Hétfőn az órámra menet az egyik folyosó sarkában megpillantottam Kaident egy lánnyal és úgy falták egymást ahogy még nem láttam embert csókolózni, ha ezt még annak lehet nevezni. Elhúztam onnan a csíkot még mielőtt viszont láttam volna a reggelimet. Furcsa, de én észre sem vettem Kaident a suliban ez a három hónap alatt. Legalábbis nem vettem róla tudomást. Ezért is nem tudtam, hogy Jasonnel lakik. Suliban sem láttam őket együtt. Jason általában Olíviával volt, Kaiden pedig..fogalmam sincsen. Rémlik mintha egyszer kétszer hallottam volna a nevét, de nem szenteltem neki túl sok figyelmet, meg párszor láttam folyosón csajokkal nyalizni. Minden lány észrevette rajtam kívül?

Az előadóterembe érve megkerestem a helyemet és leültem. Nemsokára Liv is csatlakozott hozzám. Sajnos nem az összes óránk közös, de legalább ez az. Mindketten szeretünk írni, így ebből az lett, hogy forgatóköny írók szeretnénk lenni. Én mellette rendező.

- Mizújs Hope? - kérdezte boldogan és egy csokis muffint nyújtott át. Valami nem stimmel.

- Velem semmi, de téged mi lelt, hogy ilyen jó kedved van? - kérdeztem miközben a muffint majszolgattam.

-Szombaton megint buli lesz és minket is meghívtak -villantotta rám ragyogó mosolyát.

-Mmm...szóval ezért hoztad a sütit! -rosszallóan megráztam a fejemet, ő pedig mosolyogva vállat vont. -Had gondolkodjam.. - államat vakartam az ujjammal, mintha gondolkodnék - Neeemm! Szó sem lehet róla! Nem megyek! Elég volt egyszer részt vennem egy francos egyetemi bulin, és látod mi lett belőle!- oktattam ki.

- Tudom Hope! De ígérem most vigyázunk rád és nem fogsz inni, jó?
-Még meggondolom.

-Köszönöm!

-De mi az a nagy szám ami miatt ennyire menni akarsz? Mi a jó benne? Nekem nem jött be. - fintorogtam.

-Fáradt vagyok Hope. Lazítani akarok. Ezért jó.

-Ahj, rendben - adtam be a derekam - Elmegyek.

-Tényleg? Köszi! -ölelgetett össze vissza.

- De miért kell veled mennem? Ott van Jason!

-De nem akarok nélküled menni. Rossz érzés hogy én bulizok, te meg otthon unatkozol.

-Ki mondta, hogy unatkozok? Tök jól elvagyok egyedül. - hazudtam.

- Nekem ne füllents! - nézett rám komoran. Elnevettem magam.

- Nyugodj meg, elmegyek.

-Na azért! - mosolygott. Végszóra bejött a tanár.

****

A héten minden időmet a tanulásnak szenteltem. Nem akartam foglalkozni, se a szombaton rám váró bulival, amihez egyáltalán nem volt kedvem, se a feladattal amit Mr. Green bízott rám, hogy vezessem le a pénteki műsort ami a vizsgámra készít fel rendezésből, se Kaiden-nel. Na igen, Kaiden. Minden nap más lánnyal láttam. Nem mintha érdekelne, hogy mit csinál, csak rossz volt látni. Előhozza a rossz emlékeimet ami nagyon nem jó. Próbáltam kerülni, de azért általában egyszer kétszer összefutottunk, ha máshol nem akkor a folyosón. Rám köszönt mosolyogva, én visszaköszöntem és ennyi volt a kommunikáció. Nem bántam.

-Kész vagy Hope? - kérdezte Liv a szobából, míg én a fürdőben voltam.

- Pillanat! - válaszoltam. A fülbevalómat akasztottam épp a fülembe. Ha már muszáj elmennem a buliba, akkor adjam meg a módját. Egy piros koktélruhát vettem fel. Egyszerű, de nagyszerű. Kiléptem a fürdőből és megpillantottam Olíviát. Lehidaltam.

- Liv. Gyönyörű vagy! Mindenki rajtad fogja legeltetni a szemét! - mosolyogva szemléltem meg közelebbről. Egy rózsaszín, szűk selyemruhát vett fel, gyönyörű ékszerekkel. Szőkésbarna haját kontyba fogta, és pár tincset szabadon az arcába lógva hagyott. Mesésen festett. Mellette eltörpültem a nem mai ruhámban és a simán kiengedett barna hajammal. Liv..hogy is mondjam. Elég gazdag családból származik, így mindent meg tud venni amit csak szeretne és ez meg is látszik a ruhatárán. Egyáltalán nem vagyok rá irigy, mert soha nem mutatja, hogy milyen pénzes. Egyedül a ruháin látszik meg.

- Te is fantasztikusan nézel ki Hope! Azt hittem valami otthoni, elnyűtt göncöt veszel fel, de ezzel felülmúltad a várakozásomat. - ragyogott fel. Megvontam a vállam.

-Ha már bulizni megyünk, akkor nézzünk ki úgy is.

-Ez a beszéd! - mosolygott. - Na gyerünk! Vár a taxi!

Amint kiértünk a hűvös téli levegőre már nem tűnt jó ötletnek ez a ruha. Rettenetesen hideg van.

-Miért nem Jason-nel megyünk? - kérdeztem miután beszálltunk a meleg kocsiba.

-Dolga akadt. Kicsit később jön. - egy vállrándítással el is intézte.

- Oké.

Ismét a Blackbe mentünk. Ugyan ahhoz az asztalhoz ültünk le mint múltkor. Elfogott az a rossz érzés. Feszélyezetten éreztem magamat.

Meghozták az italunkat. Én megint csak narancslevet ittam. Ma nem akartam berúgni, sőt egy korty alkoholt sem akartam inni. Bőven elég volt a múltkori.

Fél órával később Jason is betoppant. Sajnos nem egyedül. Tudhattam volna, ha Jason jön akkor valószínűleg Kaiden is. Próbáltam nyugodt maradni és nem feszült lenni.

-Sziasztok lányok! Bocs a késésért, csak még el kellett ugranom Kaidenért. - biccentett Jason az említett személy felé. Leültek mellénk, majd ők is italhoz jutottak.

Egy darabig elcseverésztünk, vagyis ők. Én inkább csendben hallgattam őket és szürcsöltem már a harmadik narancslevem. A következő számra Liv és Jason elvonultak táncolni. Nem teljesen voltak már józanok a harmadik kör vodka után. Kaidennel ketten maradtunk. Kínos csönd támadt. Magam elé bámultam ő pedig kiitta a negyedik pohár vodkáját, majd felém fordult.

- Miért ezt iszod? -mutatott a narancslevemre - Ha nincs pénzed rendes piára csak szólj, veszek én neked! - már emelte a kezét, hogy szól a csajnak, hogy jöjjön és vegye fel a rendelést, de én keze után kaptam és leraktam.

- Nem azért iszom ezt..-mutattam a poharamra-..mert nincs pénzem. Csak nem akarok bepiálni. Ennyi. Elég volt a múltkori.

Furcsán nézett rám. Nem érti, és nem is értheti. Nem is akarom, hogy értse. Nincs szükségem rá.

-Attól még, hogy iszol egy felest nem fogsz berúgni - nevetett. Megráztam a fejemet, ezzel kimutatva nemtetszésemet. -Na! Igyál egyet! - kérlelt tovább. Továbbra is álltam a sarat, pedig már igazán jól jött volna egy kis sör, mert már nagyon felbaszta az agyamat. - A kedvemért! - nézett rám bociszemekkel.

-Miért tenném? Eldöntöttem, hogy nem iszok és kész! Nem fogom megváltoztatni a döntésemet miattad! - förmedtem rá.

- Te tudod - megvonta a vállát. - Csak gondoltam felszabadulnál egy kicsit. Egész héten tanulsz, semmit sem csinálsz. Rád férne egy kis lazítás Csing -vérfagyasztó mosolyra húzta a száját. Annyira fel tud idegesíteni ez a gyerek, hogy az nem igaz. Dühösen meredtem a szemébe.

- Ne nevezz már így! Nem vagyok egy törékeny kis tündérke! - kiabáltam. Meg sem lepődött a kirohanásomon, csak mosolygott.

- Pedig szerintem pont olyan kis törékeny és ártatlan vagy. - mondta, majd végigmért tetőtől talpig. Ó, ha tudná mennyire nem vagyok ártatlan.

- És ebben a ruhába pont olyan tündérkésen nézel ki. Cuki. - kacsintott rám. Tenyerembe fogtam az arcom. Kiakaszt, teljesen kiakaszt. Feladom!

-Ugye tudod, hogy mekkora idióta vagy? - néztem fel rá szenvedő arccal. Elvigyorodott, majd intett a bárpultos csaj felé.

- Mondták már. - mondta félvállról.

- Egy whiskyt kérek. - mondta Kaiden, mikor a csaj az asztalunkhoz ért. Láttam nagyon bejött neki Kaiden. Bár kinek nem? Nekem!
Szőke haját csavargatta és mielőtt idejött megigazította a ruháját. Amint Kaiden kérte az italát, gondolkodás nélkül rávágtam..

- Kettőt! - Mindketten felém fordultak. A csaj szúrós szemmel nézett, de azért felírta, hogy mit kérek, Kaiden pedig..elismerő mosollyal biccentett. Na ezt is megértem, hogy nem úgy néz rám mint a többi hülye libára. Mosolyogva dőltem hátra.

- Na mi van? Bevadult a kis tündérke? - vigyorgott, előre dőlt és könyökkel megtámaszkodott az asztalon. Ezt a becenevet soha nem szokom meg.

- Csak, hogy tudd - dőltem előre én is mint ő. - Nem miattad iszok! Csak azért mert kurvára felbosszantottál és már elegem van - mondtam mű mosollyal az arcomon. Még közelebb hajolt. Arca túl közel volt az enyémhez, orrunk szinte már súrolta egymást.

- Az is miattam van. Miattam iszol! - mondta kellő nyugodtsággal egy féloldalas mosoly kíséretében. Nem bírtam elviselni ezt a közelséget, így hátradőltem. Követte a példámat.

-Nahát, az tényleg nagy érdem, hogy egy lány miattad iszik - fintorogtam.

-Te legalább nem azért iszol, mert kidobtalak az ágyamból - vigyorgott. Elfintorodtam.

-Szánalmas amit csinálsz! - mondtam forró vérrel.

-Csak azért mondod ezt, mert szarul esik, hogy téged nem akarlak - öntelt mosoly kúszott arcára. Úgy felpofoznám!

- Nem érdekelsz Kaiden! -mérgesen karba tettem a kezem és elfordultam. Hangosan felnevetett.

- Ó, dehogynem!

Az asztalra csaptam a kezemet.

- Miért? Miért kell, hogy érdekelj? Csak mert kurvára nem érdekelsz!

A kiszolgáló csaj éppen kihozta az italunkat. Mosolygott az összekapásunkon Kaidennel. Rámosolyogtam a csajra.

- A tied lehet! Nekem nem kell! Úgyis csak megdönt aztán otthagy a picsába. - ezt végig mű vigyorral az arcomon elmondtam. A csaj tekintete elkomorult, majd egy dühös pillantást vetett mindkettőnkre aztán elviharzott. Kaiden megmerevedett tekintettel bámult rám. Lenéztem a poharamra, majd egy húzásra meg is ittam és a poharat az asztalra csaptam. Kaiden felnevetett, majd beszállt. Ő is megitta aztán a poharat lecsapta.

- Nem vagy semmi! Jól meg mondtad a kis csajnak. Pedig még nem is ittál! - nevetett. Dühösen meredtem rá.

- Én amit mondtam, úgy is gondoltam, Kaiden! - felálltam és bárpulthoz léptem. Kértem egy újabb whiskyt és azt is egy húzásra legördítettem a torkomon. Égette, marta a torkomat, de most erre volt szükségem.

- Szóval te tényleg ezt gondolod rólam? - kérdezte egy ismerős hang. Sóhajtottam egyet aztán felé fordultam.

- Igen, tényleg - felnevettem. - Miért, mit gondolsz? Szerinted mi mást gondolhatnék rólad, amikor minden nap más lánnyal látlak? - rohadt mérges vagyok most rá. Azt hiszi mindent megtehet, csak mert jól néz ki.

- Féltékeny vagy? - vigyorgott az arcomba én pedig a képébe röhögtem.

- Ugyan már kire? Rád? - nevettem. - Hagyjuk már! Undorító amit csinálsz Kaiden! Undorító! -ellöktem magam mellől, hogy el tudjak menni. Kezem után nyúlt.

- Nem mondanád ezt, ha veled csinálnám! - mosolygott. Kihúztam a kezemet az övéből.

- Engem nem fogsz megdönteni Kaiden! Érted? Soha! - kellő vehemenciával mondtam és mellkasát kezdtem csapkodni.

- Értem én! Na! Fejezd be a csapkodást Csing! Nem illik egy ilyen lányhoz ez a vadság! - nevetett. Befejeztem az ütögetését és felnéztem kék szemébe. - Attól még lehetünk barátok, nem? - kérdezte. Lenyugodtam. Lejátszottam a lehetőségeket magamban. Ebből talán még nem lehet bajom.

- Jó, legyen. Barátomként megtűrlek. - felnevetett. Én is elmosolyodtam.

-Akkor gyere Csing! Meghívlak egy italra! - húzott vissza a bárpulthoz.

Ittunk, nevettünk, ittunk és táncoltunk. Már vagy négy whiskyt legurítottam. Jól éreztem magamat. Kaiden egész jó barát. Elvoltam vele meg minden, míg a csajokat nem kezdte el stírölni. Táncoltunk, de mintha nem is velem táncolt volna. Egy idő után kimelegedtem és visszamentem az asztalunkhoz.

-Hope! - szólt Liv. - Bocsi, hogy így itt hagytunk! - leült mellém és megölelt.

- Semmi gond! Remélem jól éreztétek magatokat!

- Igen! Baromi jó a buli - hüledezett. A fejem fájni kezdett és kicsit a széken is meginogtam.

- Hope! Jól vagy? - kérdezte Liv. Felnéztem rá de csak homályosan láttam.

- Ja! Aham..persze. -vigyorogtam. Lehet kicsit megártott a négy pohár whisky. Kaiden épp akkor jött oda hozzánk.

- Mizu skacok! - ő is mosolygott mint a tejbe tök.

- Nem tudod mi baja van Hope-nak? Elég fátyolos a tekintete. - Liv előttem lengette a kezét. Megfogtam mert úgy éreztem ha tovább lengeti kidobom a taccsot. Kaiden elnevette magát.

-Lehet kicsit megártott neki az a négy pohár whisky -röhögött. Liv rögtön felé kapta a tekintetét.

-Te engedted, hogy igyon? - kiabált Liv.

- Nem tudtam, hogy nem lehet! Eddig tök jól bírta!- mentegetődzött karját védekezően maga elé emelve, mint aki semmiről sem tehet..

- Akkora egy barom vagy Kaiden! - eljutottam abba a stádiumba, hogy röhögök mindenen.

-Ne röhögj Hope! Ahj! - támogatott két oldalról Liv és Jason. - Kaiden! Most azonnal vidd haza! - utasította Liv.

- De ő is ivott! - mondta Jason.

- De rajta nem látszik! Üljetek taxiba Kaiden! - szólt ismét hozzá. Kaiden bólintott.

- Nyugi, épségben hazajuttatom! -mondta.

- Remélem is! Mert ha nem akkor nem lesz mivel megdugni a csajaidat! - elnevettem magamat Liv kijelentésén.

-Ó, te csak ne nevess! Nem mondtad, hogy nem szabad innod! - mondta mérgesen Kaiden.

- Szerinted miért nem akartam inni? Miattad ittam, mert felbasztad az agyam! Jó kis barát vagy mondhatom! Leitatsz!- csapkodtam a mellkasát. Lefogta a kezemet.

- Á, szóval az én hibám! - mosolygott le rám.

- Igen, a tiéd! - mondtam nyugodtan. Mosolya olyan hatással van rám, amilyennek nem kéne hogy legyen. Biztos az alkohol! Liv és Jason csak nézték a kirohanásunkat. Éreztem ahogy felfordul a gyomrom. Hasamhoz kaptam.

- Jesszus! Kaiden, gyorsan! Van fél órátok mielőtt kidobja a taccsot! - noszogatott Liv.

- Bakker! Te ezt így tudod? - nézett rá furcsán Jason. Liv megvonta a vállát.

- Tapasztalat. Na, de tényleg siessetek! - szólt ránk, de mi még mindig csak ácsorogtunk. - Kaiden! Vidd már! - szólt erőteljesen. Kaiden csak bólintott. Elindultam a kijárat felé botladozva. Hallottam, ahogy Kaiden mögöttem nevet. Egy másodperc múlva már a karjaiban találtam magam.

-Nem kell cipelned! Tudok menni!

- Persze..-röhögött. -De így azért gyorsabb. - igaza volt. Hamar kiértünk és fogtunk egy taxit. Még a kocsiban ülve is rázott a hideg. -Tessék..-nyújtotta a kabátját. - Vedd fel! - hálásan elfogadtam.

-Köszönöm! - mondtam reszketve.

- Ez a legkevesebb! - mondta mosolyogva.

- Rajtad miért nem látszik meg hogy ittál? - többet ivott mint én és semmi baja. Gondolom sokat iszik. Régen én is bírtam, de már egy éve egy kortyot sem ittam, egészen mostanáig.

- Hozzá vagyok szokva -megvonta a vállát.

-Értem - fejemet az ablaknak döntöttem, úgy próbáltam csillapítani az émelygést és a fejfájást.

-Nem vagyok alkoholista, ne gondold ezt. Csak.. -sóhajtott - mindegy, úgysem értenéd. - Elszomorodtam.

- Jobban érteném, mint gondolnád.

Szerencsémre megállt a taxi, mert úgy éreztem, ha még tovább benne kéne ülnöm, tuti oda rókáznék. De nem a kolesz előtt voltunk.

- Hol vagyunk Kaiden? - kérdeztem kétségbeesve.

- Nálunk. Nem akartalak egyedül hagyni.

Felbotorkáltam a lépcsőn. Kaiden a zárral egy órát bajlódott, de végre sikerült kinyitnia, mire én rohantam a vécébe. Amint felhajtottam a fedelét, kijött belőlem minden. Kaiden odasietett és felfogta a hajamat. Ilyenkor utálom magamat.
Mikor végeztem, hulla fáradtan leültem a kőre és hátamat a falnak támasztottam. Kaiden mellém rogyott. Csak ültünk és bámultunk ki a fejünkből. Még egyszer rám jött a hányhatnék, így újra a vécé fölé magasodtam. Miután ezzel is megvoltam, úgy éreztem a gyomrom teljesen kiürült. Kaiden végig mellettem maradt és segített ha kellett. Visszaültünk a helyünkre.

-Hát, Olívia elég jól betippelte, mennyi időnk van - nevetett. Elmosolyodtam. Nem bántam, hogy most nem Liv van mellettem, hanem Kaiden. - Annyira sajnálom, Hope! - felé fordultam és szemében megbánást láttam. Rámosolyogtam. Furcsa volt az ő szájából hallani a nevemet, de tetszett.

- Nem a te hibád! Nem kellett volna felidegesíteni magamat, ilyen hülye dolgokon. -megráztam a fejemet.

- De én voltam az a hülye dolog. Szóval sajnálom! - megfogta a kezemet és azt nézte. Jó érzés volt. Keze meleget és biztonságot árasztott. Nem akarom ezt! Utálom, hogy ezt érzem! De nem húztam el a kezem.

- Hát,igen. Te egy elég nagy hülye dolog vagy! - próbáltam oldani a feszültséget. Elvigyorodott. - Rossz szokásom ez. Ha felhúzom magamat és előttem a pia, akkor iszok. Vagy ha csak ... -félbeszakította mondandómat.

- Vagy ha csak felejteni akarsz. Tudom. - Felnéztem rá. Szemében ugyan azt láttam amit én éreztem. Csalódottságot. Elmosolyodtam, mire ő is. Magához húzott és megölelt. Meglepődtem, de aztán átkaroltam. Mellkasába fúrtam az arcomat. Már vagy hajnali négy óra lehet, de mi még itt a fürdőszoba padlóján, összebújva ülünk. Kényelmetlen helyzet volt, de lusta voltam átmenni a szobába aludni. Mintha csak a gondolataim közt olvasott volna, kikecmergett alólam és felkapott.

- Gyere! Ágyba viszlek. - mikor a szobájába értünk lerakott az ágyra. Kuncognom kellett, mikor a ruhát hámozta le rólam.

- Nem fekszek le veled, Kaiden! - mondtam nevetve. Mosolyogva felpillantott rám.

- Nem is mondtam! - megszeppenve bólintottam. Egy pólót dobott nekem amit felvehettem, aztán ő is levetkőzött. Elfordultam.
Nyakig felhúztam a takarót és a plafont bámultam. Megállt bennem a levegő mikor mellém bújt az ágyban.

- Jó éjt Hope! - mormolta a párnába.

- Jó éjt Kaiden!

Sziasztok!:)
Remélem megfogott titeket a kis történetem.
Köszönöm hogy elolvastad! 😘

Fairy❤