2 teljes nap telt el mióta itt vagyok. Hát igen, nem a legjobb itt. Megismertem a csaj -mint kiderült a neve Eliza- tesóját, Adamet. Barna haj, barna szemek. Kedves meg minden, de túl nyomulós. Azalatt a két nap alatt alig aludtam valamit. Niall nélkül szinte létezni sem tudok. Hiányzik a csókja, az érintése, a hangja..... Egy szóval mindene! Bármit megadnék, hogy itt legyen mellettem!

>Niall szemszöge<

Miután lenyugodtam visszamentem Harryékhez. Már nem ugyanabban a pózban ültek a kanapén. Sőt csak Kandell ült, Harry fel s alá járkált előtt. Mikor meghallotta lépteim felém kapta fejét, melyről jó érzelmeket nem nagyon lehetett leolvasni.

-Nagy a baj!- kész voltam. Legszívesebben törtem zúztam volna. De nem lehetett.- Olvasd a papírt!- kezembe nyomta a fecnit.

"Nyugodjatok meg! A lány jól van. Pár napra nálam lesz. Rendőrséget ne hívjatok, semmi szükség rá! Hamarosan találkozunk!"

Sokat mondó, meg kell hagyni... Én is azt kezdtem el csinálni, mint Harry. Fel-alá járkáltam, hol a konyhában, hol a nappaliban. Most mi legyen?? A papíron az állt, hogy hamarosan találkozunk. De az a hamarosan mennyi idő? Sok vagy kevés? Egyáltalán ki rabolta el. Ha egy kigyúrt, izmos krapek, aki nem a legjobb dolgokat csinálja Arival, ajánlom, hogy unja meg az életét mihamarabb.

Míg ilyeneken törtem a fejem besötétedett és a ház is elcsendesült. A nappaliban ültem, nem érzékeltem mi is történik körülöttem. Körbe néztem. A szobában sötét volt. Mintha elaludtam volna. De nem. Bárcsak egy rossz álom lett volna az egész és nem lenne ekkora a baj.

Fogtam magam és felvánszorogtam a szobánkba. Körbepillantva a kupi fogadott amit reggel hagytunk Lucyval, miután a lányok elmentek. Arcom a kezeimbe temettem. Miért kellett hagynom, hogy elmenjen?? Bárcsak megtiltottam volna neki. Akkor inkább haragudna itt rám most, minthogy máshol legyen. Bevetődtem az ágyba, csak arra nem számítottam, hogy a gondolkodás közepette az álom elnyom.

~~~~

Reggel a karom egy vékony derekat karoltam át. Szemeim még csukva voltak. Talán csak álmodtam az egészet, hogy Ari eltűnt? Szemeim gyorsan kinyitottam, de csalódnom kellett. Egy barna hajú lány feküdt mellettem. Kezeim elhúztam. A lány felém fordult és kék szemeit rám emelte.

-Jó reggelt édes!- kezét végighúzta arcomon és ott akarta hagyni, de én ellöktem onnan.- Mi baj van?

-Te ki vagy?- értetlen voltam. Joggal.

-Alisa, nem ismersz meg?- ajkát lebiggyesztette.

-Nem is ismerlek!- gyorsan felkeltem az ágyból és az éjjeliszekrényről felkaptam a mobilom.

-Pedig szerintem te ismersz! Gondolj csak vissza a tegnap délutánra- a cetlin az állt, hogy "hamarosan találkozunk". A francba!

-Követelem, hogy azonnal vigyél Ariana-hoz!- úgy toporzékoltam, mint egy öt éves, aki elvesztette az anyukáját. De nem érdekelt, azt akartam, hogy Ari minél előbb biztonságban lehessen.

-Ugyan Niall! Pontosan tudod, hogy Ariana nem szeret téged. Csak kihasznál! Higgy nekem, jobb lesz neked mellettem!- chh... Szép próbálkozás! Tudom, hogy Ari szeret és nem pont ő fog kihasználni, hanem Alisa.

-Vigyél Arihoz!- kicsit feljebb emeltem a hangom, amitől megszeppent. Bólintott egyet és kikászálódott az ágyból.

Kimentem a szobából egyenesen Paul szobájához. Bekopogtam hozzá, ő pedig elnyöszörgött egy "gyere"-t. A szobában teljesen sötét volt.

-Bocs ha felkeltettelek, de segítened kell!

-Semmi. Miben segítsek?- sosem hallottam Paul fáradt hangját. Még akkor sem mikor turné volt. Pedig ott eléggé keveset aludt.

-Arianáért el kell menni.

-De hova? Nem itthon van?- szóval nem tud semmiről. Gyorsan elhadartam neki mi is történt és elmondtam neki a reggeli szitut is.

-Adj öt percet és kész leszek!- kitolt az ajtón és becsukta mögöttem. Visszamentem a szobámba, ahol már Alisa várt.

-Mehetünk!- sóhajtott egy nagyot.

-Minden rendben?- tudom, hogy nem kellene törődnöm az érzéseivel, de valami nagyon nyomja a lelkét és nekem bűntudatom lesz ha nem kérdezem meg tőle.

-Persze, csak nem sikerült a terv- fejét lehajtotta és a cipő orrát vizsgálta.

-Milyen terv?

-Hát az, hogy az enyém legyél- leült az ágyra és arcát kezébe temette. Leültem mellé és átkaroltam.

-Szóval ezért raboltátok el Arianát?- bólintott csak.- De ugye tudjátok, hogy egy emberből az érzelmet nem lehet kiverni, csak úgy?- megint bólintott.

-Mehetünk!- kopogót kettőt az ajtón Paul.

-Gyere, menjünk!- felálltunk az ágyról és meg sem álltunk az ajtóig. A házban senki sem volt. Mint megtudtam még csak reggel hat óra volt. Wow, sosem keltem még ilyen korán. Talán a miatt van, hogy Ari nincs mellettem. Beültünk a kocsiba, én és Paul előre Alisa hátra.

-Körülbelül olyan másfél óra az út, majd navigálok!- mondta hátulról Alisa. Kedves lány és semmi bajom nem lenne vele, ha nem rabolta volna el Arianát. Paul csak bólintott egyet mondatára, majd beindította az autót.

~~~~

Az út negyed órával hosszabb volt, mint gondolta Alisa. Mindegy. A parton voltunk, ahol csak egy ház volt. Kiszálltunk a kocsiból, mit ne mondja, a szívem a torkomban dobogott. Nem tudom miért, talán mert félek, hogy Ariánát hogy találom meg. Vagy, mert... mert.. mert..... nem tudom. Alisa bekopogott az ajtón, ami nyílt is egy barna hajú lány által.

-Szia Eliza!- a csaj szeme elkerekedett mikor meglátott minket. Elmormolt magában valamit, majd beengedett minket. Mielőtt beléptem volna az ajtó Paul a vállamra rakta a kezét és a fülembe suttogott.

-Mielőtt elkezdesz valami hülyeséget csinálni, előre megkérlek ne tedd! Légy nyugodt és higgadt!- bólintottam egyet és beléptem a házba. Fehér falak, fehér bútorok. Nem úgy fest, mint egy emberrabló lakása.

-Helyezzétek magatokat kényelembe, Ariana és a bátyám elmentek sétálni, de szerintem hamarosan jönnek- rám kacsintott egyet. Csak furcsán néztem rá. Abban mi van ha elmentek sétálni, tudom, hogy Ari nem csalna meg. Pláne nem az el rabló bátyjával.

>Ariana szemszöge<

Nagyon jó fej Adam. Teljesen magamba zárkóztam és egy napot ki sem mozdultam a szobából. Nagyon aludni nem tudtam Niall hiánya miatt. Össze-vissza forgolódtam az ágyban csak. Körülbelül hat óra lehetett mikor Adam kiabálva berontott hozzám.

-Ariana! Megyünk sétálni! Öltözz, lenn várlak a nappaliba!- kacsintott, majd magamra hagyott. Gyorsan felkaptam magamra az Elizától kapott ruhát és az egyetlen cipőt, ami jó volt rám -azaz a sajátomat- és lerohantam a lépcsőn. Nem volt szőrnyű itt, de elviseltem volna még ide a fiúkat.

-Indulhatunk!- ugrottam Adam mellé.

-Rendben!- arcán mint mindig, most is ott volt az ezer Wattos mosolya, amitől nekem is mosolyognom kell.

~~~~

Gyönyörű volt a part, főleg így kora reggel. Lassan sétáltunk vissza, majd mikor a ház elé értünk Adam megtorpant.

-Neked mondta Eliza, hogy vendégeket vár?- megráztam a fejem. Ő vállat vont majd egy lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot. Hátrébb akartam lépni, de elkapta a derekam és magához rántott.

-Ugye tudod, hogy nekem van barátom- suttogtam. Elengedett engem, majd kezével a hajbába túrt.

-Sajnálom- megráztam a fejem. Puszit nyomtam az arcára.

Beléptünk a házba. Szemeim kikerekedtek mikor megláttam ki ül a kanapén. Szőke tincsei tökéletesen be voltak lőve, mint mindig. Felém kapta a fejét, én pedig ölébe katapultáltam magam. Arcom nyakába rejtettem, míg ő karjait derekam köré fonta. Hiányzott ez. Az ölelése, az érintése, az illata. Pár könnycsepp csordult le az arcomon, míg visszagondoltam a nélküle eltöltött percekre.

Hali! Ki hogy van?? Túlléptük az ezer csillagot! 😮😮 Nagyon köszi! 😽😽 Imádlak titeket! Sőt tizedik vagyok a toplistán! 😻😻 Óriási, giga, mega köszönet nektek!! 😽😽 Sok-sok puszi!

Pár kép az új emberekről:

Eliza

Alisa

Adam

🙊Fanny❤