Útnak indultunk a fekete audival. Annyira szeretem ezt a kocsit. Gyönyörű kívül belül és kényelmes is.
Fogalmam sem volt, hogy hová visz. De akárhányszor megkérdeztem, mindig elhallgattatott. Már vagy jó húsz perce kocsikázunk és már kezdem unni magam.
- Mond már el, Kaiden! - nyavajogtam és a fejemet az ülés támlájához vertem.
-Nem! - Mondta nyugodtan és végig az utat nézte. - Majd meglátod - felém nézett és huncutul elmosolyodott. Félve néztem vissza rá.
-Azért remélem nem viszel ki a semmi közepére hogy megerőszakolj aztán otthagyj- összehúztam magam.
Felnevetett.
-Aggodalomra semmi okod -tovább kémlelte az utat. - Ha csak nem akarod.. - perverz mosoly jelent meg az arcán, mire én teljes erőmből karon ütöttem. Felszisszent. Tudom, hogy ez most fájt neki. Ha nem nagyon, de akkor is.
- Spenótot ettél vagy mi? - dörzsölte az általam megütött pontot.
-Fúj, nem! - fintorodtam el - De miért kérded? - értetlenül néztem rá.
-Csak mert erőset ütöttél - még mindig tudatlanságomat kimutatva bámultam rá, és ezt látva folytatta. -És tudod.. Popey akkor volt erős ha spenótot evett. - fél szemét rajtam fél szemét az úton tartotta és közben teljes hitelességgel beszélt. Mosolyogni kezdtem a rajzfilm mániáján, majd ez a mosoly kitágult vigyorrá, abból pedig kuncogás lett.
-Most mi van? - kérdezte.
-Semmi.. - ráztam a fejem és próbáltam visszafogni a mosolyom.
Ő is megrázta a fejét és ciccegett hozzá, majd felvirult az arca.

-Megérkeztünk! - mondta vidáman.
-Hova? - kapkodtam a fejemet jobbra balra, de nem láttam semmi mást csak az ugyan olyan épületeket, mint eddig, hisz New York abból áll. Hatalmas épületekből. Bár mi most a szélén voltunk és itt kisebbek. Jobban körülkémleltem a tekintetemmel, de a hó elborított mindent. Bele is borzongtam, hogy ki kell szállnom.
- Mindjárt meglátod! - válaszolt ez előbbi kérdésemre.
Leállította a kocsit és kiszálltunk. Kaiden átjött az én felemre és felsétáltunk a járdára. Óvatosan lépkedtem, mert egy kisebb ballépés és hanyatt vágódok a jeges betonon. Itt nem igazán takarítják a járdát, mint a város közepén. Most sem járt egy lélek sem rajtunk kívül kint.
Megérkeztünk egy ajtóhoz, ahol Kaiden megfogta a kezemet és behúzott. Amint beléptem megcsapott a meleg...és a..gumi szaga? Mi a fene?
Felemeltem a fejem és tekintetemet körbevezettem az épület belsejében.
Leesett az állam. Ez egy gokart pálya. Azt a rohadt, de régen voltam már! Azt hiszem most Kaiden iránti érzéseim megnőttek. Ismét.. A francba! Miért kell mindig ilyen kedvesnek lennie? Miért ismer tudat alatt ennyire?
- Te..te gokartozni hoztál? - kérdeztem Kaidentől teljes extázisban. Nem láthattam a saját szemem, de úgy éreztem hogy csillognak.
-Igen! - mosolygott. De mikor felém nézett kissé elkomorodott, hisz csak annyit láthatott rajtam, hogy tágra nyílt szemekkel bámulok. -Remélem nem bánod! Gondoltam jó buli lenne. De ha nem akarod akkor... - még mielőtt túlzásba esett volna leállítottam.
-Imádom! - elvigyorodtam.
-..akkor hazamehetünk és.. Várj mi? - most neki nyíltak nagyra a szemei.
-Imádom! - csak pislogott. -Olyan rég voltam már! Köszönöm hogy elhoztál! - gondolkodás nélkül megöleltem, egy kis habozás után ő is visszaölelt.
-Már azt hittem lebaszol, hogy miért ilyen pasis helyre hoztalak - színpadiasan megtörölte a homlokát.
- Tudod, igazán örülök, hogy ilyen helyre hoztál - levakarhatatlan mosoly kúszott az arcomra.
-Akkor jó! - most már ő is mosolygott.
-Annyira ne örülj! - keresztbe fontam magam előtt a karom. - Úgy leverlek, hogy kegyelemért fogsz könyörögni!
- Azt te csak hiszed aranyom! - dőlt közelebb. Megráztam a fejem és én is közelebb hajoltam, így már csak centik választottak el. Mintha kissé megilletődött volna. Hisz én mindig próbálom tartani a tábolságot. Több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel.
- Nem hiszem. Tudom! -ezzel otthagytam és elindultam beljebb.
Mikor a pulthoz értem, belesúgott hátulról a fülembe, amibe magamat meghazuttolva beleremegtem.
-Majd meglátjuk!
Mintha mi sem történt volna, mellém lépett és a pultra támaszkodott. Egy tetovált csaj lépett hozzánk, hogy beregisztráljon. Nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen kacér pillantásokat vet Kaidenre. Elég rendesen felment bennem a pumpa fölleg, hogy Kaiden sem hátrált meg, inkább még szította a tüzet. Erősen figyelte a csaj mély dekoltázsát. Nem kéne, hogy érdekeljen. Az ő dolga, azt csinál és azzal akivel akarja! Kár, hogy ezt csak az agyam tudja elfogadni.
Mikor végre leszálltak egymásról, elindultunk a pályára.
Levettem a kabátomat, és egy bukósisakot a hónom alá csaptam. Egy körülbelül velem egyidős srác jött segíteni. Mellékesen nem nézett ki rosszul. Sőt..
-Szia - köszönt. A hangja is csábító.
-Szia - köszöntem vissza.
-Ritkán járnak ide lányok, nehéz nekik ez a pálya, na nem mintha máshová sok lány járna - kuncogott. Szimpatikus..
-Hát..én itt még nem voltam. Majd meglátjuk, hogy megy.
-Igen. És gondoltam, hogy nem voltál még itt. Ilyen szép lányokat, mint te nem lehet csak úgy elfelejteni. - rámkacsintott. Mosollyal köszöntem meg a bókját.
-Egyébként Carter vagyok -nyújtotta a kezét.
-Hope - mondtam, majd én is nyújtottam a kezem, de kézrázás helyett egy puszit nyomott a kézfejemre. Nahát! Még van ilyen? Kicsit talán bele is pirultam a gesztusba.
-Gyönyörű neved van!
-Oh..köszönöm!
Kaiden mellém lépett és megfogta a derekam. Meglepődtem furcsa viselkedésén hisz ilyet nem szokott csinálni. De miután megszólalt leesett miért tette ezt.
-Megmutatnád nekünk a kocsikat? - ridegen kérdezte, de inkább utasította a fiút. Carter kicsit megszeppent, de elindult a kocsik felé, mi pedig kissé lemaradva követtük. Kaiden most..féltékeny? Majdnem kitört belőlem a nevetés amit észre is vett.
-Most meg mi olyan vicces? - kérdezte még mindig azzal a hidegséggel.
-Az hogy féltékeny vagy! - most már tényleg nevettem.
-Nem vagyok az! - szűrte a fogai között.
-Akkor meg mi volt ez a nagy védelmező ösztön?
-Nem szimpi a gyerek. Ennyi. -megvonta a vállát.
-Érdekes..neked senki se szimpi aki kicsit is érdeklődik irántam! - most már eltűnt a vidámságom.
-Csak nem akarom, hogy megbántsanak.
-Nekem kell megtapasztalnom dolgokat. Az én életem. - Emeltem fel a hangom, de meg is bántam. - Értem én hogy nem akarsz szomorúnak látni, mert én se szeretem mikor te vagy az. De boldognak sem fogsz látni, ha mindenkit elűzöl mellőlem.-
Azt hiszem most talán megfogtam és elgondolkodtattam.
-Sajnálom - lepillantott rám és egy aprócska mosolyt is megmutatott.
-Semmi gond én is sajnálom - biztatóan mosolyogtam. - Na de végre kezdjünk bele. És még mindig tartom a véleményem, hogy megverlek.
-Én is azt, hogy nem!
- Ahogy mondtad..majd meglátjuk. - rákacsintottam és beültem a kocsiba amelyiket Carter mutatott. Kaiden az előttem lévő kocsiba szállt be.
Carter beindított a szerkezetet, mire a motor felbőgött és remegni kezdett. Szép emlékek bukkantak fel elmémben. Csoda hogy még vannak olyan emlékeim a múltból melyek boldogsággal töltenek el.
Miután Kaidennek is beindította a motort, Carter hátrébb lépett, megfogta a zászlót és mielőtt meglengette volna, rámnézett és kacsintva felmutatta a hüvelykujját.
A zászló meglibbent, jelezve, hogy indulhatunk. Ráléptem a gázpedálra és fejemben átgondoltam a verseny menetét. Még nem ismerem ezt a pályát szóval először felmérem a terepet, majd begyorsítok. Kaiden előttem száguldott, hisz ismerte már a pályát. A kis csaló. Persze, hogy le akar győzni, de én meg persze, hogy meg akarom verni. Mindaddig sima ügy volt az út, míg nem jött egy dupla S kanyar. Beletapostam a fékbe és nagyon lassan, óvatosan kacskaringózva átjutottam. Ha beleragadok a gumifalba nem lesz senki itt, hogy kihúzzon szóval vigyáznom kell. Két kör után kezdtem érezni magam alatt a kocsit. A pályát fejből tudtam, a járgányt pedig már gond nélkül tökéletesen irányítottam. A dupla S kanyart is hiba nélkül bevettem már a harmadik körben. Ideje volt hogy gyorsítsak és rááljak Kaidenre. Rákapcsoltam, szinte súroltam a kocsija hátulját. Az egyetlen egyenes szakaszra értünk, és csak itt lehet előzni, vagy esetleg még a következő kanyarban, máshol esélytelen. A kanyarban sem ajánlatos, szóval maradt ez a kis szakasz. Döntöttem. Már nem csak súroltam hanem kissé meg is löktem a Kaiden kocsiját, mitől kicsit kibillent. Hátranézett és megingatta a fejét. Mikor visszafordult gázt adtam és előrenyomultam. Elsuhantam mellette, majd hátrapillantottam, bár a sisaktól nem láttam az arcát, tudom hogy érdekes fejet vágott, ami megkuncogtatott. Az útra szegeztem a tekintetem és végigszáguldottam a pályán. Végig én tartottam a frontot, meg sem próbált kielőzni. Tudtam hogy valamiben sántikál. Nem hagyna csak úgy nyerni. Tudom hogy nem. Jól is gondoltam. Az utolsó köröket róttuk, mikor az egyenesben nem figyeltem eléggé és elment mellettem. Mikor hátranézett bemutattam neki, mire ő láthatóan nevetni kezdett. Gondolkodnom kellett. Még egy kör és vége a futamnak. Míg végigszánkáztunk a pályán mindvégig erősen Kaiden nyomában voltam. Engem nem lehet csak úgy lerázni. Nem szokásom feladni. Hisz itt vagyok. Ha feladnám akkor nem egyetemre járnék, hanem apám mellett folytatnám azt amit abbahagytam.

Jött az utolsó felvonás. Hamarosan az egyenesbe érünk ahol esélyem van előzni. Biztos számít rá ezért más módszerhez kell folyanodnom. Nincs más választásom csak a kanyar. Ez olyan mint a mindent vagy semmit. Ha kielőzöm nyerek, vagy pedig nem sikerül és a gumifalba csapódok ahonna sehova tovább. Nincs más választásom ha nyerni akarok. Nem vagyok ilyen versengős típus, de meg szeretném mutatni neki, hogy nem olyan vagyok amilyennek gondol. Kis, törékeny lánynak.

Alkalmaztam, amit az egyik órán hallottam. Képzeld el, valósítsd meg!
Elképzeltem ahogyan megelőzöm, hogy mikor, hol, pontosan mit és hogyan csinálok. Mikor végeztem ezzel, elmosolyodtam és gyakorlatba vittem azt amit elméletben tudtam.
Teljesen rátapadtam. Beértünk az egyenesbe. Most erősen kell koncentrálnom különben elcseszem. Ha kicsit is elvesztem az irányítást, vége. Egyszer hátrapillantott, de látta hogy semmit sem tervezek. Vagyis azt gondolta. Jött a kanyar. Erősebben szorítottam a kormányt, a lábamat pedig a pedálokhoz igazítottam. Kaiden szélesen vette be a kanyart, mint ahogy kell, én pedig padlógázt nyomtam és befaroltam mellé, belülre. Álkapcsomat összeszorítottam, szinte már fájt, de mikor visszahoztam a kocsit egyenesbe és jött a következő kanyar észrevettem, hogy vezetek. Örömömben majdnem felsikoltottam és elengedtem a kormányt. De kontroláltam magam. Ha már sikerült az ami keveseknek, akkor nem veszthetem el a fejem, az utolsó pillanatban. Hátra se fordultam, hogy lássam. Minden hiba nélkül végigmentem és beértem a célba. Ott úgy fékeztem le, hogy belecsikordult a kerék. Egy fél percig még a kocsiban ültem és vigyorogtam magamban, majd, mikor Kaiden is beért mögém, kipattantam és levettem a bukósisakom. Megráztam a hajam, majd a sisakot a hónom alá csaptam, a másik kezemmel pedig a csípőmön támaszkodtam. Diadalittas vigyoral az arcomon figyeltem ahogy Kaiden lagymatagul kiszáll a kocsiból, és lendíti a lábát, majd belerúg a porba.
Leveszi a bukósisakot, majd izzadságtól nedves hajába túr. Akármennyire is nem akartam észrevenni, de baromi jól állt ez neki. Kipirosodott arcán a meglepődés és a kétségbeesés keveredett. Alig bírtam megállni nehogy felnevessek. De megelőzött.
-Hihetetlen! - hamiskásan nevetett.
-Legyőzött egy lány!.. Vezetésben! Mi a fene? - amíg magába morgolódott újra idegesen a hajába túrt és rámragasztotta pillantását. Felvihogtam, de fékeztem magam.
-Tele vagy meglepetésekkel Csing! - gondolom beletörődött a veszteségébe, mert féloldalas mosolyt varázsolt az arcára, amivel még engem is megszédített. Lassú léptekkel közeledett felém, amire a testem úgy reagált ahogy nem akartam soha. Megremegett a lábam, azt hittem feladja a szolgálatot és a padlón fogok kikötni. De nem adtam volna meg neki azt az örömöt.
Emelt fővel tekintettem a szemébe.
-És még a felét nem is láttad.. - mondtam titokzatosan, miközben vártam a reakcióját. Szeme sem rebbent.
-Alig várom hogy a többit is láthassam! - mondta vigyorogva, miközben az arcomba hajolt a szemkontaktust meg nem szakítva.
Közelsége kissé megrémisztett, de nem mutattam ezt az arcomon. Csak megforgattam a szemem.
-Álmodban királylány! - taszítottam egyet rajta, hogy távolabb kerüljön tőlem. Kuncogott aztán egyből elapadt a jókedve mikor meglátta a felénk közeledő Cartert.

Sziasztok!
Nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, hogy oly rég volt már rész.:(
De egyszerűen nem tudtam megfogalmazni a végét, ráadásul konkrétan két hétig folyamatosan dolgozazokat írtam.
Már jó lesz hogy szünet lesz. ;)
Remélem hogy tetszett ez a rész is!
Kérlek titeket hagyjatok nyomot.
Egy vote vagy komment jól esik, ha már ennyit dolgoztam vele. Bár nem ezért írom..:)
Köszönöm!! 💖