EmeseSkulteti2003 tessék remélem tetszik 💛
 
Már hetek óta tervezgetted ezt. Hetek óta keményen dolgoztál azon, hogy te és Gally ne bukjatok le. Hazudni a saját barátodnak volt a legnehezebb dolog amit eddig tettél, mégis ki kellett bírnod. Erre mi történik? A születésnapja reggelén fogja magát és elmegy Albival a labirintusba. A kedves távfutó barátotok a lehető legjobb alkalmat választotta, hogy mutasson „valami igazán érdekeset" Newtnak.

Próbáltál nem felrobbanni a dühtől, miközben a tisztás közepén járkáltál fel-alá. Gally épp a legjobb barátnak járó díjat próbálja megszerezni, méghozzá azzal, hogy fekszik a fűben és próbál beleolvadni a környezetébe.

- Ha visszatérnek esküszöm kitekerem Albi nyakát. Aztán Newtét is. - dühöngtél tovább.

- Akkor nem fognak... mondjuk...meghalni?

- Gally! Ezt én is tudom.... - eresztett le a dühöd egy pillanat alatt.

Megálltál és hunyorogva a kapura néztél. Persze nem láttál el egészen odáig, így csak a homályos foltot bámulhattad a távolban.

- Mi van ha bajba kerültek? - kezdtél el újult erővel körözni. - Mi van ha megsérültek? Vagy meghaltak?

- Akkor nem neked kell őket megölni. - segített ki Gally kedvesen.

- Zabálj füvet te ploty!

Mérgedben leszedted a lábadról a cipődet és hozzávágtad a barátodhoz. Ő csak odébb gurult, kivédve ezzel a támadást. Miután biztonságos távolságba ért felült és a kezeit a térdére támasztva bámult rád.

- Tudod ha nem lennénk barátok már rég szétrúgtam volna a segged.

- Ha nem lennénk barátok senki sem szólna hozzád! - vágtál vissza.

Pár percig szemeztetek, majd felnevetettek. Gally mindig is tudta, hogyan nyugtasson meg. Sóhajtva levetődtél mellé.

- Most mégis mi legyen?

- Vissza fognak érni még sötétedés előtt. Szóval elég lesz ha egy kicsit elcsúsztatjuk a dolgokat. Plusz... Talán így jobb is. A közös ünneplés a lehető legrövidebb lesz, vagyis több időt tölthetsz vele. - tette biztatóan a kezét a válladra.

Halványan elmosolyodtál a szavaira. Ő viszonozta a mosolyt, majd mindketten elterültetek a földön.

- (Név) – hallottad Serpenyő hangját. - Már megint ellógsz a munkából?

- Hupszi – pattantál fel azonnal. - Megyek már!

Egész napod elment azzal, hogy Serpenyőnek segítettél a konyha körül, majd a Newttal közös alvóhelyeiteket feldíszítésével. Végül már csak hunyorogva bámultad a lenyugvó napot. Idegesen tördelted az ujjaid miközben számoltad a múló perceket. Még néhány idegtépő perc után meghallottad a kiabálást. Azonnal elkezdtél rohanni a kapuhoz.

- Ezt nem hiszem el. - morogta valaki a tömegből, magad sem tudod ki.

Ahogy átfurakodtál a fiúkon igazán rossz előérzeted támadt. Ekkor láttad meg Albit, ahogy a hátán cipeli Newtot. A szőke fiú eszméleténél volt, de a szája fintorgásából ítélve fájdalmai voltak. Majdnem átestél a saját lábadon ahogy közelebb akartál jutni.

- Mi történt? - kiabáltál rá Albira.

- Csak megrándult a bokája, nincs semmi baj. - nézett rád megnyugtatóan.

- Csak?! - nyúltál aggodalmasan a sérült felé, aki amint megérezte érintésed kinyitotta a szemét és lágyan rád mosolygott.

- Jól vagyok kiskacsa. - suttogta fáradt hangon.

- Hiszem ha látom. - mosolyogtál vissza, majd megfordultál. - Mindenki most azonnal visszatér ahhoz amit eddig csinált. Attól nem lesz jobban, ha körbeálljátok.

Sokan megértően bólintottak, mások morogtak valamit az orruk alatt, mégis odébb léptek, hogy átengedjenek titeket. Egyenesen a fekvőhelyetek felé vettétek az irányt.

Albi óvatosan letette Newtot az összetákolt ágyra, majd megvakarta a tarkóját. Ekkor jöttél rá, hogy nem számított a a virágokra amiket díszítésnek használtál. Enyhe pírral az arcán cserélte ki a kötéseket Newt lábán, igyekezve minél gyorsabban eltűnni az intimnek ható helyről.

A barátod teste elernyedt amint Albi abbahagyta az ügyködését. Szegény fiú még toporgott egy kicsit.

- Öhm szóval megyek és... Megbeszélem Minhoval a látottakat.

Szinte futva kezdett menekülni, mire te jót kuncogtál és lekaptad a karját.

- Köszönöm, hogy visszahoztad nekem. Legközelebb pedig vigyázzatok magatokra jobban. - mosolyogtál fel rá.

- Úgy lesz. - bólintott, majd elsietett.

A fejed rázva fordultál vissza Newt felé, aki épp elkezdett mocorogni. Gyorsan visszasiettél az oldalára.

- Jobb ha fekve maradsz.

Nyomtad vissza őt lágyan a vállainál fogva. Tisztán látszott rajta mennyire fáradt, hisz azonnal engedelmeskedett neked. Tenyeredbe fogtad az arcát, mire belesimult az érintésedbe. Felkuncogtál azon mennyire aranyosan viselkedik.

- Egyébként – szólalt meg hirtelen – mi ez a díszítés?

- Oh hát tudod, gondoltam mivel ma van a születésnapod, megünnepelhetnénk,csak mi ketten.

Mire befejezted a mondatot már piros volt az egész arcod és mindenhová néztél csak rá nem. Newt lágyan felnevetett és a tenyerébe fogta a kezeid.

- Köszönöm (Név). - komolyodott el. - Mindent nagyon köszönök.

- Szeretlek Newt, bármit megtennék azért, hogy mosolyogni lássalak.

Suttogtad lágyan és egy csókot nyomtál a szájára.

- Most pedig pihenj, majd holnap megünnepelünk rendesen.

- Kérhetek valamit?

- Persze.

- Velem alszol ma?

A könyörgő tekintetének sosem tudtál ellenállni, sőt nem is akartál. Mosolyogva melléfeküdtél, ő pedig addig mocorgott míg a fejét rá nem tudta hajtani a válladra.

- Jó éjt. - suttogtad a haját simogatva.

- Jó éjt.