Amint beértünk a tulaj műhelyébe egy gyors körbenézés után, mindenki megakadt egy szobor féleségnél.

-Ez itt mi?Legyen szíves.

-Hogy őszinte legyek fogalmam sincs.Még akkor került ide, amikor régebben elaludtam munka közben, az asztalomra hajtva a fejem.Mikor,pedig felkeltem ott volt előttem.Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit is ábrázolhat, de nem jutottam dűlőre.

Elmondott egy-két dolgot a munkájáról és munkásságáról,majd utunkra bocsájtott minket.

Természetesen a fiúk haza fele ismét elkezdtek hógolyózni, amit addig el tűrtem, ameddig én nem kaptam egy jó nagy adagot a nyakamba.

-Melyik volt?!

-Haru!

-Tomo!

-Rák!

-Rák volt, innen láttam!

-Még egy ilyen és megfürdettetlek.

-Hogy mi?Megfürdettetsz?

-Igen, valakinek szólok, hogy fürdessen meg. Nem gondolod, hogy majd én érek hozzád.

✨✨✨

Péntek utolsó óra, azaz rajz, 2 perccel a csengetés előtt.Nagyjából összepakoltam a cuccaim,majd a kijárat felé vettem az irányt.Hátha elfelejtette...Én kis naív.

-[Név], akkor ma ugye ott alszol nálam?

-Jah,igen persze...-bólintottam,majd mikor a kutatása sikerére megtalálta a kezem elkezdett a lakása felé húzni.Mikor odaértünk, kinyitotta az ajtót, a lábával, pedig berúgta azt maga után.

-Nah, és most mit csináljunk?-ült le a kanapéra , majd bekapcsolta a Tv-t.

-Jó kérdés-ültem le én is egy kicsit távolabb.

-Szerintem gyorsan elmegyek fürdeni, vagy akarsz előttem menni?

-Nem, menj csak nyugodtan-felkelt a helyéről, majd egy alsógatyával és a törölközőjével a kezében a fürdőbe ment.

Vajon most elszökjek?Minek vagyok én itt?Pedig tuti most van itt az alkalom, hogy elszökjek...De csak nem hagyhatom itt szegényt.

Nah igen...Ilyen és ehhez hasonló gondolatok töltötték meg a fejemet, amíg Kei vissza nem jött.Egy örökké valóságnak tűnt.Adott egy pólót a sajátjai közül, majd megfogva a szokásos törölközőmet én is a fürdő felé vettem az irányt.

Miután végeztem, újra visszaültem az előzőleg is elfoglalt helyemre a kanapén.Kínosan hosszúnak tűnő percek után, a derekamnál fogva közelebb húzott magához.A lábai közé ültetett, az állát, pedig megtámasztotta a fejem búbján.A hasamnál fogva közelebb húzott magához, így a mellkasa teljesen a hátamnak nyomódott.

Már 9 óra is elmúlhatott, még mindig ugyanígy ültünk és valami szar műsőrt bámultunk a TV-ben.

-Nem megyünk be inkább a szobámba?

-Tőlem-rántottam vállat.A fiú felemelt, bár én is be tudtam volna sétálni...majd lerakott az ágyra. Az egyik lábával az én felhúzott lábaim közé térdelt, majd ráhajolt az ajkaimra.De mielőtt bármit is tehetett volna, elfordítottam a fejem.

-Ne-fogtam be a száját, mire lefejtette róla az ujjaim.

-Miért ne?

-Mert nem akarom...

-Mi a franc bajod van?!Amióta beszéltél Yuu-val nem szólsz hozzám, nem engeded hogy akár egy ujjal is hozzádérjek, kerülsz engem,kerülöd a válaszadásokat is!Mivan veled?!-ráncolta a homlokát, majd megrázta a fejét-Nem...Velem mi bajod van?!

-Semmi.

-Ha semmi lenne nem csinálnád ezt!Mi történt?!Vagy mi rosszat tettem?!Komolyan nem értelek...

-Csak-

-Nincs csak!Mit csináltál?!Én mit csináltam?!Megbántottalak?!Ha igen, mégis mivel?!

-Nem, csak Yuu-

-Mivan vele?

-Csak Yuu-val miután beszéltem...

-Oh,most már mindent értek... -mosolyodott el fájdalmasan, majd elvette a kezeit a fejem mellől-Megint az a törpe! Megint ugyan az, mint tavaj ilyenkor! Nem is vártam mást tőle az évfordulója napján!Hiszen ez a minimum! Ezentúl minden évben megfogja ezt tenni?! Rájöttem miért nem voltál képes felvenni azt a kurva telefont!Mert mással voltál elfoglalva!Hogy te mekkora egy ribanc vagy [Név]...Tudod,tőled többet vártam volna.Lehet kár volt megismernem téged...Remélem jól megdugott,aztán-nem bírtam tovább,egy akkora pofont lekevertem neki, hogy még nekem is égett a tenyerem utána.Kipattantam az ágyból és neki hátat fordítva, nem érdekelt, hogy néz-e vagy sem, ledobtam a pólóját és egy szál bugyiban kerestem meg a saját ruháimat.Olyan gyorsan felkapkodtam magamra őket, hogy szerintem egyéni rekordot is döntöttem.

-Gondolkozz el azon, miket is mondtál...

-Nem úgy gondo-

-Nem érdekel!Ezentúl nem akarlak látni!-jöttem ki a szobából, majd a cipőmet kezdtem el felvenni.

-[Név].Nem akartam csak-rávágtam az ajtót, majd hazáig csak futottam.Otthon annyira volt elég erőm, hogy beledőljek az ágyamba.