Ha kitartóan vágyunk a találkozásra valakivel, akkor előbb-utóbb biztosan találkozunk vele.

Murakami Haruki

>Niall szemszöge<

"-Hát te?- kérdezte Ariana elképedve.

-Visszaszerzem azt, ami innentől fogva csak az enyém lesz!- mondtam és feléje mentem. Derekánál fogva magamhoz húztam. Ez hiányzott! Hogy a karjaimba tarthassam! Karjait a nyakam köré fonta. Számmal az övé felé közelítettem és megcsókoltam. Végre újra levegőt vehetek. Csókja számomra az életet jelentő oxigén!"

Hát persze! Csak egy álom volt. Mérgesen belevertem az ágyba, majd kikeltem. Levánszorogtam a konyhába és töltöttem magamnak kávét.

-Nahát Niall! Jó a kuckódon kívül is látni?- poénkodott Harry.

-Nem vagy vicces!- szóltam mogorván.

-Baj van?- kérdezte, míg leült az asztalhoz.

-Már hogyne lenne baj, ha a húgod lehet, hogy éppen egy svéd énekes szájában matat?- tártam szét a karom és én is leültem az asztalhoz.- Ja és megint azt álmodtam!- az álomra visszatérve, sokszor álmodom azt. Csak mindig más szituációban. Hol egy parkban. Hol a O2 arénában. De, hogy miért még nem oldottuk meg!

-Nem hinném, hogy Ari egy svéd énekessel smárolna!- mondta, majd belekortyolt az italába.

-Add a telód!- nyújtottam feléje a kezem. Engedelmesen odaadta, én pedig behívtam neki az oldalt. Hazza gyorsan végig futotta a sorokat.

-Még mindig kételkedem!- rakta el a telefonját.

-Ahogy Paul is!- megittam az utolsó korty kávét is és beraktam a bögrét a mosogatóba.

-Most hova mész?- fordult utánam.

-Vissza a "kuckómba"!- mutattam macskakörmöket a levegőbe.

-Nem, nem mész te oda! Csak addig míg átöltözöl!

-Harry! Hova akarsz elvinni?- visszamentem eléje és az asztalra támaszkodtam.

-Majd meglátod! - kacsintott egyet.

-Én ugyan olyan helyre nem megyek, ami nem tudom, hogy hol van!-makacsoltam meg magam.

-Hát akkor porosodj a szobádban! Én és a fiúk elmegyünk!- ezzel felállt és kiment a konyhából. Én felmentem a szobámba és folytattam a dalírást.

>Ariana szemszöge<

A koncert Svédországban hihetetlen volt. Mans-szel elpoénkodtuk az egészet. A szállodában még Mans ott maradt egy kicsit beszélgetni. Tényleg igen jól érzem magam a közelében. Megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot. Mikor én pont megyek Londonba ő is ott lesz így mielőtt még visszamennénk Amerikába találkozom vele egyszer.

Most éppenséggel Magyarország felé tartunk. Busszal. Hogy mire érünk oda azt ne kérdezzétek, de hogy sokára az biztos.

-Ariana nem vagy éhes?- ült le mellém Frankie.

-Nem, köszönöm!- mosolyogtam rá.

-Ariana! Nem eszel, majdnem teljes két napja! Enned kéne!- megráztam a fejem. Igaza van, tényleg nem ettem két napja egyetlen falatot sem. Az egész hasam görcsbe van, mert bennem van az a gondolat, hogy hamarosan az állomás London lesz, nekem pedig találkoznom kell a fiúkkal.

-Baj van húgi?- húzott magához. Megráztam a fejem ás arcom a nyakába rejtettem.- Lehet, hogy rosszul érzem, de szerintem baj van! Igaz?- csak bólogattam. Nem tudok neki hazudni.- Mi a baj?- állam alá nyúlt és felemelte a fejem, hogy szemébe nézzek.

-Minden!- szemem könnyel telt meg.

-Elmondod?- bólogattam. Talán jót tesz ha kibeszélem magamból.

-Én.. én...- dadogtam.

-Te?

-Csókolóztam Mans-szal!- legördült egy könnycsepp az arcomon.

-Ezzel nincs semmi baj!- mondta halál nyugodtan és kezét a combomra tette.

-De van!

-Mi?- még egy könnycsepp végigfolyt az arcomon.

-Az, hogy én még mindig Niallt szeretem!- Franki nyakába borultam és úgy sírtam.

-Jaj, baba! És ezzel mi a baj?

-Az, hogy ő már nem biztos, hogy így érez!- könnyeim még mindig folytak és a hasamban még nagyobb görcs keletkezett.

-Ne gondolj már hülyeségekre! A szerelem nem múlik el csak magától! Hisz Niall gyűrűt húzott az ujjadra és nem kérte vissza! Igaz?

-Igaz!- elhúzódtam tőle és vissza ültem abba a helyzetbe amibe voltam.

-Akkor vállalod velük a közös koncertet?- bólintottam.- Szólok Mattnek!

>Niall szemszöge<

-Niall léptünk!- kiabált fel az emeletre Harry.

-Várjatok, én is megyek!- futottam le a lépcsőn. Na igen, eldöntöttem, hogy nem unatkozom itthon, így inkább elmegyek a fiúkkal. Jó mondjuk nekik nem szóltam, most tudták meg, de ilyen az élet, váratlan események sorozata.

-Végre! Azt hittem már tervezhetjük a temetést!- nevettünk egy jót, majd beszálltunk a kocsiba és meg sem álltunk az arénáig. Kérdőn néztem Harryre, aki csak mosolygott. Hátsó bejárat felé mentünk. Leparkoltunk, majd mentünk is be az arénába. Fej lehajtva kerestük meg a helyünket. Lehet, hogy kicsit ráparázunk a dolgokra, de mivel nem a saját koncertünkön vagyunk, nem kellene a központban lennünk.

-Louis!- böktem oldalba az említettet, aki mellettem foglalt helyet.- Elárulod ki koncertjén vagyunk?

-Coldplay!- bólintottam.- Hogy vagy? Azt hittük, hogy komolyan nem jössz el!

-Jól vagyok, kösz!- azt hittem ennyivel békén hagy. Én naiv!

-Arianás üggyel mi van?

-Nem tudom! Az ujján ott a gyűrű, de rossz pletykák szerint svéd énekessel kavar!- csak megrázta a fejét.

-És te elhiszed?- megrántottam a vállam.- Összehozták már Harryvel is! Meg Justinnal is, de egy sem volt igaz! Lehet hogy tényleg együtt voltak a parkban, de az nem azt jelenti, hogy járnak!- bólintottam. Igaza van! Lehet, hogy csak sétáltak egyet, mert Ari látni akarta a várost!

Halihó! Ehhez a részhez csak annyi, hogy tudom, hogy a Coldplay koncert nem Londonban volt, meg persze azt is, hogy nem volt ott mindenki! De légyszi ezt nézzétek el! Puszi!

🙊Fanny❤