Anya csillogó szemekkel figyelte a mozdulat sort,míg én próbáltam neki jelezni,hogy ne.Hiába villogtattam,tök felesleges.Nem veszi a lapot.Persze,ha nekem nem esik le,akkor utána fejmosás jön.Kei leült közém és Ni-chan közé,mire anya is helyet foglalt a velünk szemben lévő fotelban.Már csak ez hiányzott...Drága bátyám,addig ameddig,még eltudott,elporolt,majd anyum elkezdte a szerinte kicsit sem kínos kérdések feltevésének sorozatát.[Milyen kifinomult vagyok 😂😂]

Én csak leraktam az ölemből a laptopot és hátradőltem a kanapén,megforgatva a szemeim.Ez hosszú lesz... Annyi volt a szerencsém,hogy anya jó szájízzel állt a helyzethez.Talán túl jóval is.

-És,mi szeretnél lenni felnőtt korodban?

-A létrán kívül-mosolyogtam rá,mire ő is elvigyorodott.

-Vagy apukám cégét fogom átvenni vagy diplomata leszek.

-Értem-bólogatott anya.

Még egy kérdés sorozat után,Ni-chan újra kitalált a szobájából a konyhába,majd amikor kinyitotta a hűtő ajtaját odakiabáltam neki.

-Dobj már egy epres joghurtot légyszi!-kivett egyet,kinyitotta,a fiókból előkotort egy kis kanalat,majd idehozta nekem és levágódott Kei mellé.A szőke fiú,meglepően jól bírta anyám faggatózását,ezért valamilyen szinten büszke voltam rá.Na meg magamra is,amiért nem röhögtem el magam,azon a bús komor arcán.A bejárati ajtó nyitódására kaptuk fel a fejünket.

-Sziasztok!Oh,szia Shiemi-dobta le a cipőjét és a kabátját Haru,majd beljebb jőve,megölelgette anyát és beékelte magát,közém valamint Kei közé mindkettőnket átkarolva-Csak nem most mutatod be létrát?-vigyorgott rám a szőke.

-Jah,valami olyasmi,de úgy is olyan nyomott volt a hangulat.Kivételesen nem bánom,hogy jöttél.

-Ahova én megyek,ott rossz kedv nem lehet.

-És Haru,hogy van bemutatva?

-Mint az én és bátyám pasija.

-Fúj!Nemár-hajolt előre Ni-chan,hogy rám tudjon nézni.

-Ez van Drágám-rántottam vállat,anya csak kapkodta köztünk a tekintetét,majd egy idő után csak megszólalt.

-Inkább meg sem próbálom elképzelni,milyen lehet egy bandás próbátok...

-Lehet jobban jársz,ha nem tudod...