-Szóval jövőhéten kedden és szerdán, azaz 12-én és 13-án,Adventi vásár lesz.Addig a tanárok csinálnak forró csokit, mert a büfés néni szabit kért.Azaz,azon a két napon nem lesz büfé.A szünetek 15 perc helyett 20 percesek lesznek, hogy a kávézónak berendezett ebédlőben eltudjunk tölteni egy kis időt.A forró csoki mellé jár egy mézeskalács is, amit segíthettek elkészíteni péntek délután, természetesen egy-két tanár felügyelete mellett.

-Idén is a rajz tanárral csinálunk mézeskalácsot?

-Remek...Akkor rajzon még kajálni sem tudunk kimenni.

A csengő megszólalt és mindenki már rakodta össze a cuccát,mert mentünk át a közösségi házba drága rajz tanárunkkal mézeskalácsot sütni.Egyedül ott van sütő, valamint egy hosszú asztalsor is, egy mellékszobában.A nagy terem végében egy színpad helyezkedett el,aminek a hátulja egy függönnyel volt eltakarva.

Mivel a "házban" meleg volt, ledobva a cipőnket kezdtünk el csúszkálni a fehér zokninkban.Szerintem a mosógép örülni fog neki...

-Hé,mivan a színpad mögött?-néztem Chise-re,aki csak vállat rántva válaszolt.

-Nem tudom, még nem voltam ott...

-Miért nem nézzük meg?-indult meg felé Hana Arisa-val az oldalán.Mi is követni kezdtük őket, majd felmászva a színpadra és bebújva a függöny mögé, tapogatni kezdtem a falat.Végül egy kilincsre markoltam rá,amit amint lenyomtam,kinyilt az ajtó és egy kis fény szűrődött be.Lementünk azon a pár fok lépcsőn.Egy újabb teremben találtuk magunkat.Egy standart-re volt felakasztva néhány jelmez, mellette pedig egy csocsó asztal foglalt helyet.Ezekkel szemben,volt egy kanapé és egy kis asztal.

Becsuktuk magunk után az ajtót, majd még jobban körbenéztünk. Ha jobb oldalra néztünk el, megpillanthattunk egy ajtót, ami az utcára nyílik.Természetesen zárva volt, hiába próbálkoztunk a szökéssel...Végül visszamentünk a színpadra, mert abban a kis helyiségben csak betonozva volt a talaj és december közepén elég hideg volt ahhoz, hogy azon egy szál zokniban mászkáljunk.

Leültünk a színpad szélére, belebújtunk a cipőnkbe, majd újra a függöny felé vettük az irányt.

-Hova-hova?-kiáltott nekünk oda Tomo, amire többen is felkapták a fejüket,majd vissza is hajtották, mikor látták, hogy megint csak Rák kiabál.A fiú odakocogott hozzánk, majd egy vigyorra húzta a száját-Oda nem lehet bemenni.

-Amíg nem tudnak róla, nem lesz semmi gond...

-Csak nehogy véletlen kifecsegjem nekik.Tudod,nem tudok hazudni, meg ilyenek.

-Egyszer, de biztosan megfoglak verni...

-Szóval,akkor veletek mehetek?

-Miért ne jöhetnél?Amíg-

-Kei,a két Ryo és Haru!

-kussban vagy... Azt mondtam, hogy kussban!-megjelent a további 4 fiú is és érdeklősve nézett a vörösre, aki továbbra is csak vigyorgott.

-Jöttök velünk csocsózni?

-Honnan tudsz te a csocsóról?-méregette Hana.

-Nem mintha nem jártam volna még ott párszor-legyintett neki a fiú, majd elindult a függöny mögötti ajtó felé.