Nem tudom mikor vagy miért, egyszerűen csak megtörtént.Mindent kizártam a környezetemből és csak az előttem ülő fiú puha ajkaira koncentráltam.Olyan gyengéden csókolt meg, mint eddig még senki soha.

A könnyeim még jobban elkezdtek folyni, mire a Nobu belemosolygott a csókba és a derekamat átkarolva mégközelebb húzott magához.

-Hé-toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni-Biztos jól van ez így?

-Nem.Ennek így kellett megtörténnie-fogta meg a fejemet és ráhajtotta a vállára.

-De mi van ha-

-Ne aggódj semmi miatt,kérlek, csak pár percig.Rendben?Próbáld meg.

-Oké...-elkezdte simogatni a hátamat, pár percig csak csendben fortyogtam magamban, majd feladtam-Ez nekem nem megy!-emeltem fel a fejem válláról.

-Látod?Mert még mindig szereted.

-Nem, nem azért mondom...

-Akkor miért?-billentette oldalra a fejét.

-Mert túl sok felé jár az agyam.Azon, hogy mi volt és lesz a héten?Miért is élünk?Minek létezik a világ?Miért nem olyan egyszerű az élet?Miért nem-

-Hé![Név]!Elég...-rakta rá a kezét a fejemre, mire felnéztem rá-Nyugodj meg...

-Hogy lehetnék nyugodt, amikor most kaptál le és úgy csinálsz, mintha meg sem történt volna?! Barátom van, érted?! Még hozzá,az aki a te haverod!

-Ha jól értem, most nincs köztetek semmi, szóval azt csinálsz amit akarsz. Nincs igazam?

-De...De ez nem jelenti azt, hogy csak úgy simán megteheted!

-Láttam rajtad hogy élvezted, ne tiltakozz.Újra megkérdezem.Igazam van? -csak bólintottam egyet.

-Mégegyszer...

-Bocs, nem tudnád hangosabban mondani?Nem értem, ha csak motyogsz...

-Mondom mégegyszer...

-[Név],ne szórakozz velem!

-Azt mondtam, hogy mégegyszer!-a fiú megint csak elmosolyodott, majd közelebb hajolt és újra megtörtént.Most figyeltem csak fel arra az édes, legjobban csersznyéhez hasonlítható illatára, ami körbe lengte az egész lakást.

Sokan összekeverik őket Kei-vel és talán ebben a pillanatban jöttem rá, hogy mennyire is különböznek.Nobu egy aranyos,életteli teli, szinte egy felnőtt testbe bújt kisgyerek, aki ha kell tud komoly is lenni, de nagyon jófej is egyben, gyengéd, mintha tényleg attól félne, hogy bármelyik érintésétől is összetörhetek.Míg Kei...

Kei is ilyen volt.Az elején...Nekem fel sem tűnt, mennyit változott, hiszen minden nap ott voltam mellette, de így visszaemlékezve tényleg sokkal másabb volt,fogalmam sincs vajon mikor változhatott meg ennyire.Vagy hogy miért. Mármint.Nem a magával a lényével van bajom, hanem a viselkedésével, lehet, hogy tényleg személyiség hasadása van?Ha igen, egyáltalán tud róla?Az egyik pillanatban olyan aranyos és szeretgetnivaló,a másikban, pedig mintha egy teljesen különböző ember lenne.Vajon melyik az igazi énje?

Na tessék.Már megint rajta gondolkodom, ahelyett, hogy kiélvezném a Nobu-val együtt töltött időt...

A hajába vezettem a kezem, majd játszani kezdtem az egyik tincsével.Hirtelen olyan, mint ha az egész testem lezsibbadt volna.Semmit sem vettem ki a külvilágból.Mintha minden homályos lenne körülöttem. Ismét csak átadtam magam az érzésnek, ami a hatalmába kerített.És,hogy ez miért ilyen jó?Igazából én sem tudom.Jött a bizsergető érzés, majd utána a pillangók, amik szabadulni akartak.