108.rész

Érdekes módon,Haru kicsengetés előtt egy perccel kikéreckedett az óráról WC-re.A tanár miután elmondta, hogy nem az óvodában vagyunk és kössön rá csomót, valamint, hogy mindjárt kicsengetnek, a fiú elkezdett hisztizni, ezért kiengedték.

-Miben fogadunk, hogy csak a szünet végén jön vissza?-fordul hátra Yuu...Istenem már csak ő hiányzott.Ez így kellett most, mint egy marék szar.Inkább nem válaszoltam neki, hanem tovább szugeráltam az órát, hogy minél előbb csöngessenek.Hátha egyszer beválik...nem?2 dolgot kell ezzel kapcsolatban megállapítanom.Az egyik, hogy az idő lassabban telik, ha nincs ínyedre a hely ahol vagy és a másik, hogy a fali óránk el van állítva, nem egészkor csengetnek, hanem 17 mp-vel utána.

Miután az osztályfőnökünk,leszidta az épp ablakon kiugrani készülő Ryo-t,mert fogadtak Ni-chan-nal, hogy úgy sem mer leugrani,elköszönve tőlünk kiment a teremből,azzal a jelmondtattal,hogy mindjárt visszajön és megköszönné,ha addig senki sem ugrana ki sehonnan.

A fiúk,természetesen a bekapcsolva hagyott laptop köré gyűltek és az interaktív táblára Life of Boris-t vetítettek,amint épp Kvászt készít.Csak a szokásos.

-Valaki lejön velem kaját venni!?-kiáltottam fel a helyemen ülve.

-Oh,ha már lemész,hozol nekem egy kakaós csigát?-bámulta továbbra is a képernyőt Tomo?Ez meg mikor került ide?Gondolom már csöngetés után egyből ide porolt...Nah igen,ő az a tipikus" átjárok más osztályába,mert az enyémben csak bunkók vannak".

-Hoz neked a faszom.

-Légysziiii!Eskü utána kifizetem.Megkapod a közepét,csak légysziii.

-Akkor talán...De!Ilyen többször nem lesz Rák...

-Köszi,szeretlek!

-Légyszi nekem is egyet!-fordult felém Ryo.

-Szivárványt ne szarjak?

-[Név].Lécccciiii.

-Jó,de szállítási árat is fizettek érte...

-Megegyeztünk.Amúgy,hol van Haru?

-A WC-ben bújkál.

-Miért?

-Kei elől,mert beszólt [Név]-nek...-tényleg!Haru,ő is úgy is lejön velem kajáért.

Ezzel az elhatározással indultam meg a fiú WC felé.Amint 5 m-es körzetbe mész már lehet érezni azt a tipikus büdös hugyszagot.Fogalmaznék én szebben is,de ebben csak az a gáz,hogy ennél kifinomultabban már nem is lehet...Nem törődve a körülöttem lévő diákokkal kinyitottam az ajtaját és beordibáltam.

-Haru!Lejössz kaját venni?-csak csend-Nincs itt Kei...Ne foss.

-Akkor szívesen-hallottam meg a zár kattanását, majd előbújt a fiú az egyik fülkéből.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top