Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Gyorsan kipattantam az ágyamból és rohantam a fürdő szobába lezuhanyozni meg hajat mosni. Kedvenc barackos tusfürdőmmel letusoltam, és hajamat is alaposan megmostam majd kiöblítettem. Mikor ezekkel készen voltam gyorsan mentem fel öltözni,így kilépve a zuhany kabinból,magamra csavrtam egy lila törölközőt és mentem is a szobámba. Választásom egy sima kivágott térdű farmerra, egy bővített fehér pólóra és egy sima fehér cipőre esett. Gyorsan kivasaltam derékig érő szőke hajam, tettem magamra egy kis szempilla spirált és fújtam magamra egy kis parfümöt, és már készen is voltam. Gyorsan lementem reggelizni. Leérve a konyhába egy kis tányéron megpillantottam a frissen sült palacsintákat, mellé pedig ki volt készítve eper lekvár. Kettőt hármat megettem, majd miután készen lettem betettem a tányért a mosogatóba és mentem fogat mosni és miután készen lettem, anyu kivitt a csomagjaimmal együtt a repülő térre.

---------

-Nagyon vigyázz magadra kincsem, szeretlek-mondta anyu miközben szorosan magához ölelt.

-Rendben anya és énis téged. -mondtam miközben egy könnycsepp gördült le az orcámról. Utoljára még szorosan megöleltem anyukámat és nyomtam egy jó nagy puszit az arcára.

El búcsúztam anyától, apának már tegnap vissza kellett mennie Bostonba dolgozni, így tőle már tegnap elbúcsúztam. Majd cuccaimmat leadva mentem hogy le ne késsem a gépem. Mivel több mint 10 óra az út így bedugtam a fülhallgatómat a telefonomba majd elkezdtem zenét hallgatni, később pedig elnyomott az álom....
Egy gyerek hangos üvöltés3re keltem fel. Párat álmosan pislogva néztem meg hogy honnan ered a zaj forrása. Mint kiderült az előttem ülő kis gyerek azért kezdett el sírni, mivel az anyukája nem adta oda neki a tabletjét.. Pff... Ezeknek a mai kisgyerekeknek ebből áll az egész napjuk. Mit sem törődve vele nyújtózkodtam egyet, majd fülesemet vissza dugva a fülembe szunyókáltam tovább.

~pár órával később~

Arra keltem fel hogy a pilóta szól a többi utasnak hogy hamarosan megkezdjük a leszállást és mindenki csatolja be magát. Őszintén? Félek. Vagyis inkább izgulok.. Lehet nem mondtam de vele fogok lakni, mivel anyuék csak úgy engedtek ide ki dél koreába, ha valamelyik ismerősünknél lakom. Az a valaki Jungkook lett. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben igyekeztem magam megnyugtatni arról hogy csak én reagálom túl ezt a helyzetet és hogy majd hamar megszokjuk ennyi év után újra a másik jelenlétét.

Most itt vagyok a két bőröndömmel a repülő téren és keresem Jungookot, de sehol sem találom. Hatalmas a tömeg és a legtöbb srác ugyanakkora magas mint jungkook. Erre itt vagyok én a 170 centiméteremmel. Jó nem azt mondom. Az se túl kicsi de jobb lenne kicsivel magasabban lenni. Komolyan mondom csinálnom kellett volna egy táblát azzal a felirattal hogy "Jeon Jungkookot keresem". Amint ezt végig futattam az agyamban egy jót mosolyogtam. Örülök hogy ennyi év után újból találkozunk. Sőt mi több lakótásrak leszünk és egy suliba fogunk járni.

Mikor kezdtem volna feladni a keresését épp indultam volna, a reptéren lévő egyik kávézóba ám ekkor megpillantottam egy magas fekete hajú srácot nyuszi fogakkal. Fehér pólóban volt,egy sapkával a fején, egy laza nadrággal és bakanccsal. Egyből felismertem. Tényleg Ő az. Hogy megváltozott. Sokkal férfiasabb kinézete lett. Vállai szélesedtek, lábai hosszabbak és izmosabbak lettek. De az arca.. Az ugyan olyan volt mint régen.. Ugyanolyan angyali termszetű. Egyből felcsillantak a szemeim. Gyorsan oda is siettem hozzá,majd félénken,könnyeimmel küszködve megszólítottam.

-Tényleg te vagy az? -kérdeztem könnyes szemekkel.

-Elnézést hölgyem de Ön kicsoda? -kérdezte meglepetten.

-Tényleg nem ismersz fel? Én vagyok az Lisa.

-TE JÓ ÉG LISIE HÁT TÉNYLEG TE VAGY AZ?? -mondta meglepetten, tágra nyílt szemekkel, és éjfekete szemében némi csillogást véltem felfedezni.

-IGEEEN! -mondtam neki könnyes szemekkel majd mit sem várva a nyakába ugrottam. Először csak dermedten állt, majd izmos kezeit vékony derekam köré fonta és viszonozta az ölelést. Pár perc öröklezés után megszólalt.

Jungkook pov.

Már itt várom Lisiet fél órája. Keresem őt a tekintetemmel de nem találom sehol. Aggódok hisz ő számomra a legfontosabb ember az életemben és én felelek érte.Kicsi korunkban nagyon sokat játszottunk együtt. Régebben kis duci volt ami miatt a többi gyerek piszkálta de én mindig kiálltam mellette. Úgy szerettem ahogy van. Na de most..... Nagyon megváltozott ezalatt a 6 év alatt. De még mindig olyan gyönyörű. Szerencsére egy suliba fogunk járni. Na de vissza a valóságba. Mikor kezdtem feladni hogy valaha is megtalálom Lisát, odajött hozzám egy viszonylag magas karcsú hosszú hajú lány, könnyes szemekkel majd megszólított.

- Tényleg te vagy az? -kérdezte könnyes szemekkel. Ekkor csak simán azt gondoltam hogy össze tévesztett valakivel..

-Elnézést hölgyem de Ön kicsoda? -kérdeztem meglepetten hisz tényleg nem tudtam hogy ki ez a lány.

-Tényleg nem ismersz fel? Én vagyok az Lisie.

-TE JÓ ÉG LISIE HÁT TÉNYLEG TE VAGY AZ?? -mondtam meglepetten.

-IGEEEN! -mondta nekem könnyes szemekkel majd a nyakamba ugrott. Nagyon sokat változott. A haja, a kinézete.... Szebb lett mint valaha. Pár perc ölelkezés után megszólaltam.

-Annyira örülök hogy itt vagy. -mondtam neki mosolyogva miközben végig mértem szemeimmel.

-Énis annak hogy újra találkozunk. -mondta fülig érő vigyorral.

-Képzeld velem fogsz lakni- kacsintottam rá.

-Tudom -mondta majd mint régen megint úgy ölelt magához,mint ha egy nagy maci lennék. Ezen csak jót mosolyogtam és meg simítottam hatalmas tenyeremmel fényes hajkoronáját.

Mióta vissza költöztünk ide Koreába azóta nem beszéltem Lisával, csak az elmúlt 2 hónapban kezdtünk el újból beszélgetni. Mikor az anyukája hívott azzal hogy " Nem lenne gond ha Lisie ide költözne hozzám " akkor először nem tudtam mit mondani hisz olyan régen láttuk már egymást de némi hezitálás után beleegyeztem, így meglett beszélve hogy a tanév végén költözik ide.

Ezek után beszálltunk a fekete 5 személyes autómba. Na igen mivel 18 éves vagyok , így törvényesen már vezethetek. Még tavaly nyáron letettem a vizsgát és magam kerestem meg a jogsira a pénzt, viszont a kocsit azt anyuéktól kaptam a tizen nyolcadik szülinapomra. Lisie kezéből kivettem csomagjait, majd azokat beraktam a csomag tartóba, majd vissza zártam és beültem a volán mögé hol beindítottam a motort. Eközben Lisie mozdulatlanul állt a kocsi mellett.
-Te majd sétálsz?? -kérdeztem vigyorogva miközben kinyitottam a mellettem lévő ajtót.
-Hahaha.. -mondta majd beszállt.
-Kösd be magad.. - szóltam rá, majd miután ő is és énis bevoltunk kötve indultunk is a házamba.

Nem sok idő elteltével haza értünk. Leparkolva a ház elé kezdtem a fürkészni az egyenletesen szuszogó lány arcát. Nagyon elfáradhatott a repülő út alatt, mivel a kocsiban hamar elaludt.
-Psszt..lisie.. -szólongattam a lányt, aki úgy aludt mint a bunda. Első ébresztési kísérletem kudarcba fulladt így másik ötlethez kellett futamodjak.
-WÁÁÁÁ -kiáltottam el magam mire az imént említett lány szemei kipattantak és ilyedten ült fel az ülésben melyben eddig félig lecsúszva aludt.
-MI TÖRTÉNT??? -kérdezte ilyedten mire csak nyuszi fogaimat villantva mosolyogtam egyet.
-Csak így tudtalak felkelteni.. -magyaráztam,mire vállamba boxolt egyet.
-Te nem vagy normális... -nevette el magát.
-Tudom.. -vigyorogtam énis.

Miután kiszálltunk a kocsiból, úriember módjára vettem vállamra Lisie két nagy táskáját, bőröndjét pedig simán csak húztam magam után. Ház kulcsomat elő véve farzsebemből nyitottam ki az ajtót.
Még mindig úriemberhez híven Lisiet előre engedtem.

Ámulattal és teljes csodálattal járta körbe Lisie a ház minden egyes szegletét. Nos igen,mivel eddig egyedül laktam, így saját igényeim szerint rendeztem be. Leraktam a cuccait a kanapéra, és gondoltam mint jó házigazda körbe vezetem.....

------------

-Ez mennyei... -mondta Lisie, ízlelgetve a spagettit amit főztem vacsira.-Hol tanultál meg ilyen jól főzni? -kérdezte, mire elmosolyodtam.
-Tudod mivel egyedül élek, így igencsak rákényszerültem a főzésre, hisz nem ehetek állandóan pizzát. -mondtam, mire elmosolyodott.
Vacsoránk befejeztével ő egyből odaállt a mosogatóhoz és szó nélkül elmosta azt a pár edényt. Ezt csak kerek szemekkel néztem. Elvégre ő a "vendég". Akkor miért ő mosogat?

-Lisie.. Nem szükséges majd megcsinálom én.. -álltam oda mögé, és vettem volna ki a kezéből a szivacsot, hogy majd én befejezem, és ő addig menjen fürödjön le, de nem hagyta.
-Ennyi a minimum hamár ennyire finomat főzöl. -közölte mire megráztam mosolyogva a fejem.
-Aish te lány... -majd fogtam és felmentem a szobámba hol megágyaztam neki. Egy kis ideig az én szobámban fog lakni míg kész nem lesz a szobája....

----------

-Tessék... -adtam oda Lisienek egy törölközőt és már ment is zuhanyozni.
Addig kimentem a nappaliba tévét nézni. Nem sokat kellett várnom. Viszonylag hamar készen lett.
-Mehetsz fürdeni.. -mondta majd elhaladva mellettem, éreztem a kedvenc tusfürdőm jellegzetes illatát. Ezen muszáj voltam vigyorogni egyet.
Gyorsan be is mentem a fürdőbe, hol levetkőztem és beálltam a forró zuhany alá. Az apró kis víz cseppek egyenletesen elosztva folytak végig kidolgozott felső testemen. Eközben a mai napot futtattam végig elmémben..
Kis idő elteltével lefürödtem kedvenc tusfürdőmmel majd kilépve a zuhany kabinból tekertem a derekamra egy törölközőt. Kénytelen voltam elmenni a szobámba mivel nem hoztam magammal ruhát.

Kilépve, egyből bele ütköztem Lisiebe aki amint meglátta, hogy testemet különösebben férfiasságomat csak egy törölköző takarja, ijedten eltakarta szemeit. -Bocsi.. - csak ennyit mondott paradicsom vörös fejjel, és amilyen gyorsan csak tudott ment is a nappaliba.....

-------------------