Reggel arra ébredtem, hogy valami mozog alattam. Pislogva néztem körül, majd mikor észbe kaptam, kipattant a szemem. Kaiden meztelen mellkasán pihent a fejem. Egyenletesen szuszogva vette a levegőt. Nem mozdultam, nem akartam felkelteni. Jobban szemügyre vettem magunkat. Egyik kezem mellkasán pihent, másik alattam volt. Lábunk is összegabalyodott. Elpirultam. Fogalmam sincs, hogy a fenébe történt, de ez nem túl jó. Óvatosan próbáltam felkelni mellőle, nehogy felébresszem. Így is elég kínos ez nekem. Lábujjhegyen állva kisomfordáltam a konyhába. Kócos hajamba túrtam, ásítottam egyet, majd beindítottam a kávéfőzőt. Délután kettőt mutatott az óra. Mikor lefőtt a kávé elővettem a bögrét, amit még akkor sajátítottam ki, mikor nyáron itt laktunk. Egy idézet áll rajta : "Az életem egy nagy, kegyetlen vicc, és nem szökhetek meg a poén elől. " Stephenie Meyer
Amint megláttam a szekrényben ezt a bögrét beleszerettem. Amikor idejöttünk, ez pontosan jellemezte az életemet.
A kávémmal a kezemben leültem a kanapéra. A többiek még aludtak. Olíviáék kitudja mikor estek haza, szóval gondolom egy darabig még nem kelnek fel. Pedig jó lenne. Vissza kéne vinnie a koleszba Livnek. Összegömbölyödve ültem a kanapén és a kávémat szürcsöltem, mikor hallotta, hogy valaki motoszkál. Felnéztem és megpillantottam Kaident aki épp a konyhába ment. Észre vett és rám mosolygott. Vissza mosolyogtam. Kávét csinált. Akaratom ellenére is izmos, napbarnított hátára tévedt a tekintetem. Nem volt más rajta csak egy boxer, épp úgy volt ahogy lefeküdt. Mikor ráeszméltem mit csinálok, lesütöttem a szemem és vissza fordultam a kanapén. Rajtam csak az a póló volt amit este adott. Lefelé huzigáltam, hogy minél többet takarjon. Így is majdnem a térdemig ért, de mindegy. Bögrémbe merültem, mikor megszólalt.

- Nem láttad a bögrém? - kérdezte miközben a szekrényajtókat csapkodta. Ránéztem a kezemben lévő tárgyra.

- Milyen bögrét? -kérdeztem vissza félve.

- Idézet van rajta. Az a kedvenc bögrém. Mindig abból iszom a reggeli kávém. - dörmögte. Tenyerembe zártam a bögrét és elmosolyodtam.

- Mmm.. Nem. Nem, láttam! - nagyot kortyoltam az italból.

- Mindegy. Biztos Jason vitte el. - csendben hallgattam míg morgott egy sort aztán hallottam kivett egy másik bögrét. Leült mellém a kanapéra. Szorosabbra fogtam a bögrét.

-Jól aludtál? - kérdezte, majd egy nagyot ivott a kávéból.

-Egész jól, ahhoz képest, hogy mennyire berúgtam. Szégyellem is magam elég rendesen. - szememmel a földet néztem.

- Ugyan! Nincs mit szégyellni ezen. Én is voltam már berúgva.. - gondolkodott -..sokszor. -nevettünk.

- Mindegy. És... te, hogy aludtál? - kérdeztem vissza.

-Remekül! - mosolygott.

- Örülök - bólintottam. A távirányítóért nyúlt és bekapcsolta a tévét. Csendben néztük a műsort. Lábaimat előre kinyújtottam és kezemet az ölembe fektettem, miután kiittam az utolsó csepp kávét is.

- Az az én bögrém? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel. Feléje pillantottam és gyengén megráztam a fejemet.

-Neemm.... -halványan elmosolyodtam.

-De bizony! Az az ÉN bögrém! - mutatott a bögrére, majd magára.

-Csak annyit mondtál, hogy idézet van rajta, azt nem hogy milyen! - meghúztam a vállam.

-Add csak ide! - közelített felém. Felpattantam a kanapéról és mögé futottam, majd kinyújtottam rá a nyelvemet.

- Nem! Ez már az én bögrém! - az asztal mellé álltam. Felállt és utánam jött. Mosolyogva mutatta kezével, hogy adjam oda. Megráztam a fejemet.

- A.a! Ez a kedvenc bögrém! Nem adom! -beleraktam a mosogatógépbe.

- Mióta az a kedvenced? - állt meg mellettem.

-Amióta nyáron itt laktunk. Megtetszett az idézet. Eléggé...jellemezte az akkori életemet. - mondtam fátyolos tekintettel bámulva a padlót. Ujját állam alá helyezte és felemelte a fejemet. Teintetem az övébe fúródott. Amint meglátta könnyes szememet ellágyultak a vonásai és magához húzott.

- Akkor már van bennünk valami közös - súgta a fülembe. Megremegtem, ahogy leheletét éreztem a fülemnél.

-Itt meg mi folyik? - hallottam meg Liv hangját a hátunk mögött. Elszakadtam Kaidentől. Amint nem fogott közre karjaival, már nem éreztem azt a biztonságot. Utálom ezért magamat.

-Csak egy kis reggeli erőgyűjtés - válaszolt helyettem is. - Ránk fér - mosolygott le rám. Elkaptam róla a tekintetem és Livre néztem, akin láttam, hogy nem tetszik neki amit látott. Odaböktem Kaidennek egy "bocs" félét aztán kézen ragadtam Livet és a fürdőszobába húztam.

- Ugye nem mondtad neki el..azt? - kérdezte kétségbeesetten.

- Nyugodj már meg! Nem mondtam neki semmit!

-Akkor meg mi volt az a nagy ölelkezés? - faggatott.

- Csak a hülye bögre miatt - forgattam a szemeimet. Értetlenül nézett rám.

- Milyen bögre?

-Tudod az az idézetes, a kedvenc bögrém - magyaráztam.

-Ja..

-Szóval kiderült, hogy az az ő kedvenc bögréje az idézet miatt. Aztán elmondtam neki, hogy az idézet miatt tetszik nekem is mert az jellemezte az életemet. De persze pityeregni kezdtem amit észrevett, így magához ölelt. - karba tett kézzel figyelt. - Ahj, Olívia! Csak meg akart vigasztalni! Az is baj? - fakadtam ki. Ellágyult a tekintete.

-Jajj, Hope! Dehogy baj! Csak kérdeztem. Tudod, hogy csak jót akarok! - magához ölelt.

- Tudom - szipogtam.

Kimentünk a fürdőből. Visszamentem Kaiden szobájába, hogy összeszedjem a cuccomat és átvegyem a ruhát amit Liv adott. Amint beléptem a szobába láttam, ahogy Kaiden az ágyon ül és arcát kezébe temeti.

- Minden oké? - kérdeztem. Felemelte fejét és rám nézett. Esküszöm az a pillantás örökre az emlékezetembe égett. Mintha aggódott volna, de nem tudom miért.

- Jajj, Csing! Ugye jól vagy? Mond, hogy nem bántottalak meg! - felállt és elém sietett. Elmosolyodtam heves reakcióján.

-Nem, dehogy bántottál meg!

-Pffuu.. - fújta ki a levegőt és közben sötétbarna hajába túrt. - Hál' Istennek! De, jól vagy?

-Persze! - elmentem mellette és az ágyra dobtam a cuccomat, majd öltözködni kezdtem. Ledobta magát az ágyra és a plafont bámulta. A pólót húztam át a fejemen mikor megszólalt.

- Tudod..furcsa, hogy az ágyamban aludtál. Velem. Még soha nem hoztam ide nőt. - oldalára fordult így látta döbbent pillantásomat. Felnevetett. - Hihetetlen, mi? - állta pillantásomat.

- Az.. - leültem mellé az ágyra. -De, hogy? Hisz annyi nővel láttalak már téged. Hova vitted őket ha nem ide?

-A saját lakásukra - vonta meg a vállát.

-Miért? - kíváncsivá tett.

-Mert nem akarok minden éjszaka, olyan ágyba bújni ahol több nő is megfordult. Csak azt az egy nőt akarom a saját ágyamban tudni, aki majd a feleségem lesz. - csodálkozva hallgattam. Érdekesen hangzott, mert én tuti nem leszek a felesége, még is itt aludtam.

-Miért csinálod? - kérdőn pillantott rám. - Miért vagy mindig mással? Miért nem elég egy, aki mellett elköteleződhetnél?

-Mert még nem találtam meg az igazit - adott egyszerű választ.

-Mert nem is keresed - felém fordult aztán vissza a plafon felé. - Na mindegy! - csaptam össze a tenyeremet. Utálom ezt a feszültséget. - Legalább már nem kell viszolyognom attól, hogy többször is egy olyan ágyban feküdtem, ahol te..meg más nők...khm...szóval mindegy. - láttam ahogy egy nagy vigyor terült el a képén. Felálltam és összeszedtem a cuccaimat. - Akkor magadra is hagylak! - az ajtóhoz mentem.

- Várj! - mellém ugrott. - Lenne kedved eljönni a holnapi focimeccsemre?

-Te focizol? - meglepődtem. - Ja, meg Jason is. Eljöhetnétek Livvel.

-Még átgondolom - kiléptem az ajtón.

- Ugyan Hope! Barátok vagyunk! És a barátok segítenek a másikon! Ebben az esetben eljönnek szurkolni. - magyarázta. - Légyszii!! - kérlelt.

-Jó! Legyen! -adtam meg magam. Igazából amúgy is elmentem volna.

- Köszönöm! - mosolygott.

Elindultam a kijárat felé, ahol már Liv várt.

- Mehetünk! - szóltam oda. Liv már ki is ment az ajtón Jasonnel én pedig kissé lemaradva követtem őket. Mielőtt kiléptem a lakásból, egy vigyorgó hang utánam szólt.

- Örülök, hogy te voltál az első az
ágyamban!

Sziasztok! :)
Szerintetek is cukik lennénk együtt?
Mit gondoltok? Lesz valami köztük? Összejönnek valaha?
Válaszoljatok a kérdésekre. Kíváncsi vagyok ti mit gondoltok az egészről. 😉

Fairy❤