Vigyàzat +18as tartalom!!!

- Nem értem, én ezt egyszerűen nem értem! - morogta hitetlenkedve Wei Wuxian, miközben fel-alá járkált a szobában. - Már szinte mindent kipróbáltam ami régebben kihozta őt a sodrából, mégsem működik semmi. Egyáltalán nem reagál. Vajon hogyan tudott megváltozni ennyire?

A szoba nem volt túl nagy, így egy idő után megunta a rövid táv többszöri megtételét és inkább leült az asztalhoz. Könyökével megtámaszkodott rajta és arcát a tenyerébe temette. Nem mehetett ki a szobából. Lan Wangji meghagyta neki, hogy várja meg őt. Persze Wei Wuxiannak esze ágában sem lett volna engedelmeskedni, ha a parancs kiadója nem ígér neki két üveg Császár Mosolyát. Így hát maradt.

Addig is volt ideje gondolkodni egy újabb terven. Egyesek talán úgy hinnék az életcéljának tűzte ki, hogy pokollá tegye Wangji életét, de ők nem tudják amit ő. Az egykori Yilling Pátriárka és Han Guang-Jun kapcsolata régire nyúlik vissza és erősebb mint ahogy azt ők maguk valaha is beismernék. Épp ezért is lehet, hogy Wangji jelenlegi reakció mentessége teljesen kikészítette Wuxain-t. A feketébe és pirosba öltözött férfi hirtelen felegyenesedett, arcára pedig egy széles mosoly kúszott fel. Azok akik látták már ezt a mosolyt azonnal elkezdenének fejvesztve menekülni. Ugyanis Wei Wuxiannak épp egy igazán veszélyes ötlete támadt. Magában kuncogva felemelte jobb kezét és végig simított saját orrán.

- Han Guang-Jun! - nyújtotta el a belépő férfi nevét a földön fekvő Wuxain. - Hát visszatértél hozzám.

Hatalamas, saját bevallása szerint ártatlan és szemérmes, mosollyal nézett rá. Még a szempilláit is megrebegtette. Lan Wangji egy „hn" -nel jutalmazta a fogadtatást, majd elővette a megígért alkoholt és az asztalra rakta. Érzelemmentes arccal nézett egyenesen Wuxian szemébe. Persze a rengeteg együtt töltött idő után Wei Wuxian tisztában volt vele ez mit jelent. „Idd meg, míg elkészülök az esti teendőimmel." Ő jól nevelten bólintott és elkezdte elfogyasztani hőn szeretett italát, miközben lopva a mindvégig a másik férfit nézte. Tekintetük egyszer sem találkozott, mégis tisztában volt vele, hogy Wangji pontosan tudja, hogy őt nézi. Végül egy lapos pillantás és egy bólintás után Wangji elhagyta a szobát egyenesen a fürdőhelyiség felé tartva. Wuxian már képtelen volt visszatartani a kuncogását.

- Ez jó móka lesz!

A második adag italt az asztalon hagyva, egy macska könnyed lépteivel lopódzott be a privát szobába. Víz loccsanását hallotta és egy szinte hangtalan, ámde elégedett sóhajt. Ez egy pillanatra megdermesztette. Lan Wangji sóhaja furcsán izgatottá tette őt. Adrenalin járta át a testét ahogy elhaladt a szépen összehajtogatott fehér ruhák mellett. A terve az volt, hogy hangosan köszönti a fürdőző társát, de a hang a torkán akadt, amint meglátta őt. Wangji egy magas dézsában ült, ami alig volt elég két embernek. Vízgőz ölelte körül a testét, vizes fekete haja teljesen leengedve tapadt a vállaira és a hátára, eltakarva a sebei nagy részét. Tejfehér, ránézésre porcelánhoz hasonlatos bőrén vízcseppek gördültek alá, ezeket követte szemével Wuxain. Csak későn vette észre, hogy immáron nem egy hátat figyel, hanem egy mellkast. Bár a ruhák eltakarják, Wangji igazából egy harcos testét birtokolja. Az éveken át tartó edzések megtették a hatásukat.

Wuxian lassan emelte fel a tekintetét, útközben szemérmetlenül megbámulva a másik férfi felsőtestét, vékony, elegáns nyakát. A feszes, rózsaszín ajkainál tovább időzött mint kellett volna, hisz azok megrándultak. Wuxian ekkor kapta el tekintetét, szerencsétlenségére egyenesen Wangji szemeire. Tekintetük összekapcsolódott és a fiatalabb férfi érezte ahogy valami melegség kúszik a mellkasába. A levegő elkezdett sűrűsödni és Wuxian azon gondolkozott, vajon miért is reagál így a fürdőző barátja láttán.

Egy apró sóhaj akaratlanul is felszakadt a mellkasából, mikor Lan Wangji lehunyta a szemeit. Ez emlékeztette, őt miért is van itt. Bár most már nem volt annyira biztos a tervében. Összeszorította az öklét, majd újra elernyesztette. Most már csak azért is marad. Nem csak a terv miatt, meg kell tudnia mi ez a súlyos érzés a gyomrában.

- Han Guang-Jun – hangja már-már meghitt suttogásként hagyta el ajkait – Szeretnéd ha segítenék megmosakodni?

Saját maga sem tudta miért, de már egyáltalán nem kellett megjátszania a dolgokat, a szavak és a tettei automatikusan jöttek és a szívéből szóltak. Előre lépett, közben hezitálva felemelte a kezét a derékszíjához. Lan Wangji nem szólalt meg. Tökéletes csendben tanulmányozta őt. Arcára a meleg víz enyhe pírt varázsolt, ami vad dobogásra késztette Wuxian szívét. Ezt jelnek véve megoldotta a ruhadarabot és egy mozdulattal levetette a ruházatának ezen rétegét. Ezután a csizmái és nadrágja következtek. Ekkor megtorpant. A fehér alsóruha ami eredetileg Lan Wangjihoz tartozott tökéletesen eltakarta testének legnagyobb részét. Végül úgy döntött ezt magán hagyja. Lassan, de biztos léptekkel a désza melletti sámlihoz lépett, majd azt lépcsőnek használva belépett a dézsába. A forró víz azonnal körbeölelte az ő testét is, kellemes borzongást csalva elő a férfiból. Wangji ekkor úgy helyezkedett, hogy Wuxian pontosan az ő két lába közt álljon, így ha a másik teljesen meg akarna mártózni eléggé kényelmetlen pozíciót kellene felvennie. Wuxian egy darabig mérlegelte a lehetőségeit, de persze önmagához híven a legkihívóbb dolgot tette. Letérdeld Lan Wangji elé, elég közel ahhoz, hogy érezhesse a bőréből áradó szantálfa illatot. Az láthatóan kicsit megfeszült, majd pár másodperc múlva újfent ellazult.

- Han Guang- Jun, hogyan ismertél fel a hegyen? - kérdezte Wuxian

- Már te magad is tisztában vagy vele. - válaszolta amaz.

Az az intenzív szemkontaktus újra visszatért, magával hozva egy újabb hullám forróságot Wuxian mellkasába. A férfi szinte ösztönösen a mellkasához érintette a kézét, mintha csupasz kezeivel meg tudná fogni azt a valamit.

Ekkor mozdult meg Lan Wangji. Az egyik pillanatban még nyugodtan üldögélt a másikban pedig már Wuxian csuklóját a kezében szorongatva húzta őt saját maga felé. Az átázott ruhás férfi engedte, sőt ő maga dőlt felé. Az ajkaik félúton találkoztak. Ez a csók pedig sokkal forróbb volt, mint a fürdővizünk, és sokkal több érzelmet tartalmazott mint amit ők ketten meg akartak mutatni a másiknak. Wuxian karjai megadóan kúsztak Wangji nyaka köré, míg Wangji a társa derekát fogta át, és húzta még közelebb magához. A csók hirtelen elmélyült, nyelveik érzéki táncot jártak egymással. Wuxian belesóhajtott a csókba, mire Wangji keze megfeszült körülötte.

Szapora lélegzettel szakadtak el egymástól, homlokukat a egymáséhoz támasztva. Wangji keze végigvándorolt Wuxian hátán, magával húzva az utolsó ruhadarabot ami elválasztotta a testüket. Wuxian valamiért úgy érezte elveszne ha nem tartaná fent azt az intenzív szemkontaktust. Ugyanis hosszú idő után először látott ott ilyen erős érzelmeket. Szinte teljesen biztos volt benne, hogy a saját tekintete is ezen vágyakat tükrözi. Ajkaik újfent találkoztak, ez alkalommal sokkal éhesebben. Wuxian megérezte a feneke alatt Lan Wangji izgalmának bizonyítékát, mire a saját vágya is a tetőfokára hágott.

-Lan Wangji. - suttogta párja nyakába két csók között. - Szeretnék...

A csípőjét megmozdította, mutatva mit is szeretne. Valamiért most képtelen volt hangosan is kimondani ilyen dolgokat. Wangji megértette az utalást és újfent megcsókolta őt, miközben ujjai óvatosan Wuxian fenekéhez csúsztak. A csókba ezúttal nyögések is vegyültek.

Mikor Wangji már képtelen volt tovább várni a karjait újból Wuxian csípője köré fonta. Kissé hátra döntötte őt és megtette azt amire oly régen vágyott. Megpecsételte szerelmüket egy gyengéd egyesüléssel. Amint behatolt, meg is állt. Wuxian arcán a fájdalom enyhe jelei látszódtak, így halvány csókokkal borította az arcát és nyakát megnyugtatásképp. Wuxian kezei belemarkoltak a másik férfi hajába és elégedetten felsóhajtott. Lan Wangji nem sokkal később elkezdett mozogni. Először lassan mozgatva a csípőjét, majd miután meghallotta Wuxian elégedett nyögéseit felvett egy bizonyos tempót amitől mindkettejük lélegzete akadozni látszott.

Az éjszaka további részében mindketten kiélték a felhalmozódott érzelmeiket egymás iránt. Mire eljött a hajnal már az ágyukban feküdtek. Fáradtan, érzéki fájdalommal a testükben, egymást ölelve.