Olíviával úgy elbeszélgettük az időt, hogy késve értem az órára. Elnézést kértem és gyorsan a helyemre huppantam. Ma fogják kiosztani a szerepeket a következő előadásra, és ezt nem mi szervezzük, hanem mi szereplünk. A fő szakom a rendezés, de mellette járok a színész és a forgatókönyv író szakra is. A tanár épp kezdte volna az órát, mikor Kaiden rontott be elnézést kérve, majd lecsapódott a mellettem lévő székbe.

- Szia kis Ronaldo! - köszöntött mosolyogva. Kérdőn néztem rá, mire ő is értetlenül bámult, mert nem értette miért nézek úgy rá. Sóhajtottam egyet.

- Hogy-hogy ideültél? Hátul szoktál a haverjaiddal meg a körülöttetek legyeskedő csajokkal ülni.

- Mert a barátom vagy és veled jobban érzem magam - vonta meg a vállát mosolyogva. Összehúzott szemmel figyeltem, majd mosolyogva megráztam a fejem és visszafordultam. Hátra pillantottam és láttam, ahogy a srácok értetlenül nézik, hogy most mi történt. Miért passzolta őket le a menő Kaiden Evans, egy olyan csaj miatt, mint én.

- Ma kiosztjuk a szerepeket. A Rómeó és Júliát adjuk elő. - mondta izgatottan Mrs. Moore. A lányok örömteli viháncolásba kezdtek, remélve, hogy övéké lesz a főszerep, a fiúk pedig nagy sóhajtásokkal és nyögésekkel jelezték, hogy nem tetszik nekik az ötlet. Belőlem nem váltott ki egyéb reakciót. Elfogadom, hogy ez van és kész. Jó esetbe nem szereplek benne nagyon, vagy kellékes leszek. Ameddig a többiek, főleg a lányok nem bírtak nyugton maradni, megbeszéltek egy két dolgot, addig mi Kaidennel elbeszélgettünk.

- Miért késtél? - kérdeztem. Szinte kizártam mindent. Nem hallottam a teremben lévő nyüzsgést, csak arra figyeltem amit Kaiden mondott.

-Valaki miatt - nyomta meg a "valaki" szót és erőteljesen rám nézett, mire én elvigyorodtam - későn értem haza és nem jöhettem, úgy el hogy nem zuhanyoztam le. Aztán még a forgalom is lassú volt.
-Ha ez megnyugtat én is késtem
- mondtam. - Mi meg eldumáltuk az időt Livvel.

-Szóval kibékültetek? Nagyszerű! Nem kell majd azon agyalnom, hogy hogy békítselek ki titeket. - kacsintott.

- Miért zavarna az téged, ha nem lennénk jóban? - kíváncsian fürkésztem tekintetét.

- Mert láttam, hogy ma milyen voltál. Rossz volt látni, hogy milyen szarul érzed magad. - meghatott, hogy így törődik velem. Azt hittem azt a választ adja, hogy Jason miatt. Elmosolyodtam.
- Ja és mert Jason mindig Liv pártját fogná, én a tiedet és a mi barátságunk is tönkre menne. - Bingó! Jason is bejött a képbe. De azért cuki tőle, hogy az én pártomat fogná.

- Hát..köszi!

Kicsit visszatértem a valóságba, de ott semmi izgi nem történt, viszont az agyamat fúrta a kíváncsiság.

- Tényleg komolyan vetted, amikor azt mondtam, hogy állj le a csajozással? - fordultam felé. Ő a padot nézte és a tollával piszkálta. Nem tudhatta mit válaszoljon. Tekintetemmel őt kutattam. Egy kis töprengési idő után hirtelen felém fordult, mire én megrökönyödtem. Ismét nagyon közel volt az arcunk. Hátrébb dőltem. Ő ugyan úgy maradt, és szemembe nézett.

- Komolyabban, mint gondolnád! - válaszától, kihagyott egy percre a szívverésem.

-Miért?

- Mert..- kezdte, de megakadt. Elgondolkodhatott azon hogy mit mondjon. Talán azon gondolkodott, hogy az igazat mondja e. - ..mert fontos számomra a barátságunk. És ha nem fér bele az, hogy én azt csináljam, akkor nem fogom. - fogta meg a pad alatt a kezem. - Nem akarom, hogy undorodj tőlem Hope! - nem tudtam visszafogni mosolyom.

- Köszönöm Kaiden! - mondtam hálásan, de bűntudatom támadt.
- De..de, ha te ebben leled örömödet, akkor én nem vehetem ezt el tőled. Milyen barát lennék, ha nem hagynám, hogy boldog legyél? - megszorította a kezem.

-Csak azért használtam ki a lányokat, mert engem is kihasználtak, és mert egyedül voltam. De most már itt vagy nekem te! - beharaptam a szám szélét. Nem tudom, higgyek e neki, hisz engem is kihasználhat. De ha ki akarna, akkor már rég megtehette volna.
- Téged soha nem tudnálak kihasználni, nyugodj meg! - tudta mitől tartok. Azt hiszem kezdek bízni benne.
- Egyébként pedig nálad jobb barátot, keresve sem találnék! - elmosolyodtam rajta. Egymás szemébe mosolyogtunk, a pad alatt egymás kezét fogva..mindaddig míg ki nem zökkentettek minket.

- Khm! Azt hiszem meg is van a két főszereplő. - mondta Mrs. Moore.
- Mr. Evans és Miss. Milner! Gratulálok!

Amint a nevünket meghallottuk kitisztult a fejünk, rögtön elengedtük egymás kezét és a tanárnő felé fordultunk. Egyszerre kérdeztünk rá: - Tessék? - ismét hitetlenkedve egymás felé fordultunk, majd vissza.

- Jól hallottátok! Gratulálok! - mosolyogva nézett minket. A lányok mérgesen felsóhajtottak, a fiúk pedig örültek, hogy nem kaptak főszerepet. Véget ért az óra, így mindenki kiszállingózott a teremből. Mi Kaidennel a végére maradtunk és mikor mindenki kiment, odamentünk Mrs. Moorehoz.

- Elnézést Mrs. Moore - szólítottam meg. - Miért pont mi?
- kétségbeesetten kérdeztem. A tanárnő elmosolyodott.

- Hát ha már annyira érdekel titeket az órám, hogy végig elbeszélgetitek...-sóhajtott. Mi pedig egymásra néztünk Kaidennel. Tudtuk..innen nincs visszaút.

-Elnézést! - mondtam. Felemelte a kezét és megrázta a fejét, mutatva hogy nincs harag.

-Úgy láttam mindketten sokat tudtok beszélni, és szerintem jó színészek vagytok, az eddigi tapasztalataim során. És mivel ti úgy is együtt vagytok így... - na jó. Itt megállt bennem az ütő. Mi az, hogy együtt vagyunk? Kaidenre néztem, de ő is csak eltátott szájjal bámult. Hozzá nem tudott szólni az egészhez.

- De hisz mi nem is járunk! - keltem ki magamból. Mrs. Moore csak a fejét kapkodta köztünk és mindketten fejünket ráztuk.

- Ohh..hát bocsánat. Félreértettem akkor a helyzetet. -magyarázkodott.

- Miféle helyzetet? - belépett a szócsatába Kaiden is.

- Figyeltelek titeket, ahogy ott beszélgettetek. Elég bizalmasnak tűnt és a végén úgy néztetek egymásra. - ez elég kínos, de nem csak nekünk. Láttam, ahogy szegény nő is belebolondul már ebbe.

- Hogy úgy? - kérdezte Kaiden idegesen.

- Hát tudod, olyan szerelmesen. - na jó, ebből elég. - De akkor csak félreértés volt - visszatért a nyugodt formája.

- És akkor..most választ ki másokat a szerepre? - kérdeztem reménykedve. Utálok a középpontban lenni.

- Sajnálom, de nem!

-Ahj, miért nem? -kérdeztük szinte egyszerre.

- Látjátok, ezért! Pontosan ez kell, egy jó műsorhoz. Összhang! Ez köztetek megvan. - kérlelően pillantottunk a tanárnőre. Megrázta a fejét.
-Sajnálom. A döntésem végleges. És ha megbocsátotok, jön a következő csoportom. - Elszaladt az idő, már kezdődik a második óra. Bólintottunk, aztán elköszöntünk és kimentünk a teremből.

-Hát, ezt jól megcsináltuk. - mondta Kaiden.

- Bizony, túl jól. - elnevettük magunkat.

-Tiszta hülyeség ez az egész.

-Az! - értettem egyet vele.

-Szóval.. - kezdte mikor a termemhez értünk. Neki máshol lesz órája, de kedves volt és elkísért. - Akkor most te leszel Júlia. - elnevettem magam.

- Igen, úgy néz ki. Te pedig Rómeó.
-felnevetett. -Klassz! - sziszegtem a fogaim közt.

-Hát, akkor szia Júliám! - hajolt meg előttem. Felkuncogtam. Hála ég már senki sem volt a folyosón, elég gáz lenne.

- Viszlát Rómeóm! - pukedliztem. Mindkettőnkből kitört a röhögés.

- A kajáldában később tali!- viháncolva intett, majd eltűnt a folyosón. Na, ezzel el is rontotta az idilli pillanatot, a huszonegyedik századi kijelentésével.

Még a terembe érve is alig tudtam lecsillapodni. Nehéz volt nem elröhögni magam, mikor eszembe jutott az egész Rómeó és Júliás ügy. Untam magam az órán. Az összes gondolatomat ellepte Kaiden és a tény, hogy nekünk majd egy szerelmes párt kell eljátszanunk. Talán nem is lesz olyan rossz. Talán jobban fog elsülni, mint gondolnánk.

Az órák végeztével a menzán találkozott a kis csapat. Mindenki jött vacsorázni. Már majdnem mindenki a szokott asztalnál ült, a szokott helyén, kivéve Kaident. Eszembe jutott, hogy biztos valami csajjal van a szertárban, de elhessegettem a gondolatot, hisz Kaiden szinte megígérte, hogy nem folytatja ezt. Gondolatom végére be is toppant az ajtón, egy nagy vigyorral az arcán mikor meglátott. Elmosolyodva néztem míg ideért, még hozzá nem hangtalanul. Mikor az asztalhoz ért, elkezdte mondanivalóját, elég hangosan.

-Ti nem tudjátok, de ez a csaj egy istenverte labda bűvölő!
- ugrándozott és a vállamnál fogva megrángatott, így mindenkit biztosítva afelől, hogy rólam beszél.

- Kaiden! - csaptam a vállamat fogó kezére. Elengedett és száját be nem fogva, leült a velem szemben lévő székre.

-Ki? Hope? - kérdezte Jason, mire hangos vihogásba tört ki a mellettem ülő Tonyval együtt. Szúrós szemmel Tonyra néztem, mire egyből abbahagyta a nevetést. Elmosolyodva visszafordultam, és a szemem megpihent a rólam áradozó Kaidenen. Nem tagadom, jó érzés volt.

- Komolyan mondom! Úgy levert fociban, mint még senki kerek e világon! - olyan aranyosan próbálta elhitetni velük, hogy felkuncogtam. Rám szegezték a tekintetüket. Láttam Olívián, hogy már nehezen bírja visszatartani a feltörekvő vihogását, ahogy én is. Rám nézett, és amikor megláttuk egymás arcát, egyszerre tőrt ki belőlünk a röhögés. Kaiden mint aki jól végezte a munkáját, egy önelégült mosollyal és karba tett kézzel, hátradőlt a székén.

- Most meg mi ilyen mulatságos?
- kérdezte Tony, de mi nem bírtuk abbahagyni. A végén már könnyeimet törölgetve fordultam a két értetlenül pislogó fiú felé.

- Kaiden igazat mond. - mondtam.

- Köszönöm! - sóhajtott fel az említett személy.

-Elvertem, mint egy óvodást! - újból vad viháncolásba kezdtünk, de már mindannyian..Kaidenen kívül. Sajnálattal az arcomon felé fordultam.

- Bocsi, de ez az igazság - megvontam a vállam. Szúrós szemekkel illetett, de láttam szája sarkában megbújni azt a cuki mosolyát.

- Mi van Kaiden? Kimentél a gyakorlatból, hogy még egy ilyen törékeny csaj is megver, vagy csak hagytad magad? - kérdezte röhögve Jason. Na, itt lehervadt az arcomról a mosoly. Kaiden rám nézett és egy biztató mosolyt küldött felém, amivel azt üzente: Nyugi, majd én elintézem!

-Egyik sem! Egyáltalán nem hagytam magam. Csak kicsit lesokkolt a tudása. De, ha nem hiszed nézd meg a saját szemeddel! - Jasonről rám nézett, majd vissza rá. Jason is így tett.

- Oké. Fogadjunk arra, hogy megverem! - nyújtotta a kezét, Kaiden felé Jason. Ez most komoly?

- Hahó! Még én is itt vagyok! - lengettem meg köztük a kezemet. Kaiden mindent tudóan rám vigyorgott, aztán kezét Jason tenyerébe csapta.

- Fogadjunk! De, én figyelmeztettelek! - mutató ujjával megfenyítette a srácot. Lemerevedve bámultam a kis akciójukat. Fogadtak, RÁM! Jesszusom! De ha már így alakult, akkor nem engedem, hogy megverjenek. Miután lezárult ez a kis csetepaté és mindenki végzett a vacsorával, hazaindultunk. Míg Livék lemaradtak, mi Kaidennel ketten sétáltunk ki az épületből.

- Kaiden! - fordultam felé idegesen. Amióta elhagytuk a menzát ezen rágódom. -Mi van, ha.. - sóhajtottam
- mi van, ha nem birok kiállni Jason ellen? Tudom, hogy ez csak egy hülye játék, de tudod, ha már így alakult, akkor valamit fel szeretnék mutatni. Bírom Jasont, de az betett nekem, mikor törékenynek nevezett. Nem akarom, hogy ezt gondolja rólam. A fenébe is! Senki se gondolja ezt rólam! Ha tudnák miken mentem keresztül, nem gondolnák ezt. -suttogtam. Féltem hogy túl sokat mondtam. Megfogta a kezem és szemével felkutatta az enyémet.

- Héj! Nyugi! - nagy ujjával a kezében lévő kezemet simogatta. Megnyugtatott.
- Legyőzöd, rendben?
- magabiztosságot sugárzott a tekintete ami nekem is erőt adott.

- Rendben!

-Ez a beszéd! - mosolyt csalt az arcomra. Hallottuk, ahogy közelednek, így elengedtük egymás kezét. Liv és Jason elmentek mellettünk, ki az ajtón, minket is invitálva. Utánuk mentünk a hideg, téli, késő délutánba.

- Egyébként is jobb vagyok Jasonnél, és engem le tudtál győzni szóval őt gyerekjáték lesz! - súgta olyan közelről a fülembe, hogy beleborzongtam. Betudtam a fagyos szélnek ezt a borzongást.

- Na, a kis egó bajnok! - meglöktem a vállammal.

- Ez is a Kaiden csomag része - féloldalas mosolyra húzta a száját, amitől sajnos én is bezsongok, csak ne ilyen nagyképűen tenné. És még fokozta az élményt. - És te a V.I.P. csomagot kaptad, szóval lesz még több is.. - kacsintott. Ezt az öntelt mosoly legszívesebben letörölném az arcáról, de kár lenne érte. Megforgattam a szemem.

- Alig várom! -mondtam egy csipet szarkazmussal fűszerezve.

Halihó!☺
Tudom, tudom. A Rómeó és Júlia már egy agyon nyúzott sztori. Mindenki ismeri és stb. Pont ezért választottam ezt. Mindenki ismeri, így tudjátok, hogy miről van szó.
És azért is ezt választottam, mert suliban ezt kiveséztük, így nem csak össze-visszaságokat fogok írni. Remélem!😂
Bízom benne, hogy tetszett ez a rész is! 😊
Köszönöm, hogy szántál időt a történetre és ezzel együtt rám is! 💖

Fairy❤