Én benne hittem, a szerelmünkben, abban, hogy ez pont olyan örök, mint egy távoli csillag fénye, amely időtlen időkig utazik az üres űrön át.

Priscille Sibley

-Ari jött egy vendéged!- szólt Frankie az ajtóból. Felnéztem ki az, majd szélsebesen felugrottam az ágyról és a nyakába ugrottam. Mans erős karjaiba zárt.

-Mi történt vele?- kérdezte, míg belépkedett velem a szobába. Az istenért sem engedném el most! Ölelés hiányom van, azt hiszem!

-Semmi! Mindig ilyen!- rántott vállat Frankie.

-Biztos?- tolt el magától a derekamnál fogva és a szemebe nézett. Bólintottam.

-Most mit fogunk csinálni?- kérdeztem meg tőlük.

-Mit szeretnél?- megrántottam a vállam.

-Felelsz vagy mersz?- kérdezte Frankie és leült az ágy elé a földre.

-Legyen!- mondta mosolyogva Mans.- De vetkőzős!- megráztam a fejem.

-Nem, nem lesz az!- ültem le én is, majd engem követett Mans.

-Légyszi, hugi!- megforgattam a szemem.

-Légyszi!- nézett rám Mans is cuki fejet vágva.

-Legyen!- mondtam unottan.

-Már nem akarok akadékoskodni, de ti nem testvérek vagytok? Vagy Frankie engem akarsz ruha nélkül látni?- kérdezte Mans. O-o... elfelejtettük ezt a tényt. Most kénytelenek leszünk kitálalni.

-Nem, nem vagyunk! És már megbocsáss.... Nekem már ott van Ophelia! Nem szeretném megcsalni!- na ekkor kitört belőlem a nevetés. Mans csak értetlenül nézett rám.

-Ophelia a kutyusom!- mondtam még mindig nevetve, de itt már Mans is nevetett.- Amúgy Frankie, Opheliat hagyd ki ebből! Ő az enyém!- mind a hárman szakadtunk a nevetéstől.

-Na, kezdjük?- kérdezte Mans, miután lehiggadtunk. Bólintottunk.- Frankie, felelsz vagy mersz?- kicsit elgondolkodott Frankie, majd válaszolt.

-Felelek!- félve mondta. Mondjuk én is félek mikor rajtam van a sor...

-Áruld el nekem, hogyha nem vagytok Arival vér szerinti testvérek, akkor az világ miért így ismer titeket?- azt hittem annyiban hagyja.. Legalább nem nekem kell elmondanom.. Egyszer mondjuk meg kell tennem egy egész világ előtt majd. De hála az égnek ez még a jövő. Most pedig a jelen van!

-Jó, én jövök! Ari, felelsz vagy mersz?- tette fel nekem a "bátyám" a kérdést.

-Merek!- őszintén?! Milyen durvát lehet kitalálni egy hotelben?

-Ülj bele Mans ölébe a következő kör végéig!- fuhh.. Erre nem számítottam! Nem, nem lesz olyan nehéz, hisz csak barátilag beleülök az egyik haverom ölébe.- Vagy ha nem, kérem valamelyik ruhád!- ezt megteszem. Plusz, rajtam csak egy hosszabb pulóver van. Inkább a szenvedés, mint hogy a vetkőzés! Felálltam a helyemről, majd Manshoz közelebb mentem. Felnyújtotta a karját, hogy segítsen leülni, melyet el is fogadtam. Két másodpercen belül már Mans ölébe ültem, ő pedig szorosan fogta a derekam, hogy le ne essek a lábáról! Frankiere nyújtottam a nyelvem, hogy tudassam vele, hogy ezt megszívta.

-Most én jövök!- mondtam mosolyogva.- Frankie, fe...

-Merek!- vágta rá. Úr isten! Mit is tegyen?? Kicsit vissza akarok vágni!

-Csókold meg Manst, miután kiszálltam az öléből!- rávillantottam az ördögi mosolyom, majd elkezdtem kikecmeregni Mans öléből.

>Niall szemszöge<

Otthon felhívtam Paul, hogy lerendezzük az ügyeket... Arra, hogy miért nem mondta el, hogy Arianaval koncertezünk csak az volt a válasz, hogy "a ti érdeketekben tettem". Na hát kösz! Viszont elkértem a hotel címét, ahol Ari van! Éppen a liftre várakozom, hogy felvigyen Ari szobájáig... Esküre mondom, előbb felértem volna gyalog... Nagy nehezen, de ideért a lift és beszálltam. Megnyomtam a legfelső emelet gombját és nekidőltem a falnak. Becsuktam a szemem és próbáltam lenyugtázni magam.

"Nem kell aggódni! Nem lesz semmi baj! Csak ne támadd le, hisz most látod két év után újra!"- mondogattam magamban ezt a három mondatot monoton hangon. Közben a lift is megérkezett a kívánt emeletre. Kiszálltam lassan és elindultam a 87-es számú ajtó felé. Az ajtó elé érve nem hallatszódott sem, de az ajtó résnyire nyitva volt. Lassan benyitottam az ajtón, viszont a mai nap folyamán másodszorra sokkolódom le. De ez nem az a meglepő sokk. Ez a fájdalmasabb! A mellkasom elkezdett szúrni és úgy éreztem elhagy minden erőm!

Hali babák! Több dologgal jövök!

1. Tudom gonoszság itt abbahagyni, de most így jött ki! Bocsi!
2. Elkezdtem meggyűlölni a Wattpad-ot. Nem tudom ki olvassa a " Csak Barátok..... Extrákkal"-t, de ahogy ott is, ennél a storynál is le nullázta az olvasok számát..... Majd kisebb frissítések után újra kiírta a számot. De most ahogy néztem, akiknek lenullázta az mind elvesztette a helyezését. Nem arról van szó, hogy most a helyezésekért írok/írnak az emberek, de szennyóság, hogy valaki megdolgozott érte...
3. Szeretnélek megkérni titeket arra, hogy írjátok meg, hogyha volt ilyenben részetek (abban amit leírtam a 2-es pontban)! Előre is köszi!

Puszi: 🙊Fanny❤