Esthel a könyves polc előtt sétált és érdeklődve olvasta a könyv gerincekre írt címeket. Rengeteg törp, ember és tünde írásokkal volt tele Ferran könyvtára, és mint megtudta nagy része Freriné volt a néha törp hercegé. Ahogy vizsgálgatta a szép gyűjteményt érezte, hogy nagy gonddal rendezték el és, hogy új gazdája szeretettel forgatta őket. Ő maga is szeretett olvasni és tanulni is. Ezt alaposan bele nevelték éppen úgy a kitartást, amit Artemyst verte bele abba a pár napban, míg ismerhette. Elszorult a szíve, mikor meghallotta a nő halál hírét és anyja is vigasztalatlan volt. Így igazán meg lepődtek, mikor Elladantól megtudták, hogy a halál híre csak a szökését takarja. Akkor abban a pillanatban érezte, hogy szívét szorító fájdalom egyszer csak elillant és újra boldogan dobogott tovább. Anyja ennek ellenére sokat sírt a nő után és mikor egyszer megkérdezte, miért ő csak annyit mondott neki, hogy ő már nem fogja megélni azt, hogy újra lássa. Akkor fogadta meg neki, ha valaha is visszatér, megfogja védeni.
Esthel emlékezet tisztán a nőre és úgy gondolta azok a szomorú szemek tulajdonosa mára már boldog. Így elgondolkozva hallat a könyves polcok előtt, mikor megakadt a szeme egy könyvön, amire a Dúrin ház címere volt ráégetve. Óvatosan kivette és kinyitotta. Szépen ívelt egyenesen gyönyörűen formált tünde betűkkel irt napló volt a kezében. Érdeklődve olvasott bele, mert kíváncsisága erősebbnek bizonyult az illendőségnél. Lassan az egyik fotelbe ült, amit a házi gazda elő szeretettel használt és olvasni kezdte.

„ Elment. Elengedtem. A szívem, majd megszakadt, ahogyan néztem, ahogyan elvágtat kelet felé és én nem mehettem vele. Itt maradtam egyedül az álmainkkal és csak abban bízhatok, hogy egy nap újra találkozunk, és együtt élhetünk, alapíthatunk családot...

- Frerin naplóinak egyikét olvasod - szólalt meg Tristan megijesztve a fiatal harcost - csak nyugodtan. Érdekes olvasmányok. Nagy része az ötleteivel van tele és sok-sok gondolattal ám a legszebbek azok, amik a nővérem körül forog. Vett le egy könyvet a férfi és felcsapta - ebben a levél váltásai vannak leírva. Frerin aprólékos volt a saját levelét bemásolva oda fűzte a nővéremét. Ez a kedvencem. Hallgasd csak: ... jó pár napja a kocsmába össze ismerkedtem Rohan királyával bár nem úgy, ahogyan gondolnád. Bár lehet, nem lepődsz meg, ha azt írom le, hogy kupán sóztam egy korsóval. Persze nem tettem volna, ha tudom ki az-az arcátlan részeg disznó, aki fellök és jószerével majd nem végig taposott rajtam. Mahal nevére mondom neked hercegem, hogy én egyenesen vonzóm az ilyen lelkeket. Thengel nevet adott nekem: Ethelwen-nek nevezet el és otthonába fogadott. Bárcsak te is itt lehetnél és láthatnád ezt a szép országot és népét. A szél szabadon fúj, és messze lovagolhatnák, úgy hogy nem zavar senki. Drága hercegem ez a szabadság földje... „ Mosolyodott el Tristan és a könnyei kibuggyantak.

- És mi lett a végén? Kérdezte izgatottan Esthel.

- Olvasd el. De szólok ez a kötet néha jóval érzelmes.

- Illő ilyenbe bele olvasni?

- Másunk nem maradt utánuk csak ezek a kötetek és ez vigasz számunkra. Bepillantást nyerünk egy szerelembe, ami végzetesebb volt, mint bárki gondolná. Nekik el kellett hagyniuk a szülőföldjüket, hogy élhessenek. Távol mindenkitől, aki szereti őket.

- Hiszek abban, hogy boldogok.

- Én is - mosolyodott el Trstan, majd lassan meg simította a könyvet - csak az a baj, hogy nem itt. Adta át Tristan a könyvet Esthelnek - olvas csak nyugodtan tovább, majd szólok mikor eljön a vacsora idő.

- Köszönöm - bólintott Esthel és figyelte, ahogyan a férfi távozik a szobából és ott maradt egyedül a könyvtárszobában. A fiú felcsapta a könyvet és elmosolyodott, mert az első mondatott, amit észrevett maga Artemys kacskaringós macskakaparása volt, „Hercegecske..." kezdte a levelet és Esthel hátra dőlt a székben és olvasni kezdett.

Frerin belemerült a vízben hatalmas sóhajjal és élvezte a levendula fürdő só kellemes illatát és úgy érezte minden fáradalma lassan kimosódik belőle. Hosszú napja volt és ezernyi gondot megoldott és úgy érezte megérdemli a fürdőt. A csend és a nyugalom vette körbe és legszívesebben órákig el lett volna a kádban, de tudta, hogy minden jónak vége szakad így kelletlenül fel állt, de mikor apró lábbak sietős hangját halotta meg a köveken a szoba felé tartva vissza huppant a vízben, pont idejében, mert az ajtó kivágódott és besietett a három lánya.

- Apa! Apa! Apa! Kiáltották levegő vétel nélkül és oda szaladtak a kádhoz. Frerin végig mérte az ikreket, akik rendezetlenül és csapzottan álltak mellette. Ruhájuk portól volt piszkos és hajukról lassan lecsúszott a kendő.

- Igen? Kérdezte a férfi - hogyan néztek ki? Ha anyátok meglát benneteket kitér a hitéből - ráncolta a szemöldökét Frerin és eligazgatta a lányai fején lévő kendőt.

- Játszottunk - szólalt meg Theina és elfintorgott mikor az apja megtörölte az arcát, majd megcsípte az orrát.

- Nem órán kellene lennetek? Kérdezte gyanakvóan a férfi - hol van Milror?

- Hát eltűnt - mondta Ered és kerülte az apja tekintetét.

- Orseyä?

- Minket keress - motyogta a kislány és a testvérei dühösen rámeredtek - miért mit csinál, ha nem azt? Elmaradt az óra.

- Remélem, tudjátok, hogy nem szeretem, mikor hazudtok.

- Nem hazudunk, apa csak nem mondjuk el az igazságot teljesen.

- Theina - szólt rá az apja, de a lány nem törődött vele csak a kádszélébe kapaszkodva felnézet az apjára.

- Kérdeznénk valamit, mert te olyan okos vagy és bölcs.

- Körítés nélkül, ha kérhetném - forgatta a szemét a férfi.

- Arról lenne szó, hogy szerinted is nekem van mindig igazam, mert én vagyok az idősebb - húzta ki magát Theina.

- Ez nem igaz! Kiáltott a két kislány és Frerin elhúzta a száját, mikor a három lány hisztibe csapott. Vékonyka hangjuk, amiért oda volt, most fülsértő volt számára.

- Apa!!! Fordult a három lány a férfihoz.

- Ugye, hogy nekem van mindig igazam és nem Seyänak. Bólogatott Theina mit, hogy meggyőzze az apját.

- Ez hazugság! Csattant fel Orseyä.

- Pedig néha igen - kotyogott közbe Eled.

- Apa!

- Nyugalom gyerekek nyugalom - csitítgatta a lányait Frerin - csak, hogy tudjátok és a vita tovább ne folyón elmondom, kinek van mindig igaza.

- Kinek? Kérdezte izgatott türelmetlenséggel a lányok.

- Nekem - intett kegyesen a férfi és Theina dühösen elfintorgott.

- Nem anyának? Kérdezte Orseyä.

- Őt ne keverjük ebbe bele - ingatta a fejét a férfi, mert tudta, hogy veszélyes vizekre tévedne, ha válaszolna rá ismerve a kis kotnyeles lányait.

- De hármunk közül kinek van igaza? Kérdezte Eled - mond el apa te mindig mindent tudsz.

- A hízelgés nálam nem jön be Eled.

- De célra vezető - Ingatta mosolyogva a fejét Theina - mert szereted, ha hízelgünk neked.

- Való igaz, de most nem alkalmas.

- De most így nem tudsz elmenni, mert félsz, hogy megláttunk csupaszon - fonta össze a kezeit Theina.

- Igen, félsz, hogy meglátjuk a fenekedet - folytatta Eled.

- Szóval válasz hármunk közül - csapott apró kezeivel a kád szélére Orseyä.

- MARAM!!! Bődült el Frerin.

- Vagy is igen - bólogatott a húgai felé Theina - fél. Akkor szokta anyát hívni, ha vesztésre áll velünk szemben.

- Nem erről van szó kis lányaim, de édesanyátok bölcsebb, erősebb és félelmetesebb, mint én - kacsintott a férfi és a lányok arcáról lehervadt a mosoly - Maram, Mahal nevére gyere ide!

- Megyek, már megyek! Mi a bajod megint? Szólt vissza Artemys a folyosó végéről - remélem okkal hívsz, mert ha nem belefojtalak a fürdő vizedbe - fordult be a szobába és megtorpant a küszöbön, mikor észre vette a lányait, akik egyszerre mosolyodtak el remélve megenyhíti a dühös anyjukat.

- Ők a gond. Bökött a lányaira Frerin.

- Ti meg mit kerestek itt? Milror égen, földön keres bennetek. Tette csípőre a kezeit a nő - összekötöm a sarkatokat legközelebb, ha megint ellógjátok az óráitokat és nem hagyjátok békén az apátokat. Megmondtam nektek ezerszer, hogy hagyjátok békén mikor fürdik.

- De anya...

- Nincs semmi féle de Theina. Most szépen menjetek le Milror ott van.

- De anya apa nem válaszolt arra, hogy hármunk közül kinek an igaza. Ugye, hogy nekem - hadarta el Theina és Artemys felsóhajtott.

- Egyűtöknek sincs igaza és most, hogy ezt tudjátok, sipirc lefele - mutatott az ajtó felé a nő mire a gyerekek morogva kivonultak a szobából, de Theina még visszafordult mikor maga után húzta az ajtót.

- neked sem fogja megmutatni a fenekét, mert szégyellős ezért nem szállt ki még. Ingatta a fejét rosszallóan a lány és királyi méltósággal becsapta az ajtót maga után. Artemys a férjére nézet, aki békésen terelgette a szappanhabot a vízen.

- Szégyellős lennél előttem is édesem? Kérdezte mosolyogva Artemys, mire Frerin arcán egy vékony pír jelent meg.

- Ezen már rég túl vagyok, nem gondold Maram? Pislantott fel a férfi - de előttük csak nem állhattam fel. Na, de hogy ide is utánam jönnek - ingatta a fejét Frerin.

- Szeretnek téged - guggolt le a nő a kád mellé és megsimogatta a férje arcát - számukra te vagy a bölcs és igazságos lélek.

- Tudom, Maram. Szorította meg kedvesen a nő kezét, majd meg csókolta - félem is azt a napot, mikor már nem gondolják így és csak egy öreg törpöt látnak, majd semmi mást.

- Már most is öreg vagy - nevetett fel halkan Artemys mire a férfi is megeresztett egy mosolyt. - de ne félj leányaink szeretete nem fog kopni az évek alatt és jön az után pótlás is - tette a férfi kezét gömbölyödő hasára Artemys.

- Még várni kell arra a napra, de türelmetlenül várom - mondta halkan a férfi.

- Remélem fiú lesz.

- Vagy fiúk - somolygott a férfi és Artemys arcáról eltűnt a mosoly és nemes egyszerűséggel felállt és lenyomta a férjét a víz alá. Frerin prüszkölve és nevetve bukott fel.

- Még egy ilyen rossz vicc és esküszöm több gyerekünk nem lesz - villogott a nő szeme, de Frerin csak nevetett tovább miközben hátra simította a haját - hallod?! Csattan fel a nő, mire a férfi kissé felemelkedve megragadta a nőt és a vízbe rántotta maga mellé. Artemys felsikkantott, de már ő is a férjével nevetett.

- Én már fürödtem.

- De nem velem - csattant a férfi - már nem is emlékszem mikor tettük.

- Akkor foganat, meg a gyermeked gondolom mikor utoljára ketten együtt fürödtünk.

- Valóban - mosolyodott el nosztalgikusan Frerin - szép emlék. Szóval megmosod a hátam?

- Te álnok hercegecske. Ingatta a fejét a nő mosolyogva, majd megcsókolta a férjét.

Frerin szemöldök ráncolva olvasta a hírnök beszámolóját, majd a város kapitányra nézet, aki feszülten várakozott rá.

- A város ura elmenekült, mikor ezt olvasta.

- Mindig is gyáva volt. Jóra való, de nyúlszívű - dűlt hátra a székében Frerin - a kalózoktól retteg minden part menti város és átok rájuk mindre. Az összes Mordort szolgálják. Tenra - nézet a kapitányra a férfi - városfalakat megerősítettük, de nézzék át az embereid, hogy nincs-e valamiféle hiba rajtuk és minden árus és kereskedő vonuljon vissza a falak mögé.

- Igen, uram - bólintott a férfi - de a kalózok kitartóak és át tudnak törni. Mit teszünk akkor? Nincs sok katonánk.

- Valóban, de miénk a hazai terep.

Itt van egy újabb fejezet és remélem tetszett azoknak, akik néha ide tévedve olvassák ><" Talán nem lett olyan jó, mint szerettem volna, de már régóta vágytam, hogy megírjam a gyerekek és Frerin beszélgetését. Illetve van két rajzom is. Az egyik Artemys a másik meg a lányok. Remélem tetszik nektek.

Szerintetek most fia vagy lánya születik a kis párnak. Vagy mind kettő?

Artemys és mögötte a sivatag :)

Arty és Frerin kislányai: Orseyä, Theina és Eled. Szerintem cukik lettek :3