Nem sok időbe telt mire elnyomott az álom. Igazából foggalmam sincs, hogy mikor.Valamikor hajnalban...

Arra keltem fel, hogy zuhanok le, mármint álmomban.Jó szar egy érzés, mit ne mondjak.Vasárnap reggel.A madaraknak csicsergniük kéne.A napfénynek át szűrődnie a redőny kis résein.Nekem, pedig boldognak lennem.És ehelyett mi van?Szakad az eső, kint full sötét van és most én sem vagyok a legjobb formámban.

Legszívesebben egész nap csak aludnék, de nem...Ni-chan-nak 10 óra tájékán be kell rontania a szobámba és el kell kezdenie valami tök értelmetlen szarságról zagyválni.Aztán valami olyasmit is elkezdett hadoválni, hogy lopom előle a netet és ha nem használok fülest, legalább a hangszórót ne használjam már.

Csak bemutattam neki rá se nézve, majd az ágyam mellett heverő papuccsal ledobva elértem, hogy kitakarodjon.Hozzá sem szóltam.Nem érdemli meg.Én meg a szerénységem most is kimaradhatatlan.

A nap további részében a következő volt a pogram: szét untam a fejem,hisztiztem valami értelmetlen hülyeségen, földhöz vagdostam magam és egész nap csak gépeztem, valamint továbbra is bömböltettem a jó mély basszusos zenéket, hogy Ni-chan-nak még a dob hártyája is kiszakadjon.

Hétfő reggel mikor beértem a suliba, azon belül is a terembe, Kei 1000 wattos mosolyával találtam szemben magam, jobb híján csak intettem neki egyet, majd helyet foglaltam a padomban várva azt a csodálatos történelmet.

Direkt otthon hagytam a tornazsákom, hogy ne kelljen se cipelnem, se tesiznem,aztán mikor a tanár lefutatta velem a 400 m-t utcai ruhában kissé ugyan kiakadva,de kibírtam, hogy ne küldjem el melegebb éghajlatra...[Megtörtént események alapján 🤣🤣]

Osztályfőnöki órán, pedig drága osztályfőnökünk kijelentette, hogy örüljünk, mert Dec.14-én lóghatunk egy egész napot a suliból. Mármint ugyanúgy jönni kell, csak elmegyünk valami kirándulás szerű izére.Ilyen szakmabemutatós mi a tökömre.Szóval mindenki nagyon happy volt.

Természetesen suli után lerohamozott Hana, Chise és Arisa is,minek után ők is tudnak a hétvégi kis "kiruccanásomról" Kei-nél.Köszi Chise...Bár ő tudta a nagyját, de az nem volt elég neki, így felajánlottam, miért nem jönnek el hozzám?Addig is, legalább nem jön be Ni-chan basztatni...

-Szia anya!-léptem át a bejárati ajtó küszöbén.Mikor a lányok is kórusban köszöntek, anya csak szokásosan kidugta a fejét a konyhából,majd ránk mosolyogva köszönt.

Bementünk a szobámba, majd mikor már mindenki kényelmesen elhelyezkedett,beszélgetni kezdtünk.

-Szóval mi is volt veled hétvégén?-fordult felém Arisa.

-Semmi különös, egész vasárnap csak gépeztem.

-Tereld csak a témát, nyugodtan...