Frerin szemöldök ráncolva nézte a trónján ülő törp férfit, aki bozontos fekete haja olyan volt akár egy tollseprű. Szakálla sem volt éppen kicsinek mondható, hiszen fonatban viselt arc szőrzetét az övébe bújtatta és Frerin akaratlanul végig simított a rövidre nyírt szakállán és félhosszú göndör haján. Már valahogy bánta, hogy bátyja erőszakos borbélykodása óta nem kívánta vissza növeszteni haját és szakállát. Lopva a feleségére nézet, aki egyenes tartással állt mellette kifürkészhetetlen arccal.

- Vejem jót áll értettek – szólalt meg a férfi mély dörmögő hangján és Frerin kihúzta magát – azt állítja, hogy Durin házához tartoztok. Igaz ez? Nézet Frerinre a férfi.

- Atyámat Thráin-nak hívták, aki Thór fia volt. Engem meg Frerin-nek hívnak. Durin vére vagyok. Ő meg a nejem Maram – Mutatott Artemysre a férfi és a király összeszűkülő szemmel mérte végig.

- Te nem vagy teljesen törp. Félvér vagy asszony?

- Anyámat Kojának hívták. Ervus leánya volt, aki Ered Luin főtanácsosa. Apám Samir, Arador a dúnadánok vezetőjének tanácsosa volt. Igen, félvér vagyok – húzta ki magát Artemys és a trón mellett álló Tären a kezébe temette az arcát.

- Büszke vagy származásodra?

- Igen. Felelte Artemys.

- Minek valód magad? Törpnek vagy dúnadánnak?

- Mindkettőnek. Lépet előrébb a nő, majd elmosolyodott – de igazából a helyzettől függ, ha a férjemet felbosszantom, ami gyakran megesik, akkor nyakas törpnek mond, de bölcs szavaim mögött a dúnadán véremet véli érezni. De itt nem az a fontos kinek vallom magam, mert mindenki egy apa gyermek. Ilúvatar adott mindünknek lelket és életet. Bár létezésünk Mahalnak köszönhető ő gyúrt minket erősé, mint a szikla, de lelket nem ő adott. Így a Valák gyermekének valóm magam. Maga? Kérdezte Artemys merészen és Frerin lehunyta a szemét és már látta maga előtt kihajítják őket a városfalon túlra. Valahogy így gondolkodott Tären is, mert már két keze közé rejtette az arcát. A király leolvashatatlan arccal figyelte a nőt, majd harsányan felnevetett. Vele nevetett bizonytalanul mindenki csak Frerin és Artemys nem.

- Kedvelek, asszony. Mindig is tetszettek az erős nőszemélyek – csapott a trónjának karfájára a király, majd a veje felé nézet – kiváló, fiam igazat mondtál valóban érdekes nőszemély.

- Maram, nem asszony! Ráncolta a szemöldökét a nő és a törp leintette, majd felugrott a trónjáról, hogy nagy döngő léptekkel lesiessen a lépcsőn meg állt Artemys előtt.

- Dorcha vagyok, szolgálatodra – hajolt meg mélyen a férfi és rá kacsintott a nőre, aki felvonta a szemöldökét és feltűnően belekarolt Frerinbe – nem kell félned. Tisztelem a házasságot. Nekem is van asszonyom... kettő is – nevetett fel harsányan a férfi.

- Gratulálok – mosolyodott el Artemys.

- Te nem szeretnél még egy asszonyt? Van még leányom, aki szabad. Fordult Frerinhez, aki döbbenten nézet rá.

- Köszönöm nem. Én leélem, az életem egyel is – felelte Frerin.

- Pedig szép leány – mosolyodott el Dorcha, mire Artemys felmordult.

- Ha nem akarja temetni jobb lesz, ha nem ajánlgatja a férjemnek a lányát. Egy neje van az pedig én és kész.

- Fiam is van, ha te úgy gondolod. Igazán gyönyörű és értékes családtag lennél Maram.

- Kár lenne a fiúért, ha bele szaladna a kardomba – mondta sötéten Frerin.

- Milyen kár, de semmi baj – veregette meg a vállukat – udvaromban helyet kaptok. Ti és a leányaitok.

- A szolgáltunkban áll három ember és egy tünde ők is velük maradnak. Mondta ellentmondás nem tűrő hangon.

- Legyen – bólintott a férfi mosolyogva, majd elkomorult – egy tünde?

- Az életemet köszönhetem neki szívemnek kedves fiú. Leányaink tanítója és védelmezője nem válók meg tőle.

- Még nem láttunk tündét. Nagyapám találkozott egyszer velük és nem volt kedves emlék. De ha te asszony jót állsz, érte maradhat.

- Nem lesz gond vele.

- Rendben – bólintott a király, majd széttárta a karjait – hát akkor üdvözöllek bennetek Azan-kheled-ben messzi rokonok.

- Ha lenne, esélyünk máshová menni esküszöm, elmennénk oda – rázta fel a párnáját Frerin és az ágyra dobta – nem tetszik ez a hely. Morgolódott a törp.

- A város nem tetszik vagy az, hogy ajánlatot kaptam még egy férjre? Kérdezte Artemys, mire a férfi összefonta a kezeit a mellkasa előtt.

- Én is kaptam, de nem ez befolyásol. Sunnyi feje van a királynak. Emlékeztet Norira.

- Nori tolvaj, de annak is becsületes fajta.

- Erről a károsultjai is így vélekednének, szívem? És egy tolvaj, hogyan lehet becsületes?

- Úgy, hogy mocskoktól lop, mint Globos és barátai. Mahalra, Frerin majd megszokjuk ezt a helyet. Gyönyörű a város és a lányok is nagyon boldogok, hogy végleg nem sátorban alszanak, ha nem ágyban.

- Meg vásárolták őket szép ruhákkal, gyöngyökkel meg rengeteg játékkal.

- Gyerekek és nem való nekik a vándor élet és nekem sem – mutatott a hasára Artemys – szóval csillapodj vagy én foglak lenyugtatni, de akkor fogad nem marad.

- Ne kezd már megint ezt Maram – nyögött fel Frerin és állva vergődni kezdett – azt nem mond, hogy nem tűnt fel, hogy akar valamit tőlünk. Nem bízok Dorcha-ban.

- Én sem. Sőt biztos, hogy akar valamit. Melyik törp nem akar a másiktól valamit? Ide is eljutott a híre nagy eséllyel, hogy a nagyfejű bátyád a leggazdagabb férfi középföldén. Sőt szerintem azt is tudja, hogy te virágoztattad fel Ered Luint és ahol éltünk. Kinek nem kellene az a férfi, aki képes volt a semmiből virágzó várost csinálni. Szóval igen nagy eséllyel tőled akar valamit.

- Nagyszerű még egy királyt szolgálhatok – mordult fel a férfi és levette az ingét, hogy felvegye a hálóruháját – nem elég nekem a saját bajunk, a lányok terelgetése és a te vigyázásod még ez is a nyakamba szakad.

- A lányokra ügyelünk, nem kell izgulnod én meg vigyázok magamra.

- Nagyszerű csak arra vagyok jó, hogy mást szolgáljak.

- Dehogy te mamlasz. A férjem vagy a kölykeim apja és a legjobb barátom is egyben.

- Mert nincs itt a pimasz tündéd – fordult a nő felé mogorva arccal Frerin.

- Ne is mond, annyira hiányzik Till – biggyedt le Artemys ajka majd dühösen a férjéhez vágta a párnáját – ne terelj! Hidd el fontos vagy és aggódom érted és rettentően hiányzol, mikor nem vagy mellettem, hogy babusgass. Ült le az ágyra a nő sértetten. Frerin felsóhajtott és átmászva az ágyon a nőhöz megölelte, majd a nyakába csókolt – most nem érsz ezzel semmit sem el.

- Tudom, de aggódom. Te is tudod, hogy nem szeretem, amikor nem látom előre mi várható és ez a Dorcha rejtély számomra. Főleg úgy, hogy nem csak tőlem akar valamit, ha nem tőled is.

- Tären elmondhatta neki, hogy harcos vagyok. Talán ezzel függ össze – nézet a férjére Artemys – minden kiderül szerintem, ha megszülök.

- Nem szeretném, ha megint kardot kellene fognod – bújt a nőhöz Frerin – azt akarom, hogy messze legyél ezektől. Elég sebet szereztél a testedre, amit nem látnak csak te és én. Így is nyoma marad a háborúnak rajtad – érintette meg a nő arcán lévő vékony heget – megígértem, hogy békében fogunk élni erre már menekülünk, és újra szolgálunk.

- Frerin nekem bárhol jó, ha veled lehetek. Nézet a férjére Artemys – annyi mindent átvészeltünk ez sem lesz máskép. Dorcha is egy az Urak közül, aki szolgálni fogunk, de ennek fejében békében élhetünk. Frerin én elfáradtam és csak arra vágyom, hogy nyugalomban neveljük a gyerekeinket békében.

- Tudom – hajtotta le a fejét, majd a nőhöz bújt és megsimogatta a hasát – megesküdtem neked, hogy boldog leszel és úgy is lesz. Boldogok lesztek, szerelmem.

Tären lassan fújta ki a füstöt és figyelte az égen a csillagokat, míg az alatta elterülő város lassan aludni tér. Hosszú évek alatt sem tudott egy könnyen elaludni és hiába bóklászott egy ideig a várfalon a békés álmok elkerülték.

- Álmaimban folyvást haza térek, ami már nem az a hely ahol születtem – szólalt meg váratlanul és enyhe mosollyal a háta mögé nézet, ahol Artemys állt mélyen a fejébe húzott díszes fejkendőjében – mond Maram te is így vagy vele?

- Igen – felelte a nő és a férfi mellé sétált – te sem tudsz aludni?

- Évek óta nem aludtam egy jót. Hiányoznak a hegyek, a dombok a tágas rétek melyen ezernyi virág illatozott és az ismerős arcok. Haza vágyom, de már nekem ott nincs helyem éppen úgy, ahogyan neked sem. Sajnálom, hogy az apósom ennyire nyakas és fel akar használni benneteket, mert gondolom erre rá jöttetek, hogy nem jó szívűségből fogadott be titeket.

- Tisztában vagyok a törpök mohó természetével és azzal, hogy a férjem tehetsége bármely uralkodó figyelmét felkeltette volna. Tären, ha őt kell szolgálnunk, hogy békében éljünk, mi fejet hajtunk. Csupán a Valálkhoz kell imádkozom, hogy a születendő gyermekem és ha lesz még utána ők is már valóban a béke idejében szülessenek. Simította meg a hasát a nő – semmi másra nem vágyom már. Nézet Tärenre a nő, mire a férfi elmosolyodott.

- Erre én magam is nagyon vágyom. Mit szólnál, ha holnap bemutatnálak benneteket a családomnak? A gyermekeim élénkek biztosan jól kijönnének a lányaiddal és a nejem nagyon melegszívű asszony.

- Örömmel – mosolyodott el Artemys – bízok benne, hogy ez egy nagyon hosszú barátság kezdette lesz.

Khuzdul avagy törp nyelven a város nevét ebből a két szóból raktam össze:

Kheled – üveg

Azan – sötét, homályos

Volt ihlet, amit köszönök nektek drágáim. Nagy erőt és bizakodást adtatok nekem az először fejezetnél, hogy érdemes nem csak magamnak írnom ezt a kis történetet - lehetőleg nem csiga tempóban - ami egyébként a szívem egy kedves részében él. Köszönöm az én rendíthetetlen olvasóimnak, hogy kitartotok a kaland mellett, ami Arty (Maram) és családja útját mutatja be Középfölde világában.
A következő részt több féle úton gondoltam, de pontosan hogyan is induljak bevallom nem tudom. Első tervben az volt, hogy lassan haladók az úton a másik az, hogy éveket ugrok. Bevallom nem tudom melyik mellett maradjak. Ti mit szeretnétek? Ugorjak egy pár évet vagy lassan menjek? Segítenétek benne?

És egy másik ti mit szóltok a Hatalom Gyűrűi sorozat első évadához? Engem nagyon meglepet, hogy  a végén megszerettem a sorozatot és egy két szereplőt. Volt ahol a gyanúm beigazolódott amit először hittem és volt ami akkor vált kereké, mikor az utolsó részeket néztem. Ti milyen érzésekkel vagytok felé?