Némán figyelted ahogy az A1 osztály kivonul a gyakorló pályára. Mindenki a hősruháját viselte. Szemed végigsiklott a csapat minden tagján, majd megállapodott a fiún aki folyamatosan fejfájást okozott neked. Bakugou, az idióta bátyád, és a rossz természete mindig is kiakasztott téged. Az erős érzelem ingadozásai az idegeidre mentek, de mivel szeretted őt igyekeztél elviselni mindent vele kapcsolatban.

Ekkor Katsuki felnézett, mintha megérezte volna a pillantásod. Egy pár másodpercre összekapcsolódott a tekintettek, mire ő aprót biccentett feléd. Elmosolyodtál és meghajoltál. Érezted ahogy egy vidám érzelemhullám ér el hozzád tőle. Mikor újra összenéztetek intett neked, hogy menj le közéjük. Úgy tűnik ma nagyon jó kedve van. Gondoltad, majd elindultál az udvarra.

- Itt az én nyomi kishúgom! - köszöntött téged kedvesen.

- Lehet, viszont mindig is te leszel a legnagyobb nyomi. - álltál meg mellette, vigyázva ne érj hozzá.

A testi kontaktus csak felerősítette a képességed.

- Na ide figyelj... - kezdett volna bele mérgesen.

A szemed sarkából láttad, hogy páran hátrálnak, mire édesen a testvéredre mosolyogtál és közbevágtál.

- De hiszen az előbb megdicsértelek! Mindig mindenben te vagy a legjobb nem igaz? Így természetesen én sosem győzhetlek le téged nyomiságban.

Többen visszafojtott kuncogásba kezdek, Kirishima viszont jóízűen felröhögött.

- Tesó a húgodnak igaza van! - vágta vállon Katsukit.

A testvéred egy épp kiszúrt labdához hasonló hangot hallatott majd hirtelen átölelte a nyakad és összeborzolta a hajad.

- Utállak nyomi.

- Én is téged fafej.

Rávigyorogtál, pontosan érezted a feléd irányuló szeretetét. Többen egy „aww" hanggal jutalmazták az előadást.

- Bárcsak nekem is lenne egy ilyen menő húgom! - ábrándozott Mina hangosan.

- Nos... ha akarod akkor lehet egy ilyen menő barátnőd. - vigyorogtál rá

- Benne vagyok! - ugrott a nyakadba, de olyan hirtelen, hogy akaratlanul is felvetted az érzelmei fonalát. Ez a lány kívül és belül is rózsaszín és édes. Kissé elakadt lélegzettel bontakoztál ki a karjai közül.

- Bocsi, de megkérhetnélek, hogy máskor szólj mielőtt így letámadsz? - mosolyogtál rá.

Azonnal megfakult egy kicsit a mosolya.

- Valami rosszat csináltam? - kérdezte óvatosan.

- Nem dehogy! - ráztad meg azonnal a fejed.

- Ők nem tudják. - kapcsolódott bele a beszélgetésbe Deku is.

Ekkor leesett neked és elpirultál.

- Oh a fenébe, bocsánat. Én egy empata vagyok. - tetted a kezed a szívedre – Ez azt jelenti, hogy képes vagyok megérezni mások érzelmeit, magamhoz venni a rossz dolgokat amik esetleg fájdalmat okoznak a tulajdonosának és semlegesíteni azokat.

- Ez de menő már! - mosolygott rád izgatottan Uraraka. - Szóval a te képességeddel meg lehet előzni, hogy az emberek beleőrüljenek azokba a rossz dolgokba amik történtek vele. Biztos vagyok benne, hogy sok hős akar majd maga mellett tudni, hisz mi hősök is sok mindent látunk ami nyomot hagyhat rajtunk.

Uraraka kirohanása után mindenki elgondolkozott. Közben érezted, ahogy Katsukiból eltűnik a feszültség. Aggódott, hogy nem fognak téged elfogadni. Titokban még hálás is volt Urarakának. Szikrázó mosolyt villantottál rá. Ekkor kaptad el. Ha nem lett volna annyi edzésed azelőtt All Mighttal a képességed kontrollálása és finomítása érdekében talán sosem regisztrálod. Fájdalom és egy falatnyi félelem. Szemed azonnal a fiúra tapadt. Todoroki Shouto.

Ő is rád nézett és érezted, ahogy még jobban bezárkózik. Szinte automatikusan nyújtottad ki a mentális kezeid és ragadtad meg a fájdalma egy részét, majd kicserélted egyszerű békére. Todoroki keze megrándult, vállai elernyedtek. Elkerekedett szemekkel nézett rád. Gyengéden elmosolyodtál, majd visszafordultál a többiek felé. Közben All Might is megérkezett és megengedte neked, hogy velük tarts az edzésre. Egész idő alatt próbáltad újra elkapni Todoroki érzéseit. Mikor sikerült, újabb és újabb darabját cserélted ki nyugodtabb érzésekre.

Oly sok! Gondoltad aznap este szomorúan. Vajon tudok rajta segíteni?

Az elkövetkezendő hetekben folyamatosan azon dolgoztál, hogy a heterokrómiás fiú lelkét megszabadítsd a rengeteg fájdalomtól. Minél tovább folytattad a terápiát annál könnyebb lett. Tudtad miért. Maga Todoroki nyitotta meg az utat előtted. Büszke voltál rá, amiért elhatározta, hogy előrelép és maga mögött hagyja a múltat. Egyszer sem kérdezted meg miért érez úgy ahogy. Ha el akarja majd mondani neked, hát majd megteszi.

Épp Katsukival sétáltatok hazafelé a hétvégére, mikor megláttad Shouto-t a falnak dőlve. Szinte automatikusan kinyújtottad felé a mentális karjaid, de ezúttal nem azt találtad amit szoktál. Hála és gyengédség áradt a fiúból, ami az arcán lévő mosoly is közvetített.

- Felemás fejű. - biccentett neki Katsuki, majd rád pillantott. - Ha csak egy kicsit is megkopik a mosolya miattad, halott vagy.

A bátyád keményen nézett Todoroki szemébe, majd miután az bólintott, jó erősen hátba is csapta őt, csak hogy hitelt adjon a szavainak.

- Otthon találkozunk nyomi. - vetette oda neked, majd zsebre tett kézzel tovább indult.

Todoroki összehúzott szemöldökkel nézett utána, majd visszafordult hozzád.

- Szerettem volna személyesen is köszönetet mondani azért amit értem teszel. El sem tudod képzelni mekkora segítséget nyújtottál nekem.

- Nos... ez a dolgom. Segíteni az embereken.

Ő elmosolyodott, majd óvatosan a kezébe vette a tiédet.

- Szeretném jobban megismerni a hőst aki megmentett engem. Meghívhatlak egy kávéra?

A szíved nagyot dobbant a gondolatra,mert amíg te a lelkével foglalkoztál, nemcsak negatív érzéseket találtál ott. Rengeteg szeretetet a családja iránt, tiszteletet Deku és a fivéred iránt, gyengédséget. Ezek mind elvarázsoltak téged addig a pontig, hogy teljesen beleszerettél Todoroki Shoutoba.

- Igen, természetesen! - vigyorogtál rá, szinte lebegve a boldogságtól.

Ő visszamosolygott rád, majd a kezed még mindig az övében tartva elkezdett sétálni a legközelebbi kávézó felé.