Raven az üres szalonban kuporodott össze a kandalló előtti kanapén. Kezében egy naplót szorongatott amibe beleírt mindent mióta szabad. Viszont a szabadság ijesztő ha túl rég vagy rab. Hajnali négy körül járhatott az idő. Az idő pont amikor vagy túl késő van mindenhez vagy még túl korán. Ilyenkor még az árnyak is nyugovóra térnek, kivéve egyet akinek szíve pont olyan nyugtalannak bizonyúlt mint a fiatal boszorkányé.

Raven érezte a jeges tekintetet a hátán amibe még mindig bele borzongott. Az összes árny tekintete jeges volt, legalábbis az összes boszorkány így tudta leírni az érzést. Viszont Cairané különösen. Az eretnek kettő bögrével közelítette meg a kanapét, némán leült a lány mellé és átnyújtotta neki az egyiket. Kávé édes aromája lengte körbe őket, egyikőjük sem tudott létezni a fekete nedű nélkül.

-Köszönöm -kortyolt bele a boszorkány a kávéba. Az árny csak elmosolyodott és a tűzre meredve ő is bele ivott az italába.
-Aludtál te egyáltalán? Vagy még mindig azon agyalsz ami
történt? -érdeklődött Cai.

-Néha azt érzem jobb lenne ha nem lenne meg az erőm, elzárnám. Sosem fogom megtanulni teljesen írányitani. Te még is hogy bírsz el enyi hatalommal?
Cairan egy pillanatig elgondolkodott maga sem tudta a választ, talán a tökéletes válasz az, hogy sehogy.
-Első számú szabály te irányítsd az erőd és ne az téged. Ehez viszont el kell fogadnod, hogy ott van a részed, nem
félhetsz tőle. -Cairan a lány felé fordult.

-Én csak attól félek, hogy még többet ártok vele, mert eddig másra sem volt jó. -a lány letette a bögrét és a takaró sarkát kezdte babrálni amibe még jó pár órája bele csavarta magát.

-Ezzel mindanyiunk szembe néz viszont mi akik több hatalmat és felelőséget kaptak még jobban. Második számú szabály soha ne száműzd az erőd, bele betegszel hiszen a részed. -Cairan ismét a kandaló felé fordúlt a tűz egyre jobban és egyre magasabban lángolt.

-Neked milyen volt régen? Amikor meg tudtad, hogy mire vagy képes, ki segített neked? -Fordította tekintetét a boszorkány az árnyak ura felé, a tűz fényében kávéval a kezében már egyáltalán nem tűnt félelmetesnek, hiszen a lány már megismerte. Cairan Corvus az eretnekek vezetője az árnyak ura egy egyszerű jó ember volt viszont ezt kevesen tudták.

-Elmesélhetem ha szeretnéd, viszont az elfog tartani reggelig.
-Ha Alek tud addig nélkülözni akkor engem érdekel a történet. -az árny elmosolyodott kedvese neve hallatán.
-Azt hiszem pár emelettel feljebb meg lesz egy kis ideig nélkülem.
-Ezt szerintem ő erősen
tagadná. -nevette el magát a lány.
-Jogos -nevetett mostmár az árny is.
Moslya eltűnt amikor lehunyta szemét és a kandaló tűze alakot öltött ahogy mesélni kezdett. A tűzben táncoló alakok életre keltek és követték a történet vonalát.

-Az ősi időkben egy márciusi teliholdas éjszakán a pokolfajzatok vezérének Jurtájában egy asszony vajúdott. A bábák serényen forgolódtak ahogy világra segítették az ikerpárt. Nehéz szülés volt az asszony belehalt volna ha embernek születik viszont a sárkányok királynője erősnek teremtetett. Az egyik kisbaba szemei sötét ragyogó óceánkék színben pompáztak míg öccse halvány szürke szemekkel szemlélte a világot. Az idősebbiket Cairnnak nevezték el, a fiatalabb testvér az Atlas nevet kapta.

-Ahogy a fiúk egyre idősebbek lettek világossá vált hogy Atlas embernek teremtetett, semilyen képességet nem tudhatott magáénak. Folyamatosan betegeskedett és ezt bátyja tehetetlenül szemlélte. -a tűz lángjai egyre hevesebben lángoltak. Raven bámulattal hallgatta az árny szavait.

-Nálam viszont túl sok minden mutatkozott meg a birodalom beliek démonnak kiáltottak ki. Rettegtek Dagrum örökségétől, az áruló istent látták bennem aki mindenki erejét el akarta lopni csak bennem meg is volt és van. -A lángok az áruló isten képében mutatkoztak meg, ennek hatására a boszorkány szorosabban fonta maga köré a takarót.

-Nem tudtam uralni a bennem rejlő hatalmat , eközben a fivérem csak egyre jobban haldokolt. Apám ezt megelégelve csapdát állított. -az árny egy pillanatra elhallgatott , fájdalmas emlékek hasítottak belé. Testartása viszont azonnal ellazult amikor megérezte Alek mámorító fenyő és eső illatát.

A hibrid kócos hajjal álmos tekintettel mérte fel a terepet. Világos barna köntösének zsebében bal kezét pihentette miközben jobb kezében lévő bögréjéből teáját kortyolgatta. Cairant meglátva eleresztett egy mosolyt majd helyet foglalt a kanapé mellet lévő fotelban.

-Jó reggelt éjjeli baglyok-köszönt és ismét szájához emelte az Év legjobb tanára bögrét. -Nincs túl korán egy kis történelem órához életem?
-Vagy éppen túl késő?-incselkedett az árny. -Éppen a nagy gaz tetteimet ecsetelem az ifijúságnak.

-Mind tudjuk, hogy annak a fele sem igaz. -Alek megsímította kedvese vállát. Látta , hogy a mai napig rosszul van attól amit vele tettek és hallotta hol akadt meg a történet.
Raven továbbra is csendben emészette meg az eddig hallottakat de ő is érezte, hogy Cairannak ez egy trauma volt bármi is történt ott vele.
-Cai nem kell folytatnod, ha nem akarod... -kezdett volna magyarázkodni a boszorkány viszont az árny közbe vágott.
-Szeretném ha te hallanád az igazat.

-Folytathatom én is -ajánlotta fel a férje de Cai ujjai megmozdultak és a tűz ismét alakot öltött amikor az árny beszélni kezdett.

Két görnyedt alak egymással szemben, körülöttük tömeg, hangosan kántáltak. A hold uralja az eget a tisztás lángokban, pontosabban a tűz gyűrűben, nincs menekvés. A testvérek meztelen teste tündér porral kevert vérrel festett rúnák borították. Cairant megkötözték száját szintén bekötötték vele szemben Atlas fájdalmasan két rét görnyedt alig volt erje élni. Testvére szemébe nézett és azt suttogta -Sajnálom én ezt sosem akartam.

Az árny szemével üzent, hogy megérti és tudja, hogy fivére sosem tenné ezt vele. A tömeg egyként kántált de még nem a varázslatot hanem szitok szavakat köptek az idősebbik fivér felé. Az ikrek sírtak bár ez senkit sem érdekelt. Cairan a tömegben észre vette a fitalabb testvéreiket Syrus és Amara alig lehettek nyolc évesek arcukra értetlenség és félelem ült ki.

A tömegből előre lépett egy férfi,őszes haja és szigorú kék szeme semmi jót nem ígért. Kezében egy tőrt tartott a magasba mire a nép elhallgatott.
A fekete tőr megcsillant a lángok fényében.

-A mai éjjelen megszabadítom fiaim Dagrum szörnyű átkától. Az idősebbik fiam eldobaj az erejét amiket az áruló isten sok éve az övéitől lopott el. Fivére pedig meg menekül a haláltól.
Az össze gyűlt emberek éljeneztek. A férfi Cairan felé sétált és legugolt elé, hogy fia fülébe súgja.

-Végig kell csinálnod akkor is ha belehalsz megértetted. Atlasnak élnie kell. -Cairan szemében düh tombólt de amint öccsére nézett elillant. Meg kell mentenie az iker testvérét.
A sárkányok királya megvágta fia torkát. Syrus a tömegben eltakarta húga szemét miközben probálta lelasítani saját légzését.

Hangos földön túli üvőltés szelte át az éjt. Az adamantin penge mérhetetlen kínokat idézett elő. A király Atlashoz sétált és az ő torkán is sebet ejtett, ezután fenhangon kántálni kezdte az igézetet a tömeg egy ként csatlakozott hozzá.
Atlas a földön feküdt, olyan volt mintha már nem is lélegezne. Cairan a varázs hatására újra és újra alakot öltött a törzsek alakjait. A kikényszerített alakváltásoktól úgy érezte millió darabra hasad. Az agyát elöntötte a fájdalom szemei fenn akadtak és a világ kezdett sötétbe borulni. Ekkor meghallotta Atlas szíve megszűnt dobogni.

Nem tudta mikor és hogy de a láncai elszakadtak, a kínzó fájdalom pont annyira enyhült hogy sárkány alakban felreppenjen és áttőrjön a varázslaton.

-Utánna! -ordította a király. Cairan átszelte az eget egészen a Mar folyó partjáig repült ahol már minden ereje elfogyott és még a levegőben emberi alakot öltött ami hiba volt mert így több mint 8 métert zuhant.

A becsapódást követve az egész testét átjárta a fájdalom, de ennél sokkal nagyobb volt a belső kín. Atlas miatta halt meg , nem tudott rajta segíteni. Mégis mire jó ez a sok erő ha még a saját testvérét sem tudta megmenteni? A bűntudat és a szégyen égette a lelkét, a feje zúgott és a tudata legmélyén valami suttogni kezdett.

Egy belső hang ami arra készette, hogy adja fel. Cairanban felébredt az őrző énje, pontosabban Nyx de ezt ekkor még nem sejtette.

Az árny elővette az adamntin pengét amit menekülse során magához vett és szívéhez emelte. Szemét lecsukta és mély levegőt vett. Úgy érezte készen áll.

-Ne! -ordította egy kellemes mély hang.
Cairan ijedtében eldobta a pengét és a hang irányába fordult. Gyenge volt így felkelni nem bírt de mire észbe kapott a hang gazdája előtte térdelt és sebeit kémlelte.

-Ki vagy te? -szűrte fogai közt az árny ugyanis a beszéd igen fájdalmas volt. Cairan bizalmatlanúl mérte végig a férfit. Sötétbarna hajában elől két fehér tincs futott végig,magas megtermett testalkatú férfi volt. Cai úgy tippelte vele egy idős lehet. Az idegen ráemelte gyönyörű zöld szemeit ,egy kedves mosoly kíséretében bemutatkozott.

-Alek vagyok Aleksander Tristan Lunam. -kezet nyújtott, hogy felsegítse a sérültet. Cairan habár felállt térdei megrogytak és ha Alek nem támasztja meg arcal terül el a sárban.

-Csak óvatosan, foglak. -bíztatta . Eső és fenyő illata csapta meg az árny orrát kellemes volt és Alekből áradt. Ahogy tett még egy lépést előre a világ forogni kezdett és fémes ízt érzett a szájában.
-Nem vagyok valami jól-motyogta ahogy ismét lépni akart, terve kudracot vallott mert ezúttal mindent át vett a sötétség.

A tűz továbbra is táncolt bár alakot most nem öltött. Raven döbbenten ült sosem hitte hogy Cairannak ilyen múltja van. Az árny felé sandított aki a tüzet bámulta Alek a válát simogatta. Esme bukkant fel a konyha írányából. Rózsaszín köntösben és egy forró csokis bögrével a kezében egy királynő eleganciájával foglalt helyet az Alekkal szembeni fotelben.

-Jó reggelt, Raven drágám még csak most jön a java, ezek ketten szó szerint egymásba estek. -a nő elmosolyodott az emlék gondolatán ahogy a házaspár is.

-Na ez egy jó sztori lesz de ehez kell még egy kávé -pattant fel az árnyak ura. -Bárkinek bármit hozhatok?
Mindenki felmutatta még teli bögréjét azzal Cai el is tűnt.

-Hogy érted azt hogy szó
szerint? -gondolkodott el hangosan a boszorkány.

-Úgy hogy leromboltuk Vetras egyik őr tornyát. -vallotta be Alek.

-Ha még csak egyet -forgatta szemeit Esme.