Közvetlenül az uralkodó keze alatt dolgozni maga volt a pokol. Szeretted Sinbadot teljesen szívedből, mégis a legtöbbször legszívesebben átrendezted volna azt a tökéletes arcát.

- Mégis mit képzelsz magadról? - ordítottad az arcába. - Esküt tettem, hogy engedelmeskedem neked, de soha a büdös életben nem számítottam arra, hogy ezt fogod kérni tőlem.

- Ugyan (Név), ez csak egy apró szívesség. - próbált téged csitítgatni

- Apró Sin? Apró? Tudod mi az apró? Belopózni egy idegen ország nemesei közé információt gyűjteni! Ez egyszerű feladat amit bármikor képes vagyok elvégezni. De... ez... - mutattál undorodva a ruhának nevezett göncökre. - Erre én nem vagyok hajlandó.

Sinbad fájdalmasan felsóhajtott. Tudtad, hogy rájátszik, hisz évek óta álltál a háta mögött, mint a titkos kis árnyéka. Megtanultad észrevenni a jeleket, hogy mikor játssza meg magát.

Idegesen járkálni kezdtél, minden egyes fordulásnál a ruhára pillantva. Idegességedben összeszorult a gyomrod. Ő mindvégig követett téged a szemével, hirtelen teljesen nyugalommal az arcán.

- Tudod te egyáltalán mit kérsz tőlem? - suttogtad idegesen, mikor megálltál előtte. - Mikor végre sikerült egy értelmes barátságos kapcsolatot kialakítanom vele, te egyszerűen csak eltörölnéd ezt?

A király szeme ekkor meglágyult s te tudtad, most az igazi arcát mutatja feléd. Gyengéden megfogta a vállad és megszorította.

- Tudom kiscica, pontosan tudom. Mást viszont nem kérhetek meg erre, az túl kockázatos lenne. Te vagy a legjobb erre a feladatra.

- De akkor is...- motyogtad, tudva, hogy belemész a játékba. - Én mint a feleséged?

- Szép párt fogunk alkotni! - vigyorodott el elégedetten.

Kénytelenül ismerted be, hogy igaza volt. Tényleg szép párt alkottatok. Sinbadnak elég jó ízlése van a ruhák terén, így az első pillantásra közönségesnek tűnő ruha végül teljesen tisztességesen állt rajtad. A lila ruha keresztben futott végig mind a mellkasodon, mint a hátadon, eltakarva ezzel az intimebb részeid. Az alsó része a bokáidat simogatta, két oldalt pedig egészen a csípődig fel volt vágva. Így mindenki láthatta a bájaid és azt is, hogy nem viselsz fegyvert. Látszólag. Az ékszereid arany csillogása vonzotta a tekinteteket, de senki sem gondolta, hogy a kezedre kígyóként tekeredő arany sáv egy ostor, vagy hogy a hajadban lévő tűk élessége egy kardéval vetekszik.

Kelletlen elégedettség telepedett rád mikor mindenki arcára felkúszott a csodálat és hitetlenkedés.

- Hadd mutassam be a jövendőbelimet! - emelte fel a hangját Sinbad, bár a gála összes résztvevője néma csendben figyelte a párosotokat. - Ezen a nagyszabású összejövetelen szerettem volna őt bemutatni nektek.

Mosolyogva felemelte a poharát, majd te is követted a példáját. Nehéz lesz elviselned a reflektorfényt. Mindenki tekintette rajtad csüngött, különböző érzéseket közvetítve. A legjobban a Kou Birodalom követsége idegesített téged. Látszólag nem akartak hinni Sinbadnak. Méltó ellenfelei a királyodnak. Főleg Judal, aki csúfondáros vigyorral figyelt téged. Tudtad, hogy őt nem tudjátok átverni, hisz a majdnem barátodként pontosan tudta valójában kiért ver a szíved.

- Gratulálok Uram! - hajolt meg Ja'Far előttetek. - És önnek is, asszonyom.

Sinbad biztató szorítása a derekadon adott erőt, hogy belenézz az általad régóta szeretett férfi szemébe és elmosolyodj.

- Köszönjük kedvességed. - hangod könnyed volt, teljes ellentéte a lelked sikolyainak.

A fehér hajú ügyintéző pillantásra sem méltatva téged elsietett. Reszketegen kifújtad a levegőt amit eddig bent tartottál.

- Hát ez jól ment. - motyogtad Sinbadnak dőlve, ő még jobban magához húzott téged.

- Amint ennek vége mindent elmagyarázok neki, ígérem.

Sinbad végigsimított a hátadon, majd újfent felöltötte a gőgös uralkodó álcáját és elvegyültetek a tömegben.

Pár hét múlva

- Kezdem megunni, hogy veled kell aludnom. - vágtad oldalba Sint, miközben befeküdtél mellé az ágyba. - Horkolsz.

Ő jóízűen felnevetett, ami téged is mosolygásra késztetett.

- Ez igaz, de én legalább férfiasan horkolok. - vigyorgott rád.

Játékosan hozzávágtad az egyik párnát, amit persze ő el is kapott és azzal a mozdulattal vissza is dobta. Vihogva lendültél oldalra, csakhogy legurulj az ágyról. Ezt meglátva a király hatalmas röhögésben tört ki.

- Pofa be. - vihogtál tovább a földön feküdve. - Ez a te hibád!

A könnyeidet törölgetve ültél vissza az ágyra, csakhogy Sinbad egy újabb párnával találjon arcon. Mérgesen néztél rá, majd teljes erődből ráugortál és megharaptad a vállát.

- Te kis... - szitkozódott az orra alatt, majd megragadta a derekat és ledobott téged maga mellé. Pár percig csak az egyre lassuló lélegzetek hallatszott, majd Sin megszólalt.

- Azt hiszem itt az ideje abbahagynunk ezt. Bármennyire is mutogatlak mindenki előtt az a nyomorult csak nem akar feltűnni.

- Pedig biztos voltál benne, hogy előjön.

- Igen - túrt bele a hajába - Azután, hogy megölte azt a szegény lányt, akiről azt gondolta, hogy a szeretőm... Feltételeztem, hogy egy feleségnél teljesen kiakadna. Még az a hülye üzenet is „Ha nem lehetsz az enyém másé se leszel"...

A király gondterhelten összeráncolta a homlokát. Ekkor vágódott ki az ajtó. Mindketten azonnal a fegyvereitekért nyúltatok. Csak akkor nyugodtatok meg mikor megláttátok a parancsnokokat. Mindenki bemasírozott a szobába, különféle felületeken helyezkedve el. Ti egymásra pillantottatok, majd letettétek a fegyvereket.

- Minek köszönhetjük a látogatást. - kérdezte Sinbad.

- Én mondtam, hogy nincs köztük semmi. - vonta meg a vállát Sharrkan teljesen figyelmen kívül hagyva titeket. - Hisz nézz rájuk, ruhában alszanak!

- Tudtam, hogy Sin sosem érne hozzá a mi kiscicánkhoz. - bólintott Hinahoho is.

- Csak azt tudnám mire volt jó ez a színjáték. - tette keresztbe a lábaid Yamu

Masrur egyetértően hümmögött. Te bűntudatosan a kezeiddel kezdtél el babrálni. Sinbad a fejedre tette hatalmas kezét.

- Így igaz. Megjátszottuk az egészet. Pár hete holtan találtam az egyik hölgyet akinél a szokásos édességadagomat szoktam venni. Egy üzenet volt rátűzve a testére. „Sinbad drága szerelmem, ha az enyém nem lehetsz akkor másé se legyél. Nemsoká újra találkozunk, te nem fogod tudni én ki vagyok, de én örökké a szerelemmel a szemembe fogod rád nézni" Eléggé kaotikus az üzenet ahhoz, hogy tudjuk az illető nem éppen a legtisztább elmével rendelkezik. Ezért is kértem meg (Név)-t hogy játssza el a feleségemet, hátha elő tudjuk csalogatni ezt az ismeretlent. Sajnálatos módon nem működött.

- Mégis miért nem szóltál nekünk? - pattant fel Ja'Far hirtelen. - Mi is segíthettünk volna.

- Nyugalom. - emelte fel a kezét Sin - Muszáj volt fenntartanom a látszatot és ha elmondtam volna nektek előre a reakcióitok nem lettek volna hihetőek.

- Akkor is! Mi egy család vagyunk, tudnunk kellett volna, hogy készülsz valamire. - emelte fel még jobban a hangját a főtitkár. - Tudod te egyáltalán milyen érzés volt nekem végignéznem ahogy ott parádézol? Hogy szó szerint vissza kellett fognom magam, nehogy hirtelen felindulásból megöljelek, mikor a kezed megérinti őt?

Elkerekedett szemekkel néztél Ja'Farra, mint ahogy mindenki más a szobában. Sinbad bűnbánó arccal felállt és egy erős ölelésbe vonta a remegő férfit. Valamit súgott a fülébe, majd a többiekre nézve intett nekik, hogy kövessék őt. Mikor mindenki elhagyta a szobát Ja'Far elindult feléd és meg sem állt addig míg teljesen föléd nem tornyosult. Valami villant a szemében mikor felnéztél rá. A következő másodpercben pedig már az ágyon feküdtél, és egy nagyon mohó száj simult a tiédre. Jólesően megborzongtál, ahogy a teste teljesen betakarta a tiédet. Aprót nyögve még jobban hozzá bújtál, ugyanolyan hévvel viszonozva a csókot. A csuklóidat leszorító kezek megfeszültek, érezted, ahogy egy tolakodó térd befurakodik a lábaid közé. Ja'Far ajkai a nyakadra vándoroltak, mire hangosan felsóhajtottál. A hangot meghallva megdermedt és felegyenesedve belenézett a szemeidbe.

- Te. Az. Enyém. Vagy! - hangsúlyozott ki mindent szót, homlokát a tiédhez nyomva - Soha többet nem érinthet meg más, különben megőrülök.

- Mutasd meg. - kúszott incselkedő mosoly az ajkaidra. - Mutasd meg nekem, hogy mit jelent ez.

Szerelmed frusztráltan felnyögött és újfent letámadta az ajkaid.