Sziasztok! ☺
Mint mindig, most is remélem, hogy nem okoztam csalódást ezzel a résszel sem.
Köszönöm mindenkinek aki időt szán az én kis írásaimra! Nagyon jól esik! ❤
Jó olvasást kívánok!!😘💖

Fairy❤

Hétfő van ami egyet jelentett a rendezői vizsgámmal. Hála Istennek már túl estem rajta, mert még délelőtt volt. Azt hiszem jól sikerült.

A menzán ültünk a szokott helyünkön Olíviával, Jasonnel és Tonyval. Természetesen egyből elárasztottak a kérdéseikkel.

Na, hogy ment? Milyen volt? Mit mondtak? Sikerült? Csak záporoztak rám a kérdések és már azt sem tudtam, hol áll a fejem.

-Nyugi srácok. Még mindig a sokk hatása alatt állok. - fogtam a fejem.

-Bocsi. Na de mesélj! - ennyi ideig bírta a barátnőm.

-Jól van.. - sóhajtottam. - Azt hiszem sikerült. Tapsoltak a végén meg minden, szóval szerintem tetszett nekik. - mosolyogtak és vállon veregettek a barátaim.

-Ügyi vagy! - ölelt meg Liv.

-Köszi!

Nem sokára Kaiden is csatlakozott hozzánk. Éppen a vizemet ittam.

- Na, már az üvegemet is elloptad? - mutatta fel a kulacsát. Ugyan olyan volt mint nekem. - Nem volt elég a bögrém? - kacsintott rám. Félrenyeltem a vizet és köhögni kezdtem.

- Te hülye vagy! - morogtam. - És egyébként, aki korábban kel...azé lesz a bögre! - kinyújtottam a nyelvem. Nevetni kezdett.

- Csak tíz perccel keltem később! És azért, mert éjjel téged kellett ápolgatni! - ült le szembe velem. Elfintorodtam. Furcsa, hogy most hozzánk ült. Eddig mindig az egyik menő fiúcsapattal ült. Gondolom a focistákkal.

- Miről van szó? - kapkodta köztünk a fejét Tony. Kaiden gúnyosan rám nézett.

- Csak arról, hogy a barátnőd nem bírja a piát - vigyorgott. Tony felnevetett, majd felém fordult.

- Lenne kedved este elmenni vacsorázni? A bátyám megnyitotta az új gyorséttermét a közelben.  Kaidenre néztem, aki szúrós szemmel bámulta Tonyt. Visszanéztem Tonyra és elhúztam a számat.

- Bocs Tony, de megígértem Kaidennek, hogy elmegyek a focimeccsére, Livvel. De ha gondolod te is eljöhetsz! - nem akartam bunkó lenni, hogy fel sem ajánlom, bár most nem vágytam a társaságára. Szégyellem is magam miatta, hisz Tony jó barátom, mióta idekerültem. Tony Kaidenre nézett, akin azt láttam nem veszi jó néven a meghívásomat. Vissza nézett rám, majd megrázta a fejét.

- Nem, köszi. Nem vagyok oda a fociért. - állt fel az asztaltól. - Akkor majd máskor. Szia Hope! - köszönt el. Utána intettem, majd Kaiden felé fordultam és megrúgtam lábát az asztal alatt.

- Héj! - kiáltott fel.

- Neked meg mi bajod? - szóltam rá mérgesen.

- Nekem nincs semmi bajom!

 -Akkor miért néztél úgy szegény gyerekre, mintha meg akarnád ölni? - kérdeztem. Megrántotta a vállát.

- Nem bírom, ennyi. 

 -Ugyan miért?

 -Mert, nem és kész. Olyan kis bárgyú feje van. - magyarázta. Megforgattam a szemem. - És, mert tök nyomul rád. - felvontam a szemöldököm.

- Ezt meg, hogy érted?

 - Még a vak is látja, hogy fülig beléd van zúgva. Még vacsorázni is elhívott. Eléggé randinak hangzott. És mikor azt mondtam hogy a "barátnőd" elvörösödött, mint egy rák. -villájával ide-oda lökdöste a kajáját.

 -Te bekattantál! Csak barátok vagyunk, Kaiden! A barátok általában szoktak együtt lógni! -hitetlenkedve nézett rám. Felhúzta az agyamat. Már megint felhúzta a rohadt életbe!
- Amúgy is. Miért tetszenék neki? Miért tetszenék akárkinek is? Nincs bennem semmi. - duzzogtam.

- Szerintem minden meg van benned. - suttogta, de én még is értettem. Felkaptam a fejem. Megköszörülte a torkát. -Mármint..nem nézel ki rosszul és okos vagy. A legtöbb pasinak ennyi elég, sőt.. - húzta ki magát. - De, nem ajánlanám őt - utalt Tonyra. - Szerintem csak meg akar fektetni. - Elmosolyodtam és felálltam az asztaltól.

- Ne magadból indulj ki, Kaiden. - letettem a tálcámat és a kijárat felé indultam.

- Ha arra kerül a sor, tudd, hogy én megmondtam! - szólt utánam. Beintettem neki egyet, majd kiviharoztam a helyiségből.

****

Délután négy körül lementünk a focipályára Livvel. A fiúk még bemelegitést tartottak. A Columbia egyetem csapata a St. John's egyetem csapatával száll szembe. Felültünk a lelátóra és onnan szemléltük az eseményeket. Akaratlanul is a tömeget pásztáztam a szememmel Kaident keresve. Meg is találtam. Épp engem nézett. Tekintetünk egybeolvadt, mosoly kúszott az arcára nekem pedig pír. Jajj, miért pirultam el?  Kaiden felfutott hozzánk, de inkább hozzám.

-Szia Csing! Örülök, hogy eljöttél! - ült le mellém. - Azt hittem nagy ívben kerülni fogsz a vitánk után.- elmosolyodtam.

-Ugyan - legyintettem a kezemmel.
- Az csak egy kis félreértés volt. Nem hagyhatjuk, hogy ilyen kis semmiségekre rámenjen a barátságunk. - felragyogott a szeme.

- Akkor, minden rendben köztünk? - kérdezte reménykedve. Bólintottam.

- Persze!

 -Úgy örülök! - szinte letámadott, úgy ölelt át. Kicsit megszeppentem, de gyorsan vissza öleltem. Mindenféle érzés kavargott bennem. Annyira jó volt őt ölelni. Biztonságot és, talán szeretetet adott. Baráti szeretetet. Mikor a hangszóró megszólalt, ami a játék kezdetét jelentette, elszakadtunk egymástól.

- Mennem kell - nézett a szemembe. Mintha bánta volna, hogy itt kell hagynia.

- Persze, menj csak - bólintottam.
- Aztán ne hozz ránk szégyent! - kiabáltam utána.

- Meglesz! - intett aztán futott is a pályára.

Már vagy fél órája játszottak eredmény nélkül, mikor rúgtunk egy gólt. Mindenki felüvöltött és ugrálni kezdett. Én is felálltam és tapsoltam. Félidőig nem történt más. Mikor pihenőt fújtak, a pályán lévők egyszerre sóhajtottak fel. Én összébb húztam magamon a téli kabátomat, hiszen már beköszöntött a december, de a játékosok egymás után vették le pólóikat. Akkor dobbant egy hatalmasat a szívem, mikor Kaiden is áthúzta feje felett a pólóját. Szemeim akaratlanul is kidolgozott felsőtestére villantak. Hiába láttam már félmeztelenül, ezt a látványt képtelen vagyok megszokni. Beletúrt izzadságtól nedves hajába, ami be kell vallanom, irtó szexi látványt nyújtott, majd felém pillantott. Azonnal elkaptam a pillantásomat, de utána visszanéztem rá. Mosolyogva figyelt. Intettem neki, mintha csak most vettem volna észre. Visszaintett, majd miután ivott egy kortyot az ugyan olyan kulacsából, mint amilyen nekem is van, visszatért a pályára, mivel hogy kezdődik a második félidő. Vissza vette mezét, amit szomorúan vettem tudomásul. Az ellenfél csapat, már az első tizenöt percben visszaadta azt az egy gólt. Döntetlenre álltak. A fiaink belehúztak. Nálunk volt többet a labda, de az ellenfél jól védekezett. Az utolsó öt percben már mindenki a körmét rágta, hogy rúgjunk már végre egy gólt. Az utolsó pillanatban, egy olyan gyönyörű gólt láthattunk Kaiden Evanstől, hogy mindenki egy emberként, őrjöngve  ugrott fel a helyéről. Az embertömeg a pályára szaladt. A néhány lány a pasijához, a többiek pedig a haverjaikhoz ugrottak. Liv is Jasonhöz szaladt és a nyakába ugrott. Én is megindultam Kaiden felé, és ő is felém, de hirtelen egy szőke csaj a nyakába ugrott és megcsókolta. Azt hiszem Brittany a neve. Azonnal lefékeztem és lassan irányt változtattam. Lementem a pályáról és megindultam a kolesz felé. Nem tudtam miért, de nagyon ideges lettem. Talán az bosszantott fel, hogy...hogy Kaiden mást csókolt és nem engem. De hülye vagy, Hope!  Hisz nem is szereted!  Ő csak egy szoknyavadász. Te jobbat érdemelsz Hope! Vagy talán mégsem?  Gondolataimból egy kéz rántott ki.

- Hova mész Hope? - kérdezte Kaiden. Láttam a szemében a kétségbeesést.

- Haza - kirántottam kezemet az övéből.

- Most meg mi bajod? - sóhajtott és újra megfogta a kezem. Bőröm bizseregni kezdett az érintésére. Nem kellene ezt éreznem.

- Semmi! Miért nem mész vissza inkább a barátnődhöz? - ahogy kimondtam megbántam. Elmosolyodott.

- Féltékeny vagy! - hencegett.

-Kire? - nevettem. - Rád, vagy a csajaidra? Ugyan, dehogy!

- Akkor meg mi a bajod? - na  most megfogott. - Semmi csak..

-Csak? - kérdezett vissza.

- Csak nem bírok olyasvalakivel barátkozni mint te! - böktem ki.

- Milyennel? - nem bírom, ha így néz rám. Talán egy kicsit dühös, de leginkább mintha szomorú lenne. Kezdtem megsajnálni.

- Olyannal aki csak így kihasználja a a nőket. Tekintve arra, hogy én is az vagyok. - összehúzott szemmel méregetett.

- Azt szeretnéd, hogy ne döntsek meg minden jó csajt aki rám néz? Hogy változtassak az életstílusomon? - kérdezte halál nyugodtan. Felnéztem rá.

- A te életed. Azt csinálsz amit akarsz! - elfordultam és megindultam. Megragadta a kezem és elém állt.

- Igen, vagy nem? - emelte fel a hangját.

- Igen! - vágtam rá dühösen. - A francba is, igen, ezt akarom! - egymás szemébe meredtünk. Mindketten elég rendesen felhúztuk magunkat.

- Jó! - köpte oda, majd visszaindult a pálya felé, engem egyedül a sötétben hagyva.

Tíz óra volt mire hazaértem. Ruhástól, mindenestől ledobtam magamat az ágyra. Liv még nem ért haza. Gondolom elmentek ünnepelni, vagy Jasonnál ragadt. Nem jött szememre az álom,mintha bármikor is jönne, pedig elég fáradt voltam. Egyre csak Kaiden szavai jártak a fejemben. Tényleg képes lenne értem, egy szimpla barátért felhagyni az addigi életformájával? Nem tudom. De ráérek ezen holnap gondolkodni.