-És a jogsival,hogy állsz?

-Ha minden igaz,új évre meg lesz...Már megvan a KRESZ,jelentkeztem gyakorlati vizsgára is,az egészségügyi vizsga sem jelentett gondot,még nem teljesen vezettem le a 30 órámat sem és az 580 km-t szóval,majd ha az meg lesz,csak utána.

-Akkor ezt most lennél szíves lefordítani?

-A lényeg,hogy nem sokára meg lesz.

-Oh...Az jó hír nem?

-De,csak...

-Csak?

-Addig még várnom kell.Egy csomót.

-A kis türelmetlen...

✨✨✨

-Megjöttem...-dobtam le a bakancsom és kabátom,majd bementem a nappaliba.

-Nem vagy éhes?-nézett ki anya konyhából.

-Nem.Ettem Kei-nél...

-Bocsi,mit mondtál?Nem hallottam,mert mosogatok.

-Nem,köszi-ültem le az asztalhoz-Anya.

-Hm?

-Te mit csinálnál ha...

-Mit csináltál?-sóhajtott,majdd el zárta a csapot és teljesen felém fordult.

-Nyugi,nem ilyen komoly-nevettem el magam-Csak egy olyan osztálytársamat húztam ki,akivel nem vagyok valami jóba és verset kell róla írnom.Kicsesszek vele vagy legyek jófej és írjak normálisat?

-Mindenképp a második.

-Nem akarsz inkább te verset írni?

-Megígérted,tavaly,hogy idén nem én fogom írni...

-Visszaszívhatom?

-Nem.

-De senki sem ír olyan jó verseket,mint te.

-Ne nyalizz-vajon honnan tanultam ezt a szöveget?Elővettem a kiskutya szemeimet,azt a tipikusat,amivel a csokiért szoktam könyörögni,mire anya,inkább elkedzte bámulni a falat,elfordítva tőlem a fejét.

-Légyszi.

-Nem.

-Lééégyszii!

-Nekem ne könyörögj,hanem-

-Tudom,tudom,próbáljalak meggyőzni észérvekkel...Szóval ez neked azért jó,mert...mert addig is több időt lehetsz velem.

-Igen?

-Vagy nem...Akkor elmondok cserébe egy titkot.

-Szerinted vannak előttem titkaid?

-Miért vannak?

-Nem,nincsenek-rázta meg a fejét.

-Akkor csak segíts elkezdeni,utána én írom meg ígérem,csak légyszi segíts!

-Legyen-ült le mellém az asztalhoz egy tollal és papír lappal a kezében-Kit húztál?

-Egy fiút,a neve Yuu.

-Hogy néz ki?

-Hát,elég magas,barna haja van,kék,asszem kék szemei.

-Van olyan amit szeret vagy valami hobbija?

-Hát szereti az animéket.Voltam vele egyszer egy Con-on is.

-Még valami?

-Megdícsérte a macskafüleim.Ez egy jó pontnak számított.Legalább is...akkor.Hát igazából nem tudom,hogy milyen,de elég keveset beszél-mivan akkor ha az osztályból valaki máshogy ismeri?Mármint...Még annak idején Kei hadovált valamiről,hogy mindenkinek máshogy adja elő magát,vagy mi-Nem ismerem annyira.Annyit még tudok róla,hogy rajz szakkörös.

-Hát ez elég sovány...De megpróbálok belőle valamit kihozni-ennyit arról,hogy segítenem kell benne-Mikorra kell?

-Minél hamarabbra.Legkésőbb kedd estére...

Anya neki is állt firkálgtani valamit,én pedig addig bementem Ni-chan-ért.

-Ha kell vers,most menj ki anyához,mert akkor neked is ír egyet.

-De csaló vagy.Magadnak kéne megírni.

-Rendben,csak kérdeztem.Akkor szia.

-Várj!Ne!Nekem is kell vers!

-De az csalásnak számít.

-Épp azért vagyok benne-vigyorodott el.

-Anya.

-Shh...Most ne zavarj...

-Engedélyt kérek a meghunyászkodásra főnök asszony-szalutáltam.

-Jó,kész vagyok.Mit szeretnétek?

-Ryo-nak is kéne vers.

-Oh,Ryo drágám.Kit húztál szívem?Segítsek?

-Hát,de mi ez?Nekem persze könyörögnöm kellett!

-Chise-t.

-Kajak?-fordultam felé,mire csak bólintott.

-És ki ez a Chise?

-[Név]-t kérdezd,ők nagy barátnők...-ült le ő is az asztalhoz,miután a hűtőből kivett joghurt-ját kezdte el kanalazni.Anya felém fordította a fejét,várva,hogy beszéljek.

-Hülye,vicces,sportos,jók a beszólásai,szőke,mármint tényleg az,kék szemei vannak,oda van Ni-chan-ért,de az a hülye észre sem veszi,folyamatosan rágózik és telefonozik-

-Jó,ennyi elég lesz.

-Te kit húztál [Név]?-fogta meg a papírt ,amire anya előbb írt.

-Yuu-t -forgattam meg a szemeim.

-Az gáz...-majd elkezdte felolvasni-Barna haja,kék a szeme,mit is kezdjek én most vele.Akit húztam egy fiú,a csendesebb típúsú.Kedvencei az animék,segédeszközei az ecset és a festék.Con-okra is szívesen jár-

-Milyen kár,hogy átbasztál.Ez van ott,ugye?

-Nem éppen.

-Pedig ez illik oda.

-Folytathatnám?

-Csak nyugodtan-emeltem fel a kezeim védekezően.

-Szóval...Con-okra is szívesen jár,én viszont mennék innen mostmár.Itt egy milka, ez a tied, de csak mert tudom, hogy nagyon szereted.

-Nem is tudom, hogy szereti-e.

-Ennyi hazugság belefér-legyintett anya,miközben felnézett a Ni-chan-nak írt verséből.

-És kiderülne, hogy laktózérzékeny-röhögte el magát drága bátyám.

-Leszarom,majd letolom a torkán...