A maradék két nap a hétből, hamarabb elrepült,mint hittem,szóval azt nem nagyon részletezném.Pénteken az utolsó óra rajz,amin én csak hátra ültem a fiúkhoz és Hana-ékhoz az összehúzott padjaikhoz,majd telefonoztunk.Mondtam már,hogy azért bírom a rajz tanárt,mert megengedi a telefont és a zenehallgatást?Nah persze,az utóbbit nem teljesen,úgy ahogy a fiúk gondolták mellettünk,a hangszóróval,hanem egy fülhallgatóval,de mindegy is...Mikor meguntam ezt az agyrémet,inkább odamentünk a lányokkal a tanárnőhöz.

-Legyen szíves.

-Mit szeretnétek?-pillantott fel a telefonjából.

-Nagyon éhesek vagyunk,a büfét meg már rég kifosztották és azt mondta a néni,hogy csak holnap tölt fel mindent.

-Újra megkérdezem.Mit szeretnétek?

-Ki tetszik minket engedni a kis bolta ebédért?-mosolyogtam rá,majd pislogtam is párat a hatás kedvéért-Esküszöm,pénzt sem kell adnia,van nekünk is-a tanár jóízűen felnevetett,amire több diák is felkapta a fejét.

-Rendben van...De egyszer volt Budán kutyavásár-nézett ránk-Hányan akarnátok menni?

-Hát...Arisa,Hana,Chise meg én.

-Elkísérem őket-jelent meg mögöttünk Kei is.

-Nah,azt nem bánnám.Kérdezzétek meg a többieket,kell-e nekik valami és lehetőleg óra végére érjetek vissza és bárki is kérdezi én nem tudtam ilyenről.Megfordultunk a tanári asztaltól,majd ránéztem Kei-re.

-Ugye tudod,hogy Mekizni megyünk?

-Ki gondolta volna...

-Hova mész te fasz?-nézett rá Kei-re Ni-chan.Azóta nagyjából elviselik egymást,lehet jót tett Drága bátyámnak a múltkori zabálós,békülős beszélgetés.A szőke fiú kultúráltan közelebb ment a többiekhez,majd megszólalt.

-Kinek mi kell a Mekiből?

-Ne basszál már fel,hogy titeket kiengedtek!Persze minket egyszer sem!-szólalt fel Tomo.

-Te mit keresel itt?Nem órán kéne lenned?

-Nekem ma 0.-om van és cserébe nincs 6.órám,így itt szoktam csövelni,ha eddig nem tűnt még volna fel-a tanár felé fordult-Legyen szíves,én is kimehetek velük?!Olyan sok mindenki éhezik,hogy nem lennének képesek visszacipelni.

-Nem Tomo-kun,szerintem 5-en pont elegek hozzá,vagy ha mégsem bírnák el,akkor valakinek nem hoznak...

-Nem volt rossz próbálkozás Rák-veregette hátba Haru,majd ismét felszólalt-2 sajtburger menü,egy kóla és egy karamellás fagyi.

-Pénzed is van rá,bogaram?-pislogtam a fiúra,aki csak elmosolyodott,mintha ezt a kérdést várná és kicsapott az asztalra egy 10000-est-Te nem gondolod,hogy ez egy kicsit sok?Kissebbed nincs?

-Nincs,tudod én csak ilyen nagy pénzekkel járkálok.Meghívom a bátyádat , Ryo-t is.

-Ahha,de ez ahhoz még mindig sok.

-Most ráhajtok,főleg,hogy te le lettél foglalva.

-Haru,hányszor mondjam el,hogy ne buzulj,mert fejbekúrlak?

-Szerintem pont annak örülne-vihogott fel Ryo és Tomo is.

Miután mindenki leadta a rendelését,elhagyva az iskola területét a pláza felé vettük az irányt.Ugyan páran megnéztek minket,hogy ezeknek nem iskolában kéne-e lenniük,de jó formán le se szartuk az egészet.Mi hátul mentünk Kei-vel kézen fogva,míg a 3 lány előttünk,és azzal a jelmondattal,hogy tudjuk "hogy együttéreznek velünk",így ők is megfogták egymás kezét.

Végül Haru,azért cserébe meghívta az egész társaságot,hogy ha támogatják a bátyámmal való közös jövőjében.Nekem ugyan,annyira nincs ellenemre,de mikor Chise mondta,hogy van saját pénze,majd ő vesz magának kaját,a lányokkal mi is csatlakoztunk.Beálltunk a sorba és vártunk.Ugye a lányokat előre engedtük,mert külön fizetnek,ahogy mi is,így,még miután fizettünk,előkaptam azt a papír fecnit,amire gyorsan lekapartam a rendeléseket és elkezdtem felolvasni,szegény csaj,nem tudta,hova kapja a fejét.

-És...Elvitelre szeretnénk.

-Öm...Rendben,bemegyek segíteni a konyhán,hogy hamarabb meg legyen-mosolygott ránk,majd elviharzott.Olyan 5-10 perc után az alkalmazottak folyamatosan hordták ki a pultra a kaját,Arisa,pedig tömte a hátizsákjába.

-Most áldjatok,hogy milyen okos is voltam.

-Mondjuk nem a legnőiesebb,de igen,nem jön rosszul az a táska.

-Mi az,hogy nem a legnőiesebb?

-Nem tudom,hogy te,hogy vagy vele,de szerintem ha csak kiöntöd a táskád tartalmát a padodra és úgy ahogy van ott hagyod,azt én nem a legnőiesebb húzásnak nevezném.

-Senki sem kérdezett létra...

Nagy nehezen,de az a lényeg,valahogy elraktuk azt a sok kaját és meg kell állapítanom,hogy amilyen kicsinek tűnik Arisa táskája olyan sok szar fér el benne.

-Visszajöttünk majmok!-amint beléptem a terembe,kicsengettek,de ez senkit sem zavart a mi társaságunkból,a tanár elhagyta a termet,mi,pedig leültünk az összetolt padokhoz és enni kezdtünk.