Azt hitted,hogy csak egy rész lesz @_koharu-senpai_ mi? ┬┴┬┴┤ʕ•ᴥ├┬┴┬┴

---

Ahogy a fejemet a meztelen mellkasán pihentettem,minden egyes lélegzetvételét éreztem.Hallottam a szívdobogását.Még mindig a hajamat birizgálta,máskor már lecsaptam volna,mert nem szeretem,ha piszkálják,de most nem nagyon zavart,szóval hagytam neki.A másik keze a derekamat karolta át.Egy szóval kényelmes volt.Természetesen az ajtócsengő ezt is félbeszakította...Miért is ne?

-Megyek,kinyitom-tett le a kanapéra.

-Ne hagyj itt-nyúltam utána.

-Mindjárt jövök.

-Azért egy gatyát kaphatnál magadra,hogy ne egy szál alsóban legyél...

-Igenis-kinyitotta az ajtót,én pedig felültem a kanapén.Pont rá látást nyertem onnan a bejárati ajtóra.Kicsit oldalra hajoltam,hogy biztos jól láttam-e,de sajnálatal konstantáltam magamban,hogy a látásom még mindig kiváló.Az tuti,hogy egy lány.Vagy valami hasonló...Tetőtől-talpig végig mérte Kei-t.Nah,nehogy már!A fiú mögé mentem és hátulról átöleltem.A fiút nem zavarta,én,pedig csak hallgattam tovább ezt a beszélgetést,közben megnéztem ki ez a bátor szuka.Nálam nem lehetett sokkal idősebb,talán olyan 20-22 éves volt.Hosszú festett szőke haját csak ide-oda dobálta,nem beszélve a 20cm-s körmeiről és arról a kibaszottul kivágott felsőjéről.Chh...Tipik ribanc.Nem is érdemes vele foglalkozni.

-Bocsi,ha megzavartam valamit-nézett rám.Sajnálhatod is...-Csak azt akartam megkérdezni,hogy nem tőletek jön-e a füst.

-Milyen füst?-támaszkodott neki az ajtó félfának Kei.Közben valaki kiabált a lépcsőházból,hogy már kihívták a tűzoltókat,csak valami nénike sütögetett és odaégette.

-Oh,értem.Akkor még egyszer bocsi-nézett le rám megint,majd intett egyet-Sziasztok.

Kei becsukta az ajtót és rámnézett.

-Meddig akarsz még ölelgetni törpe?-tette a kezét a fejemre.

-Ameddig jól esik-fúrtam bele még jobban az arcomat a mellkasába.

-Fel fogsz fázni,ha mezitláb vagy a járólapon...

-Hogy én innen nem mozdulok az is biztos.

-Csak a fejfájást okozod nekem-kapott fel sóhajtva és újra a kanapé felé vette az irányt. 

✨✨✨

-Hány óra van?-emeltem fel a fejem a fiú válláról,mert közben elkezdtünk TV-t nézni.

-Fél van,szóval lassan el kelleni kezdeni öltözni...

-Minek?-kezdtem el nyöszörögni-Fáradt vagyok...

-Aludhattál volna.

-És ki nem hagyott?

-Ezt úgy mondod,mintha bánnád-puszilt a nyakamba,majd a combom alá nyúlt és felemelve bevitt a szobába-Gondolom,úgy sem engednéd,hogy végig nézzem ahogy felöltözöl,szóval...Majd ha kész vagy gyere ki-csukta be az ajtót.Amilyen gyorsan csak tudtam felvettem az egyenruhám és kimentem a nappaliba.

-De fura téged ruhában látni-képedtem el a fiú láttán,aki már szintén felöltözött.

-Tudom,hogy ruha nélkül jobban nézek ki,de ez van...Gondolom sem te,sem akikkel szemben megyek nem örülnének neki,ha egy szál semmiben flangálnák egész nap.

-Furán nézne ki az biztos...

-Na,siessünk,mert még a következő órára sem fogunk beérni.

Igazából kicsit gyomor görcsöm van amiatt,mert lógtam,de csak nem jön rá senki.Ni-chan úgy sem köp be.Hogy is mondta az apja?Jah,megvan.Jófej egy gyerek...Aztán eszembe jutottak az eddigi összetűzéseik Kei-vel,valamint a reggeli is.Tuti,hogy be fog otthon köpni...Most már biztos vagyok benne.Vajon milyen virágot kérjek a síromra?Ha már egyáltalán kapok,miután úgy elpicsázott anyám.Nem,kicsit sem fosok tőle.Sőt!Nah jó,talán ő az egyetlen ember,akitől félek.

-Minden rendben?

-Mi akkor most milyen kapcsolatban is állunk?-váltottam hirtelen témát.

-Miért?

-Nem gondolod,hogy lekéne tisztázni,mielőtt pletykákat terjesztek.

-Milyen pletykákat?-suttogta a fülembe.

-Ki tudja?

-A barátnőm vagy.

-Tényleg?Jó tudni.

-Szóval most már van jogom leütni bárkit aki hozzád ér.

-Szerintem egyedül is el tudom intézni-kaptam fel a táskám a vállamra.

-Igen?

-Nem hiszel nekem?-fogtam meg az ingénél és lehúztam velem egy szinte.

-De.Biztos lerúgnád.

-Helyes-pusziltam homlokon,majd elengedtem a fiút,hogy felegyenesedhessen és ő is hozza a táskáját,majd elinduljunk.Miután bezárta a bejárati ajtót,kézen fogva kezdtünk el szépen lassan bele sétálni a pokol bugyraiba.Ahogy beértünk az iskola udvarára,az egyik ablakban Haru-t vettük észre.

-Jé!Csak nem ti is idetaláltatok!-ordibált ki,miközben integetett nekünk.Kei csak szemforgatva tovább sétált,míg én egy szúrós pillantást vetettem az ablakban nézelődő fiúra.Ahogy beértünk az osztályba,Haru érdekes módon futni kezdett,mikor meglátta a mellettem jövő szőkét.Szerintem elfelejtett,milyen magas,még hozzá képest is.

-Itt a gerle párocska is-nézett fel Ni-chan a telefonjából.

-Beverjem a pofád,vagy anélkül is kussba maradsz?-mordultam rá.Chise állított oda elém,mutogatva a telefonját.

-Miért nem vagy képes felvenni azt a kibaszott telefont?Egy csomó üzenetet is küldtem...

-Jaaa,ha tudom,hogy te vagy az aki zaklat,akkor nem hordom el anyudat mindennek-nevettem el magam kínosan.

-Csak nem megzavartam valamit?-hajolt közelebb.

-De,eléggé...Szerencséd van,hogy csak egyszer hívtál.Legközelebb lenyakazlak.

-Akkor az okát inkább meg se kérdezd,mert úgy érzem,hogy jó alaposan megvernél.

-Miért,mi miatt hívtál?-fogtam a homlokom.Csak csendben állt előttem-Mondjad,megpróbálom megígérni,hogy nem téplek meg,ha csak a semmi miatt zaklattál...

-Akkor....én most...inkább eloldalgok...

-Chise!

-Mindjárt becsengetnek szóval...-amint ki mondta ezt a mondatát tényleg becsengettek én pedig megkeresve a helyemet leültem a padomba és vártam a magyar órát.Amint az osztályfőnők belépett,mindenki felállt,jelentettünk és visszaültünk a seggünkre.

-Oh,[Név].Hogy-hogy tesi órán nem voltál?

-Elnézést csak elaludtam...

-Inkább az a kérdés kinek a karjaiban aludt el?!-ordította be Haru,mire a mögötte ülő Kei-től kapott egy tockost.A tanár egy pillanatra rákapta a tekintetét,majd inkább visszafordult hozzám.

-Többször ne forduljon elő.

-Rendben-mosolyodtam el,bár nem ígérek neki semmit...