Miután mindent kitálaltam a lányoknak az elejétől a végéig, nagyot sóhajtva terültem el az ágyamon.

Ők is lassan hazamentek én, pedig jó kockához híven elkezdtem a mai napi délutáni programom első felének felprezentálását.

Az animém két része között a csengő hangom kezdett el bömbőlni az eddig ágyon pihenő,most, pedig vibráló telefonból.Nagy kínok és nyújtózkodások közepette odanyúltam érte, majd felvéve azt, beleszóltam.Meg sem néztem, hogy ki az, de miután meghallottam azt az ismerősen csengő, mély, rekedtes hangot, egyből tudtam, hogy kizaklat az anime maratonom kellős közepén.Ki más,ha nem Kei?

-He?

-Nem megyünk át hozzám?Mármint, bemennék én hozzátok, de kerülném most a kontaktust a bátyáddal egy ideig, amíg csak lehet.

-Rendben ,akkor kb fél óra és ott vagyok.

-Itt állok a ház előtt, szóval,várlak-bár nem láthattam a telefon túloldalán, mert nem volt kedvem oda menni az ablakhoz és kinézni rajta, de tudtam, hogy elmosolyodott.

-Nekem így is jó-mivel még lusta voltam átöltözni itthoni ruhába, ilyen helyzetekben áldom magam és trehányságom.Legalább,most nem kell ruhákat elővennem.Kijöttem a szobából,majd amiért a konyhában nem találtam anyát, bekukkantottam a szobájukba.

Az ágyon feküdt olvasott, közben, pedig ment a Tv-je.

-Elmentem.

-Lehetőleg még ma gyerehaza-rám sem nézve lapozott egyet, én pedig sarkon fordulva kimentem a bejárati ajtón,majd lelépcsőztem.Ahogy megfordultam tényleg szemben találtam magam Kei-vel a szűk, 6órakor már sötétedő , homályos utcában.

Lassan elindultunk.Igazából, jobb híján, mivel az utunk egy része csendben telt, azzal kezdtem el szórakozni, hogy váltogattam a lépés tempómat.Amit pedig megfigyeltem,az az volt, hogy bármilyen gyorsan/lassan is megyek.Kei a hosszú lábaival alkalmazkodik hozzá.Egy ideig még el voltam ezzel, aztán rákérdeztem.

-Kei?

-Hm?

-Miért mész ilyen lassan?

-Nem értem mire gondolsz-rám sem nézett, csak az utat kémlelte, biztos annyira érdekes az a beton út,amit majdnem minden nap megbámulhat.

-Amúgy...Kérdezhetek valamit?

-Csak nyugodtan.

-Ugye nem vagy pszihopata.

-Nem tudok róla-mosolyodott el-Honnan jött ez?

-Ja,semmi,semmi...

-Miért,úgy nézek ki?-hajolt le hozzám, hogy az arcunk egyszintre kerüljön.

-Ilyet nem mondtam.

-De utaltál rá-egyenesedett ki.

-Nem is!

-Amúgy elkezdtem a jogsit.

-Komolyan?-fordultam felé,mire csak bólintott-Chh...Mázlista.Én, majd csak jövőre kezdhetem el, addig meg gyalogolhatok.

-Majd,leszek jó fej és egyszer beengedlek a kocsimba.

-De nagylelkű kegyed.Egyszer beengedsz és ott is maradhatok?

-Hát, ha neked, kinnt a hideg kocsiban jobb, mint bennt, velem a meleg lakásban, nyugodtan ott maradhatsz.

-Dehogy,akkor már inkább bent leszek.