-Viccelsz ugye?-néztem rá rémülten.

Nem lehet, hogy a Bayernnel játszunk...

-Bár viccelnék. De sajnos nem. A bajorokkal csapunk össze.

Nem válaszoltam, csak néztem ki az ablakon, és azon gondolkodtam, mi lesz, ha összefutunk Lewával. Marco esetében ez természetesen elkerülhetetlen volt, én viszont abban a percben megígértem magamnak, hogy a lehető legjobban háttérbe szorulok, és esélyt sem adok a Bayern játékosainak, hogy észrevegyenek, mert az tragédia lenne.

Bírtam Marco-t és Lewával túl régen találkoztam már ahhoz, hogy bármennyire is ragaszkodjak hozzá. Mindezt pedig tetőzte az, ahogyan viselkedett. Nem hiszem el, hogy valaha is bedőltem neki. Ugyanolyan szánalmas, mint volt.

A gondolataimból az zökkentett ki, ahogyan Marco leállította az autót, és felém fordult.

-Megérkeztünk.

-Nagyszerű.-erőltettem magamra egy vigyort és kiszálltunk.

Egy egyszerű gyorsétterem előtt álltunk, és elindultunk befelé. Illetve csak indultunk volna, mert ekkor valaki megbökte Marco hátát, aki meglepetten tett egy 180 fokos fordulatot.

-Úristen, Marco Reus, nagyon örülök, hogy megismerhetlek.-hadart egy kb 15 éves lány.

-Ööö..én is.- mosolygott Marco, bár látszólag kissé furcsálta ezt a közvetlenséget a lány részéről.

-Csinálhatunk egy képet?-kérdezte a csajszi csillogó szemekkel.

-Persze.-vont vállat Marco.

A lány szó nélkül a kezembe nyomta a telefonját, amin már meg volt nyitva a kamera, majd beállt Marco mellé és egy óriási vigyor terült szét az arcán. Marco is magára erőltetett egy mosolyt és megcsináltam a képet. A lány kivette a kezemből a készüléket és nyávogott még egy kicsit Marconak arról, hogy mennyire szereti a Dortmundot, majd továbbállt.

-Szívesen.-dünnyögtem, mire Marco felnevetett.

-Hagyd csak, csupán egy újabb bunkó rajongó. Előfordul.

Beléptünk az épületbe, és elindultunk az étterem legfélreesőbb asztalához, ahol a csapat ült. Vidáman üdvözöltek, majd lepacsiztak Marcoval. Érkezésünkkor megváltozott a hangulat, azonnal érezhető volt, hogy Marco a csapat egyik központi személyisége.

Én Marco és Götze közt foglaltam helyet, csendben hallgatva a beszélgetésüket.

Ekkor kinyílt az ajtó és egy magas, szőke férfi lépett be. Épp Götze sztorizgatott a barátnőjéről, mi meg röhögtünk rajta, meg azon ahogy a legapróbb részleteket is átéléssel adja elő.

Egy gyors pillantást vetettem az ajtóra, hátha ismerem azt, aki belépett az ajtón. Persze ennek az esélye egy volt az ezerhez...kár hogy tévedtem. A férfi megfordult és amikor találkozott a tekintetünk, már nem nevettem Götze történetén. Sőt, levegőt is elfelejtettem venni.

Neuer...a francba...

Marco azonnal észrevette, hogy megváltoztam, így rám nézett és kérdezett valamit, de nem tudtam felfogni a szavakat.

Ekkor abba az irányba nézett, ahova meredtem, és az izmai megfeszültek. Neuer még mindig engem bámult. Hát persze, hogy felismert.

-Egy pillanat, oda kell mennem.-álltam fel az asztaltól, de Marco megragadta a csuklóm.

-Hova méssz?

-Neuerhez.

-Ismered?-vonta fel a szemöldökét.

-Mondhatni.-sóhajtottam.

Marco elengedte a karomat, és amint a bajor kapus felé közeledtem, minden egyes lépésemnél éreztem ahogy a férfi tekintete a hátamba fúródik.

-Szia.-álltam meg Manuel előtt.

-Szia...

-Tudom mit akarsz kérdezni.-bólintottam.-Hogy mi a fenét keresek itt.

-Pontosan.-fonta keresztbe a karjait, a mellkasa előtt.

Sóhajtva a hajamba túrtam, majd elkezdtem mesélni a történetem Lewandowski reptéri búcsújától kezdve, egészen a mai napig.

-...és eljöttünk kajálni, de úgy tűnik, nem lesz szükségem rá, mert elment az étvágyam.

-Ennyire undorító vagyok?-vigyorgott majd amikor látta az arckifejezésem, azonnal komolyra válozott az arca.

-Khm...-folytatta.-Tehát nem akarsz Lewandowskival találkozni.

-Nem, és tiszta hülye vagyok amiért ezt elmondtam neked.

-Hé! Nem fogom megosztani vele. De figyelj. Ma érkeztünk a városba, én meg azért jöttem, hogy keressek valami jó kajáldát. A csapat többi tagja pedig a parkolóban vár, ráadásul ott jön Alaba, hogy megnézze, mi tart ennyi ideig.-mutatott a háta mögé anélkül hogy hátrapillantott volna.

És valóban. Az osztrák néhány lépésnyire volt a bejárattól.

-El kell tűnnöm innen!-ijedtem meg.

Alaba elejtett valamit, így nyertem pát értékes másodpercet. Manuel körbenézett, a tekintete pedig megállapodott egy ajtón.

-Nézd.-mutattott rá.

Az ajtó felett a "Kijárat" felirat világított így bólintottam.

-Neuer, köszönöm hogy nem szólsz neki.-mosolyogtam hálásan.

-Semmiség. De siess.-mutatott hátra, ahol Alaba épp az ajtót nyitotta.

Sarkonfordultam, és elindultam a kijárat felé.

A vészkijáraton kiérve, a friss levegő megcsapott és mélyen beszívtam. Ez meleg volt. Az ajtó az étterem azon oldalához vezetett, ahol teljes takarásban voltam, a parkolótól nem lehetett látni. Gyorsan hívtam egy taxit, ami pár perc múlva meg is érkezett.

Beszálltam és bediktáltam a címet, majd elhajtottunk. Ahogy visszanéztem láttam, hogy ebben a pillanatban Marco ront ki az ajtón engem keresve így elévettem a telefonom és írtam neki egy SMS-t:

"Bocsi, hogy így elrohantam, de nem tehettem mást"

Azonnal jött a válasz:

"Mit mondott az a szemét Neuer?? Megbántott??"

"Nem, dehogy. Ez nagyon bonyolult. Gyere át hozzám, ha végeztetek. Mindent elmagyarázok."

"Rendben"

Sóhajtottam. Hosszú lesz még ez a hétvége, de minden rendben lesz....remélem. Akkor ott, a taxi hátsó ülésén ezzel nyugtattam magam. Nem kellett volna. Mert a következő nap, minden várakozásom alulmúlta....

Sziasztok!:)

Tudom. Teljesen eltűntem egy hónapra. Ennek az az egyszerű oka volt, hogy nem jött az ihlet, és nem akartam rossz részt kiadni a kezem közül. Remélem tetszik a folyatás, várom a véleményeket. Nagyon sajnálom ezt a rövid szünetet és ígérem, hogy amennyire lehet, igyekezni fogok a köbetkező résszel. :))