Kei felemelt, majd miután leült a székemre engem az ölébe ültetett.A kezeit mellettem elvezette és kinyitva a füzetemet másolni kezdte a sajátjába az órai munkát.

-Kei húzz már arrébb, mert nem férek el!-kezdett el vinnyogni Haru, mire én csak a csuklójánál fogva őt is belehúztam Kei ölébe.Előszőr a szőke meglepődött, azaz mind a kettő az, azaz mind a kettő, de egy vállrántás után folytatták, amit elkezdtek.

Épp kiszállt Kei öléből Haru,mert végzett a másolással, amikor az ajtóban megjelent a drága tanár úr...Mikor megkérdeztük, hogy hívjuk, azt mondta, hogy tanár úr, persze az alsóbb évesek hívhatják a rendes nevén...Mondtam már, hogy ő a kedvenc tanárom?Nem?Nem véletlen...Egész fiatal talán ha van 30 éves, ki van gyúrva, mint atom,a haját már lófarokba lehet fogni, olyan vállig érő,egy hülye kocka amúgy,tud gitározni és van egy YouTube csatornája, ahol az ilyesféle perverz vágyait élheti ki, miközben éneklős és macskát videókat rak ki... Amúgy teljes mértékben nekem köszönheti a népszerűségét.Amikor rátaláltam alig ha volt 6 feliratkozója, azóta már 65 van akarom mondani 64,mert én leiratkozom...Mondhatni jól beindítottam neki...Erre mi a köszönet?Harcolhatok a 3-asért...Informatikából!Hát mi ez már? Tök jó bizim lett volna, ez meg lerontja.

Visszatérve az eredeti témára,bejött és egyből kiszúrt engem Kei ölében, amire csak egy gúnyos?Talán ez a legmegfelelőbb szó...Szóval egy gúnyos vigyort varázsolt a szájára.Természetesen Kei vagy nem vette észre vagy csak szimplán leszarta az egészet és továbbra is átölelve a derekamat fúrta még jobban a fejét a vállamba.

-Saito, befogom írni az igazolatlant...-nézett rám drága tanárúr.Körbe néztem és szinte mindenki a helyén ült velünk együtt.

-Persze megint én.Miért is ne?-dunnyogtam magamban, majd felálltam és a füzetemet felkapva a padról oda álltam a tanár elé az ajtóba.Ő elindult én, pedig követtem.Ahogy elnéztem nem zavarja, hogy az osztály többi tagja még csak most ébredezik a padjukban...

Bementem az informatika terembe, majd a tanártól legtávolabbi géphez siettem.Ott szoktam csövelni Hana mellett.Hát igazából Hana és a fal közé vagyok beszorulva,de az nekem ott pont megfelel.Nincs ki baszogasson, mert nem a munkát csinálom, ráfoghatom arra, hogy csak egy gép van, azt pedig a lány használja,telefonozhatok kedvemre.Sőt,még zenét is szoktunk hallgatni fülessel, amit az óra kellős közepén el kornyikálunk közösen.Ugye a gépünk a sarokban van, így hát, hogy is mondjam, tulajdonképpen mögöttem ül Yuu.Yeeey. Örülök neki amúgy. Remélem lehet érzékelni az iróniát a hangomban...

Közben a többiek is megérkeztek és, amint Hana egy kicsit is eltakart belemerülve a telefonomba kapcsoltam ki a külvilágot.Közben valamelyik stréber összeszedte a füzeteket és beadta a tanárnak.

-Addig játszatok vagy mit tudom én-ült le legyintve drága tanárúr, majd kinyitva az első füzetet javítani kezdett.

Ugye Ryo és Yuu mondhatni el vannak egymással és Ryo ideszokott jönni a mögöttem ülőhöz.

Yuu-nak eléggé szarakodott a billentyűzete, így Ryo letérdelt a gépházhoz, hogy megnézze mivan.Ugye, mi, legalább is én, elég közvetlen vagyok mostanában a fiúkkal, Ryo-t, pedig egyenesen piszkálom.Hogy mit szól hozzá Kei?Jókat derül rajta.

-Hé-löktem meg Hana-t suttogva-Mondjam neki azt, hogy igen, hozzád megyek?

-Neee. Hang vagy!-Ryo feltápászkodott a földről és elment valamiért.

-Gyere vissza basszalak meg!-a fiú, mintha parancsot adtam volna ki neki, visszajött és újra letérdelt.

-Várj!Le videózom!Mehet.

-Igen Drágám, hozzád megyek-törölgettem meg a szemeim, mintha csak sírnék, de a fiú "értelmes" feje láttán elröhögtem magam.[ csakegyflora 🤣🤣❤️] Ryo megforgatta a szemét, majd inkább elment máshova.

-Mit nézel?-figyeltem fel a billentyűzet hangjára, miközben Hana gépelt.

-A Főnix-re keresek rá, hogy mióta él...

Behozta a Wikipédiát, majd olvasni kezdett.Ugye vannak azok a bizonyos szavak, amikről még senki sem írt semmit.Egy ilyen a Főnix-erő is.És hát unalomból kitaláltuk, hogy miért ne írhatnánk, pont mi?[szintén csakegyflora ne verj meg 🤣🤣❤️]

Egymás fél mondatait fejeztül be és hát, meg kell hagyni, szerintem egész jó lett.Ki nem találnátok, hogy az utolsó két sort én írtam mi?Pedig de. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy délután, már nem lesz fennt az interneten a remekművünk... Kár beleöltünk az életünkből kemény 5 percet.

-Akarom én tudni, mit is csináltok?-támaszkodott meg Haru a székem háttámláján, miközben átfutotta a szemével a sorokat.

-Ez egy egyértelmű nem.