-Nyertem...-jelentette ki újra-Ez most már kezd unalmas lenni...Nem játszhatnánk valami mást?

-Nem!

-Tudod mit?Addig elmegyek fürdeni, majd szólj ha meguntad-vette le a pólóját és csak random elhajította valahova, majd gondolom a fürdő felé vette az irányt.

-Hé!Mit képzelsz magadról?!Van bőr a po-meghallottam,a víz csobogását, így gondolom már nem hall semmit, szóval az ordibálást is abba hagytam.Vajon mit csináljak addig?Ahogy elnéztem a konyha irányába korgott egyet a hasam.Odamentem a fürdő ajtó elé és bekopogtam, mire a víz csobogás abba maradt.Meghallottam a sóhajtását.

-Most meg mivan?

-É-h-e-s v-a-gy-o-k!

-Nincs itthon semmi, szóval rendelj valamit...-újra megnyitotta a csapot.

-Mit kérsz?-és el is zárta.

-Bármit, ami ehető-valahonnan a semmiből jött ez a csodáltaos ötlet, így csak neki döntve a hátamat a fürdő ajtónak felhívtam egy véletlenszerű éttermet.Amint kicsengett és felvették elkezdtem dumálni.

-Milyen feltét legyen a pizzán?

-Egy pillanat-emeltem el a fülemtől a telefont-Mi legyen a pizzádon!?

-Baszok én rá!

-Rendben...Akkor 2 sonkás, sajtos, kukoricás.

-Értem...15 percen belül készen van.Még egy címet szeretnék kérni és készen is vagyunk...-miután lediktáltam minden hülyeséget és leraktam a telefont, egyből elkezdett csörögni. A kijelzőn Chise neve villogott.

-Na, végre, hogy felvetted!

-He? - aztán utána esett le, hogy még mikor otthon felhívtam, azt mondta 10 perc múlva ott van...-Jaa,izé.Khmm...

-Mi történt?A bátyád itt mögöttem veri a fejét a falba...

-Valamin össze kaptak Kei-vel és elkezdtek ordibálni én is kiakadtam,aztán ott hagytuk.Szóval most itt vagyok Kei-nél.

-És mikor szándékozol haza jönni?!-hallottam meg a háttérből Ni-chan hangját.

-ÚGY VOLT, HOGY NEM POFÁZOL BELE!-üvöltött rá Chise-Szóval...Máskor örülnék,hogy ott vagy, de-kezdett el suttogni-a jövendő beli férjem,nem csak a falat veri szét, hanem a csodálatos arc vonásait...Ugye ez nem árt meg a gén állományának?Mi lesz, ha nem lehetnek gyerekeink?

-Hogy leszek keresztanya?

-Ez itt a probléma!Szóval kurva gyorsan húzd ide a segged, mert lefoglak fejelni!Hülye Hanabi-nak is most kell irogatni!

-Hogy kinek?

-Hanabi, tudod Hana...

-Jaaa,teljesen elfelejtettem, hogy ez a rendes neve-nevettem el magam kínosan-De...Most nem megyek haza.Mindenkinek úgy lesz a legjobb.Én itt maradok Kei-vel, te pedig megvigasztalhatod Ni-chan-t,és ki tudja, lehet valami csoda folytán beléd szeret.

-Ugyan már!Rég az ujjam köré csavartam.

-Ámen-nevettem el magam.

-Ne!A kaja!Hülye gyerek állíts magadon!A berendezés maradjon!Jó, én most leteszem...De azért, tudod. Kei-vel.Védekezzetek.

-Mi?

-Sziaaa [Név]-és kinyomott.

Amint csengettek felpattantam a fürdő ajtó elől. Igen, azóta ott csöveltem, a telefonommal a kezemben.Szóval kinyitva az ajtót kifizettem a kaját, majd miután a kiszállító fiú elment, becsukva az ajtót, a konyha felé vettem az irányt.

-Mit eszünk?-talált ki Kei is a haját a törölközőjével törölgetve.

-Ha megkérdeztem, hogy mi legyen a pizzádon, akkor szerinted hamburgert?

-Miért, nem az lenne a logikus?

-Logikus a fejed, az...

Meg ettük a "vacsorát", majd felálltam az asztaltól.

-Várj, adok valamit, amit feltudsz venni...-indult meg a szobája felé, én pedig, mint valami jó kis pincsi kutya követni kezdtem-Póló, jó?

-Légyszi,legalább rózsaszín had legyen.

-Nem Haru vagyok...Nincsenek rózsaszín cuccaim.De ha gondolod, holnap elmegyünk és csak a te kedvedért veszek párat, az ilyen esetekre-fordult felém, majd vissza a szekrényhez.

-Miért,több ilyen lesz?

-Most válassz, milyen színű legyen...

-Akkor fekete.És lehetőleg ne legyen 5 számmal nagyobb, mint amilyen az én méretem...

-Hogy neked mennyi bajod van...Tehetek én róla, hogy törpe vagy?

-Vagy inkább te vagy óriás, nem gondolod?

-Nem hinném-rázta meg a fejét,majd kivett egy fekete pólót a szekrényéből és a fejemre rakta.

-Nem nagy ez egy kicsit?-vettem le a fejem tetejéről és magamhoz mértem.

-Pont, mint a szád.

-Nagyon vicces vagy-fintorogtam, majd megindultam a fürdő felé.

Becsuktam magam után az ajtót és megfürödtem.Felvettem a fiútól kunyizott pólót,tipikus Kei illata van.Mindegyik ruhája vanília illatú? Vagy csak szimplán a szekrénye?
Ahogy kiakartam menni, meghallottam, hogy beszél valakivel.

-Jah, szóval bocs, ma nem tudok menni...Igen, tudom, hogy megígértem...De,most van fontosabb dolgom...Ugyan már, mikor nem? [Név]...Jah,Ryo húga...Mi az, hogy megint?...Akkor lehet, most nem lenne itt...Visszatérve a bulira, szívesen elmentem volna, de érted...Kösz, hogy megérted... Jah, szia-még vârtam egy kicsit, majd kimentem a nappaliba.

-Ez marha nagy!Leér a térdemig!

-Még mindig jobb, mintha semmit sem takarna.

-Van benne valami...

-Vagy, jobban szeretnél egy 10 éves kori pólómban aludni?Bár, ahogy elnézlek, rád az is nagy lenne...

-Jó ez...-indultam meg a kanapé felé.Kei elkapta a csuklóm és az ölébe húzott.Most, hogy jobban megnézem...Hova tűnt a szemüvege?

-Szóval,most milyen kapcsolatban is állunk?-amint formálta a szavakat éreztem a lehelletét a nyakamon,ami miatt kirázott a hideg.Mármint a jó értelemben.

-Nekem kéne tudnom?Amikor beszélni akartam veled erről, megfogtad és elkezdtél hisztizni, és még a termemből is ki rohantál.

-Miért, te mit válaszolnál, egy ilyen helyzetre?

-Hát semiképp sem ott hagynám kétségek közt, szegényt...

-Miért, kétségek közt hagytalak ott?

-Hát... Elég furán éreztem magam.

-Hogyan engesztelhetnélek ki?

-Attól tartok erre nincs bocsánat... Kivéve...

-Kivéve?

-Kajával.

-Hova megy az a sok kaja, amit megeszel?-fogta meg a hasamat-Milyen kemény hasad van?

-Pff...Kocka hasam van.

-De komolyan...

-A felső kettőt még ki lehet tapogatni,de a többi elment valahova nyaralni

-Kampec...Nekem.meg van az összes, meg akarod nézni? - nevette el magát.

-Mivan ha azt mondom, hogy igen?

-Akkor, csak neked, csak most, a kedvedért vetkőzök.De akkor te is.

-Kösz,ennyire nem érdekel.

-Most miért?A pólóimat a földön látni a legjobb.

-Akkor át megyek a szomszéd sráchoz, hátha van egy pont nekem való pólója.

- Ez most fájt.Azt hiszem. Itt jó mélyen.Valahol...

-Meg ne sajnáljalak...-fordultam vele szembe.Most így vissza gondolva, elég khmm furán nézhettünk ki.Kei a kanapén én, pedig rajta, vele szemben, ahogy a combján támaszkodom egyetlen egy nagyobb pólóban.Nem,kicsit sem kínos...

-Csak nem előtőrt belőled a vadmacska?-mosolyodott el fél oldalasan.

-Szeretnéd mi?

-Ugyan már.Ki ne szeretné?

-Próbáld meg előhozni belőlem?-rántottam vállat.

-Biztos vagy te abban?

-Úgy nézek ki, mint aki nem?-válasz helyett, csak rátapasztotta az ajkait az enyémre. Nyelve bebocsájtást kért a számba, én pedig annyira lesokkolódtam, hogy azonnal be is engedtem. Nyelvünk egymásén táncolt, és olyan lágyan, mégis őrítően jól csókolt, mintha attól félne, hogy darabokra törnék. Keze a derekamra csúszott, én pedig felbátorodva túrtam bele szőke hajába.[Köszönjük szépen csakegyflora csodálatos pár soros megfogalmazását a csók jelenetünkről].A combom alá nyúlva felemelt, közben egy percre sem elválva tőlem, és a szobája felé vettük az irányt.Lerakott az ágyra,majd a két lábam közé térdelt.

-Szerintem, itt fejezzük be mára,mert nem fogom tudni visszafogni magam, ha folytatjuk-dobta le a pólóját, majd befeküdt mellém, a fal felé fordulva.

-Gonosz vaaagy...-öleltem át hátulról, mire a fiú egy kicsit összerezzent.

-Lehet,hogy ezt most...nem kéne.

-Miért?Oh-esett le-, értem én honnan fúj a szél...Kanos vagy-csend-Eltaláltam?

-Csak ne.Ne most.Valamikor máskor folytatjuk de-vont közelebb magához.Gondoltam váltsunk témát.Én is kezdtem már magam kínosan érezni,nem hogy szegény srác...

-Látod?Anélkül is láthatom a kockáidat, hogy nekem is vetkőznöm kéne.

-Mondtam már, hogy ez borzasztó nőszemély vagy?

-Figyelj...Nincs olyan, hogy nem kapom meg amit akarok.

-Persze hogy nincs-nevette el magát.

-Amúgy, ezen már sokat gondolkodtam, de, hol vannak a szüleid?

-Érdekes ezt pont tőled hallani-nevette el magát-Mondhatni kollégista vagyok.A szüleim bérlik nekem ezt a lakást, cserébe azért, hogy jól tanulok és az egyetemre ösztöndíjjal megyek.

-Ami itt van a városban?-csak bólintott.

-És amúgy, milyen buliról volt szó?

-Oh, hallottad?Csak egy haver szülinapja.Nem nagy dolog.

-De hogy is nem!Te mit reagálnál arra, ha nemtom, valaki nem jönne el a te szülinapodra, mert valami csajjal van. Szóval újra megkérdezem... Hány óra van?

-Fél 8.

-Mikor kezdődik?

-Nem érdekes, úgy sem megyek el rá.

-Azt kérdeztem, mikor kezdődik?

-9.

-Na,akkor még van időd elkészülődni én meg hazamegyek, aztán elviselem azt a faszfejet.

-Előbb jösz velem, mint hogy haza vigyelek...Bár,a sok piás között sem jobb.

-Addig, nincs baj, amíg te nem iszol,nem?-néztem fel rá.

-Ezzel csak az a baj, hogy ismerem Ei-t.De, megígérem, hogy nem iszok.Legalább is megpróbálom.Fontosabb kérdés, hogy miben akarsz jönni?

-Miért?

-Mert a ruháidat épp a mosogép mossa...

-Ezt jól megcsináltad...

-Bár...Még megmenthetjük a helyzetet...

-Aztán mégis mivel?

✨✨✨

-Ideje volt Haru!Meddig tart neked kiválasztani és elhozni kerek 2 db kibaszott egyberuhát, egy nejlon harisnyát és valami cipőt?

-Jól van na!Tudtad, hogy a bátyád milyen hülyén nézett rám, amikor szó nélkül ahogy mondtátok, bementem a szobádba és túrkálni kezdtem a szekrényedben?Mikor kiválasztottam neked a kettő legtökéletesebb outfit-et a világon elhoztam?Amúgy azt üzeni, hogy ha hazamész úgy elfog picsázni, hogy 3 napig nem fogsz tudni ülni.

-Hallottad?Itt a megoldás. Nem megyek haza! Szóval, visszatérve a ruhákra,reménykedem benned, hogy jó az ízlésed...

-Nincs is olyan ember, akinek az enyémnél jobb.

-Nah lássuk...-igazából azt sem tudtam, hogy vannak ilyen ruháim...Nem hogy még jók is rám.Mindegy,csak random kiválasztottam valamelyiket és miután Haru-t felhívta az anyja, idézem: "Hogy ha nem vagy itthon fél órán belül megtéplek" címszó alatt elszelelt.

Mi is, miután elkészültünk és Kei lebeszélte, hogy mégis megy, azaz megyünk, elindultunk.Igazából,amint befordultunk az utcába megtudtam mondani, hogy melyik házba is megyünk.Nem is tudom, lehet, hogy az oda özönlő tömegtől vagy csak a dübörgő zene miatt,amit még a süket is hall.Foggalmam sincs.Csupán megérzés.

Amint beléptünk a fülsüketítően hangos házba, egyből egy fiú jött oda hozzánk.

-Yo!Rég láttalak K!-ráztak kezet-Azért jó hogy eljöttetek.Te lennél az a híres [Név]?-nézett rám, mire csak a kezemet nyújtottan, de kézrázás helyett egy kéz csókot kaptam.

-Igen-nevettem el magam kínosan-Bocsi, hogy zavarok.

-Ugyan már,minél többen vagyunk, annál jobb a hangulat.Nem igaz?Kértek valamit inni?

-Gondolom nincs semmi alkohol mentes.

-Itt még a csapból is pia folyik.Szóval nem nagyon-rázta meg a fejét-Ha már Kei nem iszik, kiscsaj te iszol valamit?

-Kis korú vagyok...-néztem rá szúrós szemekkel.

-Jó,nyugi.Az ilyeneknek van baracklé, vagy csoki esetleg tojás likőr.

-Hozz egy likőrt báttya!

-Úgy érzem jóban leszünk mi-nevette el magát-Kivételes vendégek vagytok, elkísérlek titeket a konyháig.

-Amúgy boldog szülinapot.Megkérdezhetem,hogy hány éves vagy?

-19,de ha akarod neked lehetek kevesebb is hercegnő.

-Na na, maradjunk a királynőmnél, ennyire jóban még nem vagyunk.

-Azt hiszem rájöttem ki nálatok a főnök-nézett Kei-re,aki csak röhögött a fiú lesokkolt arca láttán.

-Vigyázz vele mert megver...

-Mennyit kérsz?-nézett most rám, ha jól emlékszem Ei, mindegy a lényeg hogy a szőke aztán kész.

-Egy feles elég.

-Nem úgy volt, hogy nem iszunk?

-Nem, én azt mondtam, hogy addig nincs baj ameddig nem iszol.Azaz te, én ihatok.

-Hogy milyen hirtelen eltűnt az a, hát de én kiskorú vagyok, szöveg...

-Hát,végül is, ennyi csak nem árt meg-rántottam vállat, majd lehúztam.

-Mintha csak Gou-t látnám .G gyere már ide!

-Hali-intett nekünk majd a szőke felé fordult-Miva'?

-A csaj úgyanúgy lehúzta a piát, ahogy te szoktad.Lehet tökösebb is, mint te.

-Azt nem hiszem...-néztem végig a szintén majdnem a fajat lefejelő fiún-Bár,gyakorolt gyorsivó vagyok...

-Hogy-hogy?-nézett rám Ei röhögve.

-Alsó középben, farsangon, az ofő nem nagyon engedte nekünk a piát,míg a fiúknak volt eszük és engedélyt kértek, hogy had nyissanak a farsangon egy kaszinót.Természetesen,mi végzősök végig lennt voltunk és ugye volt egy "biztonsági őrünk", akinek megengedték, hogy kizárjon egyes személyeket ha éppen tele van a kaszinó.

-És ez, hogy kapcsolódik az iváshoz?

-Volt egy mâsik osztálytársunk, aki bejárós volt, falun élt és otthonról megfújt két üveg körte pálinkát.Mondanom sem kell, hogy senkit sem érdekelt ki ivott előtte, csak meghúzta.Viszont a biztőnsági őrünk is ivott, akin a tanárok megérezték, hiába tömtem rágóval és kekszekkel.Nem elég, hogy a tanárok 10 percenként jöttek le játszani, mert gyanús volt a srác, hanem az őrünk még egy 2.ast is fellökött.Elég furcsán néztek ránk...

-És?Kaptatok érte valamit?

-Nem, mert az idióták öntöttek egy picit az egyik sarokba, hogy arra foghassák a szagot.A lényeg, hogy gyanúsnak gyanúsak voltunk, de nem kaptunk semmit.Azt csodálom, hogy rajtam észre sem vették, én ittam a legtöbbet, meg egy másik fiú, de minket észre sem vettek.

-Szóval te már akkor is pasiztál.

-Dehogy!Osztálytársam volt.

-Szóval azt mondod, hogy ittál és észre sem vették rajtad?-fordult felém "G".

-Igen, azt.

-Igyunk versenyt.

-Jó,végül is Kei csak azért van itt, hogy haza vigyen-rántottam vállat.

-Kegyetlen vagy-rázta meg a fejét.

-Hány éves vagy töpörtyű?

-Kit hívsz te törpörtyűnek?Nem vagyok töpörtyű!

-Persze-persze...Mit szeretnél inni? Sört? Valami nőies kis likőrkét?-gúnyolódott.Összeráncoltam a szemöldököm.

-Mi a legerősebb ami van?

-Nah nézzük-ült le az asztalhoz, majd megtámasztotta a fejét a kezén.Leültem vele szemben, majd kinyitottam az üveget-Ha megiszod az egész üveget és talpon maradsz megcsinálok neked bármit, legyen az vásárlás,piszkos munka, még pénzt is adok, persze egy-két keret között...Bár én a helyedben hagynám az egészet, emgem múltkor úgy kiütött, 2 napig feküdtem.

-Majd meglátjuk-ittam bele.Végig marta a torkom.A körénk került kis gyülekezet figyelte minden egyes mimikámat, így megpróbáltam kifejezéstelen arcot vágni,majd mikor valamennyire enyhült elmosolyodtam-Nem is olyan erős ez

-Tényleg?-nevetett fel.

-Tényleg-kortyoltam bele újra.Csak ittam és ittam.Már az aljánál járhattam amikor egy kicsit megszédültem.Ránéztem az előttem ülő fiúra.Eléggé kétségbe esett fejet vágott, mikor meglátta, hogy mosolygom.

-Meg vagy?-fogta meg a vállam hátulról Kei.Csak megfogtam a pólóját és egy szintre húztam a fejemmel.

-Hazaviszel majd ugye?

-Haza-bólintott halványan elmosolyodva.

-Ha tudsz sétálgatni még 1 percig anélkül, hogy összeesel, akkor nyertél töpörtyű-szólalt fel a langaléta,így felálltam a székből, majd körbe sétáltam a nappalin.Bevallom egy kicsit beütött, de nem volt annyira vészes.Élvezet lesz holnap felkelnem.

-Baszki biztos nem víz volt töltve abba az üvegbe?

-Szagold meg az üveget, attól kidőlsz, ez meg itt sétálgat full egyenesen.Nem is szédülsz?

-Egy kicsit, de ki lehet bírni...

-Beszarok-nevette el magát a szülinapos.

-Mikor jár már le az az egy perc?-néztem az asztalnál csoportosulókra.

-Még 5..4...3...2...1...Lejárt!

-Remek,akkor most gondolkodom, mit is csikarjak ki belőled-pillantottam "G"-re,miközben odasétáltam Kei mellé, majd suttogni kezdtem neki-Józanabb vagy, mint én, szóval, te mit kérnél?-kapaszkodtam bele erősen a vállába.Hirtelen minden nagyon táncolni kezdett.

-Pénzt, mert azt bármire tudod költeni vagy nem tudom.

-Adsz pénzt?-pislogtam a fiúra.

-Mennyi kéne?

-Nem tudom...Várj...Mennyi kéne?-fordultam a szőke felé.

-K úgy érzem inkább veled üzletelek...Valahogy alku képesebbnek tűnsz, mint szegény csaj... - Kei leült az asztalhoz, szembe Gou-val, majd beszélgetni kezdtek, azt ugyan már nagyon nem értettem, hogy mit,ezért közelebb mentem hozzájuk, és egy hirtelen ötlettől vezérelve hátulról átöleltem Kei-t a vállára hajtva a fejem.

-[Név]?

-Addig örülj, amíg rád tapad így és nem másokra.

-Éhes vagyoook...

-Még ilyenkor is tudsz enni?

-Hát ha egyszer éhes vagyok...

-Jó, úgy érzem meg van a fogadástárgy, vegyél neki kaját.Az többe fog kerülni, mint ha csak pénzt adnál.

-Aztán honnan szüljek neked este fél 12-kor kaját?

-Biztos nyitva van az éjjel nappali.Veletek megyek-kapta fel a kabátját.

-Ei cica!-mentem oda a fiúhoz.Várjunk...Ez meg mi volt?Mi van velem?-Ö-Ömm...Még találkozunk,boldog szülinapot-vigyorogtam rá óvatosan.

-Bocs Ei, mi már szerintem nem jövünk vissza mert kaja komában lesz, és kidől.

-Jó volt titeket azért látni.Gou?Te még vissza jössz?

-Bocs szerintem már én sem.De jó buli volt.Főleg,hogy egy 16 éves leivott...-ironizált.Miután Kei valahogy feloperálta rám a kabátom megfogva a kezem és magunk után húzva Gou-t lementünk az éjjel-nappaliba kajáért.

-Mi történt?-riadtam fel Kei válláról.Aztán elkezdtek beugrani az egymási követő események. Hogy nagy nehezen, de valahogy megnyerem a fogadást,ahogy Gou-val és Kei-vel lemegyek kaját vetetni, majd jól megtömöm a fejem és kifekszek.

-Azt ajánlom még most vegyél be gyógyszert , mielőtt széthasad a fejed-biccentett az asztalon lévő pohár víz és pirula felé.Bevettem és a fejemet Kei ölébe hajtottam, becsukva a szemeim-Álmos vagy?-csak bólintottam egyet-Nincs mit tenni-nyúlt a távirányítójáért, hogy kikapcsolja a TV-t, majd hercegnő pózba felvéve engem bevitt a szobába és óvatosan az ágyra fektetett.

-Amúgy tök feleslegesen fürödtünk meg az előbb...

-Van benne valami. De ha akarsz lefürödhetsz velem újra.

-Ember legyen a talpán, aki kiszed engem a takaró alól reggel előtt.

-A konyhában van kint csoki.

-Nem volt rossz próbálkozás, de arra nincs erőm, hogy lefejeljelek, amiért hagytad, hogy megigyam azt a szart,nem hogy kimenjek a konyháig.

-De kár, pedig már tökre várom, hogy mikor fogsz megverni.

-Iróniát véltem felfedezni a hangszínedben.

-Nem értem, hogy mire célzol ezzel?-dobta le a pólóját.

-Már megint vetkőzől?

-Szólj ha zavar és vissza veszem.

-Én ilyet nem mondtam...

-Úgy se venném vissza, szóval édes mindegy-húzott közelebb magához-Viszont, azért még számolunk, hogy egy csókot akartál kérni Gou-tól.

-Mi?Mikor?-kerekedtek ki a szemeim.

-Most komolyan nem emlékszel, vagy csak játszod?

-Miért, hihető?

-Mondhatni annak is...Te most komolyan végig tapiztál a takaró alatt?

-És akkor mivan?

-Erre most mit mondjak?-nevetett fel.

-Légyszi inkább semmit...-csak az arcomra tette a kezét és simogatni kezdett.Mármint az arcomat.

A szemeim még mindig csukva voltak, így csak annyit éreztem, ahogy egy csókot lehel az ajkaimra, majd még közelebb húz magához.A teste minden egyes részletét éreztem még azon a vékony anyagon keresztül is, ami köztünk van.Az egyik kezével a derekamat ölelte át, míg a másikkal az arcomat simogatta.Valamikor sikerült elaludnom a karjai közt.

Reggel még ki sem nyitottam a a szememet,már is hallottam a telefonom csengőhangját.Lefejtettem magamról Kei karjait, aki erre csak morgott valamit. Megnéztem hány óra délután 5.Úgy érzem kicsit elaludtunk, de még most is szívesen visszafeküdnék.Felvettem a csörgő telefont.

-Szia anya.

-Milyen hangod van?Ittál?

-Dehogy, most keltem fel-nem,nem ittam. Vedeltem.Közben visszadőltem az ágyba.

-Hol vagy most? Áh, nem is érdekel.Mikor jösz haza?

-Ott van Ryo is?

-Itt, miért?

-Akkor nem megyek haza.

-[Név],ne szórakozz velem...

-Jó,holnap este 9?

-Nem.

-Holnap este 8?

-Még mindig nem.

-Azért mondtam ennyit, hogy abból még tudjak alkudni...

-A tanulásra lenne ennyi eszed...

-Majd megyek valamikor.

-Mikor?

-Mit tudom én?Az a lényeg, hogy élek és virulok.Nem elég?

-Lehetőleg még ma...

-Jó,persze szia anya.

-Szia.

-Miért nem a tanulásra használod az eszed?

-Ugyan már.Minek tanuljon egy ilyen zseni, mint én?A végén még rájönnek, hogy az vagyok...

-Hány óra?

-5.

-Akkor még aludjunk vissza-ölelt át.

-Szerintem félreértettél...Délután 5 óra van.

-Hogy mennyi?

-Jól hallottad.Délután 5.

-Ez is csak miattad van...

-Hogyne,szerintem is.

-Ki más miatt?Most az egyszer aludtam ennyit,azt is azért mert mellettem feküdtél.

-Persze, tök logikus.

-Miért, milyen legyen?-támaszkodott meg felettem.Mivel a redőny le volt húzva, így a félhomály uralkodott a szobában.Csak a fiú körvonalai rajzolódtak ki és ha arra fókuszáltam, akkor az a gúnyos vigyor,amikor azt hiszi, hogy megnyert bármit is.

Egyre csak közeledett, már a szemét is lecsukta, mikor én csak elfordítottam a fejem, így egy arcra puszit adott.

-Ezt mire véljem [Név]?-emelte fel a szemöldökét, miután újra fölém támaszkodott.

-Ki tudja?-rántottam vállat.

-Oh értem, a tegnapi.

-Megverni még lusta vagyok téged.

-Vagy csak gyenge, nem?

-Igen?-löktem egy a vállán, amire ahogy elnézem a reakcióját nem számított.Fordítottam a helyzetünkön, így most én voltam felül-Ki a gyenge?

-Harmatos vagy Aranyom...

-Csak kussolj már-nyomtam egy puszit a szájára.

-Ez egy igen férfias húzás volt, nem gondolod?

-Nem-másztam ki az ágyból, majd összeszedtem a cuccaim a szobából és kimentem a nappaliba,ahol pedig lekapkodtam a ruháimat a szárítótól.

-Te most egy filmbe képzeled magad vagy mi?Mik ezek a drámai jelenetek? Csak úgy ott hagyni?Szívtelen vagy-játszotta túl.

-Ne aggódj, csak veled vagyok ilyen.

-Na szép...

-Bármennyire is nincs kedvem, most hazamegyek.Majd írok-álltam lábujj hegyre, hogy felérjem több-kevesebb sikerrel.Végül kiröhögött és lehajolt hozzám egy "búcsú puszira".

-Törpe.

-Ez még akár aranyos is lehetett volna, hogy ha nem azzal a gúnyos, önelégült mosollyal mondod...

-Most mondanám, hogy hazakísérlek, de furán jönne ki... Meg nem akarom megverni a bátyádat.

-Érthető.

-Vigyázz magadra-húzott közelebb magához, a fejemre téve a kezét, majd homlokon puszilt.[Baszki,most full komolyan, normális az, hogy random elkezdett vérezni az orrom?Egy szünet, amíg ezt elintézem...]

-Elmentem-csak bólintott egyet.Az ajtó felé vettem az irányt, majd kinyitottam.Még intettem egyet és elindultam hazafele.

Miért érzem úgy, hogy jobb lett volna ott maradni Kei-nél? Bevallom kicsit fosok, hogy mi is lesz, mert nem nagyon van kedvem találkozni Ni-chan-nal.Főleg nem anyával.Miben fogadunk, hogy ki fog kérdezni? Lehet észre veszi rajtam, hogy egy kicsit vagy pont,hogy nagyon másnapos vagyok,de nincs mit tenni.

Mi lenne ha csak köszönés nélkül felszöknék a szobámba?Mondjuk eléggé felűnő lenne, hogy titkolok valamit.De annyit meg beszélni sem akarok velük...

-Azt hittem hosszabb ideig tart haza érnem-képedtem el, a bejárati ajtó láttán.Szépen lassan benyitottam, majd átléptem a küszöbön.

-Megjöttem!-vettem kicsit hangosabbra.

-Szia Drágám!-kukkantott ki anya a konyha ajtóból.

-Hali [Név] - köszönt Kiyoto akarom mondani apa.

-Ryo?-kérdeztem meg félve.

-A szobájában gubbaszt amióta megjöttünk...

-Hála az égnek-vetettem keresztet, mire a felnőttek csak furán néztek rám-Akkor én most...Megyek is.

-Rendben, szólj Ryo-nak, hogy 20 perc múlva vacsi-csak bólintottam.De jó...

Megálltam a szoba ajtaja előtt és belerúgtam.Az ajtó kinyílott és a fiú nézett rám vissza.

-20 perc múlva vacsora van kis szaros!

-Úgy látom Haru nem adta át az üzenetem.

-De csak túl nevetséges vagy ahhoz, hogy komolyan is vegyelek-fordultam sarkon és bementem a vele szemben lévő szobába, a sajátomba.

Gyorsan írtam még Kei-nek, hogy "Itthon vaok és még élek, nem vertem meg senkit és egyelőre nem is tervezem", majd válaszoltam Chise kis milliárd üzenetére egy K-val.Tudom,tudom ez a jófejség felső foka.

Tárcsázni kezdtem szegényt, mielőtt befonja a szemöldökét vagy épp nekem tépi ki szálanként a hajam.

-Mi tartott eddig?!

-Jól van na!Délután 5-kor keltem fel, aztán hazajöttem.Nem 2 perces feladat.

-Istenem...

-Amm meddig maradtál?Haru mondta, hogy amikor ő jött még itt voltál.Az pedig már 8 körül volt...

-Nem tom mikor jöhettem haza....Olyan 10-11 óra körül. Foggalmam sincs.

-Pff...És történt legalább valami?

-Képzeld,2x is kimondta a nevemet.

-Ez aztán a haladás-röhögtem el magam.

-Azt hittem még a nevemet sem tudja. Persze, hogy haladásnak számít.Szóval örülj velem együtt vagy megverlek!

-Igen is főnök asszony! -szalutáltam, bár tudtam, hogy ő ezt nem láthatja.

-És?

-Mi és?

-Nálad mi volt?Gondolom Kei-nél aludtál...

-Jah.Már amennyit aludtunk...

-Mi?Ugye nem?

-Nem!De hogy is!Ne érts félre!

-Akkor?

-Valami haverja szülinapi buliján voltunk.

-Megnyugodtam-fújta ki szaggatottan a levegőt.

-Komolyan Chise?Kinéznéd belőlem?

-Nem, én Kei-ből nézem ki...Általában a Pszihopaták szokták véka alá rejteni az érzéseiket.Szóval be kell valljam kicsit féltelek tőle...Főleg,hogy soha nem mutatja ki semmilyen érzését.Lehet épp megerőszakol téged az éjszaka közepén, ha egy pillanatra nem figyelsz rá!

-Az agyad,az fog megerőszakolni-nevettem el magam a sok összehordott hülyeségén.

-Amm , kivel töltöd a karácsonyt?

-Chise...November eleje van. A franc tudja!Bár szerintem itthon az animéim és a csokim társaságában-csend.

-És mivan Kei-vel?

-Mit tudom én!

-Hát ha nála aludtál csak van valami nem?

-Nem tom.Kérdezd meg tőle.

-Mit szarakodtok már?Jöjjetek már össze!Még a vak is látja, hogy oda vagytok egymásért!

-Kit érdekel?-rántottam vállat.

-Megverjem?-vette halkabbra.

-Nem kell-mosolyodtam el.

Nah igen, az utóbbi időben én inkább Chise-vel beszélgettem, míg Hana Arisa-val.Természetesen mind jóban vagyunk, csak a csapaton belül is párokba rendeződtünk.

Miután letettem Chise-t a telefonnal együtt,kimentem vacsorázni.

Ni-chan arca láttán fintorogtam egyet, amit előszeretettel viszonzott, majd ledobtam magam a mellette lévő székre.

-Csak én érzem ezt a kínos csendet-hajolt oda anyum apához.Lehet, de csak lehet, hogy a kérdése egy kicsit hangosra sikerült, mivel mind a 2-en odakaptuk a fejünket.Ijedten ránk nézett, majd inkább csendben maradva folytatta az evést.Elhadartam a tipikus "Köszönöm szépen, nagyon finom volt, többet nem kérek" szöveget és a mosogatóba téve a tányérom,bebaktattam a szobámba.

Alig pár perce gépeztem,az ajtóra kaptam a szemem, mert Ni-chan berúgta.

-Nah, mivan kis szaros?-vigyorgott.

---

Gyermekeim az Úrban.Több,mint 4000 szó, ami a Kyett értékelés szerint kb 10 rész.Próbáltam hamar megírni, nemtudom mennyire sikerült. De az ujjaim lassan lerohadnak, valamint az orr vérzésemmel is küszködtem egy ideig.Mindegy,a lényeg, hogy most kész van.

Remélem, hogy tetszett!
Pusz❤️