megállni megálltam, de hátra nem fordultam, csak a kabátom ujjába töröltem az épp lefolyni készülő könnyeim-Sajnálom...
-Szerinted ezt egy sajnálommal le lehet tudni?
-Nem.Ez ehhez kevés...Tisztában vagyok vele, hogy megérdemeltem azt a pofont.
-De még mennyire!-nem féltem kiabálni, ugyanis az összes folyosó már rég kihalt volt ez idő tájékán.Még azt is meg merném kockáztatni, hogy az egész épületben, rajtunk kívűl, maximum 4-en vannak.
-Tisztában vagyok vele...El nem tudom mondani, mennyire sajnálom,hogy ilyeneket, akár csak egy pillanatra is elhittem rólad-lépett közelebb.Összefontam magam előtt a karjaim, de még mindig nem néztem rá-Sajnálom.Kibaszottul sajnálom, hogy leribancoztalak, holott egyáltalán nem vagy az!Úgy röstellem!Azzal nem kőnnyítesz meg semmit, ha nem válaszolsz...Inkább üss meg!
-Nem ütlek meg!Azzal nekem nem lesz jobb!-Kei közelebb jött, majd a vállamnál fogva szembe fordított magával és megölelt-Menj innen...
-Nem megyek.Hogy ha nincs az a hülye törpe most-
-Ne őt hibáztasd, hanem a drága Airi-det!-a fiú csak nézett a távolba,még a szava is elakadt.
-Honnan tudsz te róla?-kezdett el motyogni.
-Nem volt nehéz, nem hallani róla meg a hazugságairól...
-Milyen hazugságairól?
-Például, hogy lefeküdt Yuu-val,Yuu több személyiségéről, amikkel csak tömte a fejed, mert féltékeny volt azokra, akiket úgy elintéztél a tesi szertárban.
-Ez...De már leszoktam róla!
-Nem érdekel...Úgy is mondhatnám hidegen hagy.
-Akkor...Te sem feküdtél le Yuu-val igaz?
-Te még mindig kinéznéd belőlem?Kezdek egyre jobban undorodni tőled...-löktem el magamtól, majd sarkon fordulva újra a kijárat felé vettem az irányt.
-Miért,akkor kitől nem undorodsz?!-kiabált utánam, mire egyből megálltam.
-Hogy kitől nem?
-Ezt kérdeztem!
-Attól a Kei-től, aki régen voltál...Észre sem vettem, hogy pár hónap alatt mennyire megváltoztál...
-Oh, igen?!Jobban szeretnéd azt a Kei-t magad mellett, aki egy szünetbe két lányt vitt magával egyszerre,csak egy szimpla zárható helységbe?!Hát legyen!-fogta meg a csuklóm, majd elkezdett magával rángatni.Belökött a szertárba, majd ránk zárta az ajtót.Ledobta magáról a táskáját és a kabátját, majd kigombolta az ingjét és felém vette az irányt.
Hátrálni kezdtem.Mi mást csináljak?A hátammal megtaláltam a mögöttem elhelyezkedő falat.Nem bírtam többet menni.A fiú a két kezét a fejem mellé, a falra tapasztotta.
Időm sem volt lereagálni az egészet. Az egyik kezével az állam alá nyúlt, majd erőszakosan megcsókolt.Kifolyt pár könycseppem.
Megpróbáltam a mellkasánál arrébb lökni, de nem tudtam.A kezeimet a a falra szegezte.Beleharapott az alsó ajkamba, mire felszisszentem, ő pedig kihasználva az alkalmat betuszkolta a nyelvét a számba.
Mikor érezte,hogy feladom a menekülést,és viszonzom a csókot belemosolyodott, majd elengedte a kezeimet.Lehúzta a kabátom cipzárját, majd a pólóm alá akart benyúni.
-Meg ne próbáld, mert megpofozlak!
-Csak nyugodtan...-fordította oldalra az arcát, várva, hogy megüssem.Felemeltem a kezemet, majd vissza is engedtem magam mellé.
-Hagyj békén!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top