Frerin figyelte az alvó feleségét, aki halkan szuszogott mellette. Szavakban sem tudta volna foglalni milyen boldog volt, hogy minden nap mellette ébred miközben a nő a háló ruháját szorongatja, mintha attól félne, hogy nélküle bárhová is menne. Nem mintha a tengeren erre bármi esélye is lett volna. Óvatosan elsimította a nő arcából a kosza tincseket, majd gyengéden megcsókolta a fedetlen vállát és megsimogatta a kerekedő hasát. Elmosolyodott, mikor Artemys közelebb bújt hozzá miközben valami süteményekről motyogott. Hetek óta voltak úton és sokszor meg kellett változtatniuk az útvonalat, hogy elkerüljék a kalózokat, de végül a kapitány szerint holnap reggelre, már új otthonuk kikötőjében fognak lehorgonyozni. Már a gondolatra és izgalomba jött, hogy az első gyermekük egy békésebb helyen jön a világra.

A város ahol letelepülni készültek egy sivatagos hely volt és zajos. Mikor a hajó kikötött a parton rengeteg ember nyüzsgött pedig már a nap delelőn volt és perzselt a nap, ami miatt elviselhetetlen volt a meleg. Frerin a mellette álló feleségére nézet, aki csillogó tekintettel figyelte a parton lévőket miközben eligazgatta a kendőt a fején. A kapitány volt olyan kedves, hogy figyelmeztesse őket, hogy az itt élő asszonyok eltakarják, a hajukat legyen az leány vagy asszony.

- Szegény város ez nagyuram, de rendes népek rakják - lépet melléjük a kapitány - nagyon várták már magukat. Főleg, mert a város régi intézője nem rég visszaadta a lelkét Morgothnak. Becstelen aljas férfi volt, de most itt van maga és a kedves felesége. Maguk ketten, majd ráncba szedik a város urát. Dandur jó ember és igazságos, de a feje üres akár egy kiivott sörös kupa. Fújta ki a pipájából a füstöt Omrun és rákacsintott Artemysre, aki csak halkan felkuncogott.

- Remélem segíteni, tudok - mondta Frerin és hátra kulcsolt kézzel figyelte a rá meredő tekintetteket, akik kíváncsian nyújtogatták a nyakukat - nem szeretnék csalódást okozni.

- Biztosan nem lesz gond kedvesem hiszen a bátyádnak is rengeteget segítettél, hogy oda jusson ahová jutott Ered Luin-ban.

- Ott minden más volt Maram ezt te is tudod. Nem ismerem az itteni szokásokat kellően.

- Megtanulják hamar főleg, hogy a tündéjük már teljesen magáénak tette a dolgokat. A fiúk kioktatták rendesen - bökött a háta mögé ahol egy ládán Milror ült és nevetgélt a matrózokkal - a hegyes füle sem fogja érdekelni itt senkit sem annyira hozzánk hasonlóvá vált, sőt maguk sem fognak kilógni már csak azért sem, mert laknak erre törpök is, de ezek jóval másabbak, mint a Középföldeiek.

- Nem gondoltam volna, hogy laknak ilyen messze keleten is törpök.

- Laknak bizony uram, de őket nem érdekli a nyugati rokonaik csak a saját törzseik. Kereskedők és tenyésztők ők uram nem hatalmas nagyurak, mint maga.

- Soha nem voltam hatalmas nagyúr Omrun, csak egy egyszerű törp.

- Aki hercegi ranggal bírt.

- Igen, bírt ez a lényeg. Most csupán egy egyszerű törp vagyok.

- Akinek gyönyörű a felesége. Jó volna, ha figyelne rá ne, hogy elrabolják maga mellől vagy valami baja essen Ugyan békés város, de itt is meg vannak a rossz emberek, mint bárhol.

- Nem féltem én a nejem - mosolyodott el Frerin és oda pillantott Artemysre, aki idő közben már Milrorhoz csatlakozott, hogy búcsút vegyen a hajó legényégétől - ha nem is látszik rajta kiváló harcos és hűségében éppen úgy bízom, ahogyan ő az enyémben.

- Hát nem gondoltam volna, hogy az a csöpp nő harcos lenne.

- Kardhasító nevet kapta az Öt Sereg csatájában - mondta büszkén a férfi - és a bátyámnak is adott egy örök sebet.

- Hát akkor jobb lesz, ha vigyázunk, mert még a végén minket is felhasít - nevetett fel az idős kapitány - ezek az asszonyok már csak ilyenek. A saját asszonyomat is úgy leltem magamnak, hogy ki akart rabolni, de elcsíptem. Bólogatott a férfi mosolyogva - de olyan szemre való volt, hogy inkább elvettem, mint sem levágjam. Azóta tizenhat kölyköm anyja és nem bántam meg, hogy elvettem... bár mikor összeveszünk, mindent a fejemhez vág.

- Hát Maramnak is fel van vágva a nyelve...

- Jaj, fiam, de hogy. A kölykök előtt nem beszél, ő csúnyán csak a fejemhez vág mindent, ami a kezébe akad. Győzöm pótolni a porcelánt - nevetett fel a férfi hangosan.

- Hát még megeshet, hogy nekem is kell tekintve a nejem vérmérsékletét.

- Frerin gyere - kiáltott a nő - értünk küldettek.

- Megyek már kedvesem - bólintott a férfi, majd a kapitány felé fordult - köszönünk mindent és a Valák óvjanak. Legyen veled kegyes Ulmó.

- Köszönöm - rázta meg Omrun a férfi kezét - Bizakodom, hogy innentől csak jók várják magukat és békésség.

- Hát a kezdettek meg vannak és az öröm is. Sóhajtott fel Frerin és figyelte lelkes feleségét és a ráügyelő aggódó Milrort.

Tágas és fényes volt a ház, amit kirendeltek nekik. Nem volt Frerin várához fogható, de ahogyan körbe járták a férfi már hangosan tervezgetett mit és hogyan fog átalakíttatni, miközben Milror figyelmesen fülelt. Artemys meghatottan figyelte őket, majd megérintette a bútorokat, amik immáron új otthonukat ékesítik. Gyengéden megsimogatta a hasát és halkan elmondott egy fohászt.

- Itt születsz meg kincsem, itt nősz naggyá. Itt boldogok leszünk, meglásd - mondta halkan a nő és elindult felfelé a lépcsőn. Felérve a galériába vette csak észre, hogy a szobák ajtaját nyitva hagyták, hogy át szellőztessék. Egyikbe Milror holmiját pakolták. Belépve egy tágas helyiségbe jutott, amiben szekrény, asztal ágy volt gondosan elhelyezve. Levendula, amit az asztalra tettek kellemesen illatozott. Lelkesen ment tovább és nézelődött és alig várta, hogy megtalálja a főhálószobát. Az utolsó szoba ahová belépet jóval nagyobb volt, mint az összes többi. Hatalmas és kényelmesnek tűnő baldachinos ágy töltötte ki a szobát. Gyönyörűen faragott szekrény asztal, szófa és egy bölcső volt a szobában. Ám a szobának egyik különlegesé az volt, hogy rengeteg fény áradt be az ablakon és a nyitott erkély ajtón, ami egy tágas teraszra vezetett. Boldogan nézegette a holmijaikat és nevetve dőlt el az ágyon. Lehunyta a szemét és elmosolyodott, mikor megérezte Frerin illatát, aki föléje hajolt.

- Tetszik a szobánk? Kérdezte a férfi és Artemys kinyitotta a szemét - megfelel neked?

- Igen - felelte a nő - bár a bölcsőkészítést nem úszod meg. Nem tetszik, amit kaptunk.

- Az elhiszem. Nem kell aggódnod a bátyáid is gondoltak arra, hogy kell, mert rengeteg szerszámot rakattak el. Már meg is van hol lesz a műhelyem. Bár még arra várni kell, mert be kell rendezkednünk nekem meg kell ismerkednem a város vezetőivel és a lakókkal.

- És én?

- Te a fenekeden maradsz és irányítod ezt a házad Maram. Most nem ugrálhatsz, mert egy életke van benned, akire vigyáznod kell.

- Nem áll meg az élet, csak azért mert várandós vagyok Frerin - húzta el a száját a nő, mire Frerin felvonta a szemöldökét.

- Valóban? De én nem tudnák a munkámra figyelni, ha te nem maradnál nyugton.

- Milror velem van mindig.

- Nem érdekel Maram. Mondta ellentmondást nem tűrően a férfi - pihenj és ne csinálj semmi meggondolatlan dolgot. Ez a hely még nagyon új és nem ismerünk senkit. Nem tudhatjuk ki mit szeretne. hadd óvjalak meg benneteket.

- Rendben - sóhajtott fel Artemys és duzzogva elhúzta a száját, ami megmosolyogtatta a férfi.

- Szeretlek te dacos, morcos nőszemély tudd meg és imádni foglak akkor is, mikor kígyót-békát kiabálsz rám, mikor a baba születik.

- De egyiket sem fogom ám komolyan gondolni. Anyám sem gondolta komolyan, hogy apámat átszúrja a saját kardjával, ha még egyszer a közelébe megy.

- Pedig anyádból kinéztem volna - nevetett fel Frerin.

- Apám is - kacagott fel a nő - azt mondta kissé félszegen ment újra mellé az ágyba. Te is így teszel majd?

- Soha - ingatta a fejét Frerin - végre már az enyém vagy Maram és semmi sem tarthat tőled távol. Szóval nem üldözhetsz el te és más sem.

- Helyes válasz hercegecske - somolygott a nő.

- Akkor meghagyod a fogaimat?

- Meg - harapott az ajkába Artemys - nem bántom én a szép arcodat - nevetett fel a nő és Frerin vele nevetett.

Elmaradtam. Bocsánat. Sok dolgom volt, de nem volt alkalmam, hogy bármit is hozzak :) Remélem rövidsége ellenére tetszett nektek ez a fejezet és várjátok, majd a következő rész :3