Frerin majd nem elesett, de még idejében visszanyerte az egyensúlyát és egyenes tartással sétált a póni után. Kötelékei szorosan a csuklójára volt kötve, ami az előtte menetelő póni nyergéhez volt rögzítve. Napok óta mentek így és eddig csak kétszer tudod a feleségéhez szólni, de gyakran próbálták egymás tekintetét elkapni több kevés sikerrel. Naponta megverték és az egyik nap levágták a szakállát és göndör fürtjeit ezzel is megalázva. Bár nem törődött vele túlzottan csak a feleségét leste, aki körül feltűnően sokat legyeskedett Obros. Globos meg még biztatta is addig a pillanatig, amíg Artemys ágyékon nem rúgta, mikor a keze rossz helyre tévedt. Kiröhögte és ennek jutalmaként már a második napja éhezett és a hátán lévő ostornyomok egyre jobban fájtak. Megfogadta, ha sikerül egyszer kardhoz jutnia mindenkit felaprít akár csak a fát szokta otthon. Gyűlölt mindenkit, aki titkolva vagy titoktalanul szemérmetlen pillantásokkal követék Artemys minden mozdulatát.

- Meg állunk - harsogta Globos - itt verünk tábort - ugrott le a pónijáról a férfi és a kezét nyújtotta a megkötözött kezű Artemys felé, aki dacosan és dölyfösen felhúzta az orrát és macska ügyességgel leugrott a póniról.

- Hozzám nem érhetsz - vicsorogta a nő - a királyi család tagja vagyok...

- Frerin áruló és nem tekintjük a férjednek így csak egy hajadon vagy.

- Akkor jobbat mondok öreg - vicsorogta a nő - egy nemes dúnadán vagyok, és ha ez az aljasság a bátyáim fülébe jut mindenkit, aki fogságba ejtett engem és a férjemet levágnak akár egy malacot.

- Nem félek - mosolyodott el Globos - a fivéreit úgy is elkapjuk és megöljük őket, ahogyan a fivéredet az a tünde. Hidd, el a király örömmel adja erre az áldását.

- Thorin örült, de nem ostoba. Fivéreim nemesek és nagy vezetők nem ölheti meg csak úgy őket. Sziszegte a nő.

- A király elhiszi majd, hogy az útjában állnak.

- Ha olyan szolgák veszik körül, mint te és a fiad nem csodálom, hogy gyűlölik és még örültebb lett, hogy arra vetemedik, hogy a szolgálatába engedett benneteket. Kétszínű, aljas, fukar, áruló rohadékok vagytok... Artemys nem tudta tovább mondani, mert Globos pofon vágta és Artemys a földre esett. A nő gyűlölve nézet a férfira és próbált fel állni, de megkötözött keze miatt nehezen ment. Globos felnevetett, majd a nőbe rúgott és Frerin arcába kacagott, akit négy törp fogott le. Szája ki volt peckelve így nem értette azt a válogatott átkokat, amit a fejéhez vágott.

- Úgy tűnik az áruló hiányolja a mai verését - nevetett fel Obros és intett a négy törpnek, hogy vigyék el a szeme elől a férfit, majd Artemyshez fordult - neked meg ideje lenne megfürdened - mosolyodott el a férfi és megnyalta a száját - segítek benne.

- Inkább leszek rühes és büdös mint, hogy te egy újjal is hozzám érj vagy rám néz csupaszon.

- Micsoda tűz - mosolyodott el a férfi - kezdek rá jönni, miért is van érted oda az örült királyunk. Biztosan sok szép éjszakát tudnál bearanyozni - nyúlt a nő álla alá - ám az ilyen fehér személyek veszedelmesek is. Te ott vidd le a patakba és áztasd meg egy kicsit és hozd vissza ide - szólt a kámzsás eltakart arcú törpnek, aki csak bólintott és karon ragadva Artemyst a vízhez kezdte húzni.

Hideg volt elsőre, mikor a férfi belökte a segélyes vízállásba. Lábai sajogtak és izmai szinte izzódtak a fájdalomtól. Nem vette le a ruháit teljesen, de így is zavaró volt, hogy a mellé rendelt férfi le sem vette a szemét róla miközben megmártózott a vízben.

- Mi a neved? Szólalt meg Artemys és a férfi felé fordult - megtudhatom fegyőröm nevét? De a férfi nem felelt csak a fejével intett. Artemys szemöldök ráncolva figyelte a férfit és elhúzta a száját - kivágták a nyelved mi? Horkant fel a nő és felsőbbségesen kivonult a vízből és már nyúlt volna a köpenyéért, de a férfi a kezébe nyomta a sajátját - ne várd, hogy kell tőled bármi - vette fel a saját köpenyét Artemys és visszaindult a hevenyészett táborukba. A törpök már vígan élezgették a tűzet és rágcsálták a kétszersültet míg Frerin a földön feküdt. Artemys elszörnyedt és mielőtt kámzsás őre utána nyúlhatott volna vagy akárki oda rohant a férjéhez. Remegve érintette meg az arcát, melyen kékültek a zúzódások.

- Frerin - potyogtak a könnyei Artemysnek. Frerin kinyitott a szemét legalábbis igyekezet így tenni, de a felduzzadt arca miatt alig látott valamit.

- Kedvesem - suttogta a férfi halkan és gyengén megszorította a nő kezét, miközben óvatosan a nőszoknyája alá rejtette azt, amit sikerült elcsennie egyik kínzójától. Artemys felsikoltott és nem eresztette el Frerint, mikor durva kezek ragadták meg és igyekezet úgy helyezkedni, hogy férje mesterkedését ne vegyék észre.

- Enged el vagy levágom a fejét - húzta ki a kardját Globos és Frerinre szegezte - hidd, el nagyon vágyom rá. Artemys felzokogott és elengedte a férjét miközben elhúzták egymástól elátkozta őket a maga nyelvén.

- Ostoba nőszemély ez atyám. Meg kellene törni - mondta halkan Obros. Az öreg törp egy ideig hallgatott és figyelte a hadakozó nőt, majd bólintott.

- Még ne. De ha átjutunk, ezen az erdőn azt csinálsz vele, amit akarsz, de ne feledd, nyoma ne maradjon. Nem szeretnék egy roncs áruval a király elé járulni.

- Rendben - mosolyodott el a férfi és elkezdett egy vidám dalt fütyörészni.

Artemys szorosabban magához húzta a köpenyét és próbált nem arra gondolni, hogy valami veszedelmes dolog készülődik ellenük, sőt ellene. Érezte, hogy Obros élénk figyelme hamarosan tettekben nyilvánul meg. Gyűlölt mindenkit aki a táborban volt és árgus szemmel figyelte azt a helyet ahová Frerint fektették. Tudta nagyon jól, hogy férje sem alszik, sőt bár a sötétben nem látta, de biztosra vette, hogy őt figyeli. Nem mert rá esküdni de a távolról egy folyó hangját hallotta. Rég elhagyták a gázlót és minden bizonnyal elég közel lehetnek a Határ folyamhoz. Ha sikerülne, valahogy elszökniük el tudnának menekülni Minas Tirith felé vagy a hegyek felé. Ha szerencséjük van, megtalálja az egyik utat, ami át vezet dél felé és a Ringló mentén elérhetnék Dol Amroth-ot. Artemys a csillagokra emelte a tekintetét és halkan elmondott egy fohászt a Valákhoz.

- Ha valaha gyerekem születik esküszöm, olyan nevet adok neki, amilyet ti sugalltok, de had éljünk együtt békében - suttogta maga elé a nő és tenyerét a földre nyomta megerősítve imáját.

- Most szépen velem jössz - szólalt meg Obros és egy gyors mozdulattal betömte a nő száját egy ronggyal és a vállára dobva elindult a fák közé - nem lesz, panaszod hidd el nekem - dobta a földre és leszakította a tunikáját. Artemys rémülten sikoltott fel, de a rongy miatt szinte semmi hang nem jött ki a száján. Próbált az oldalára fordulni, hogy elmásszon előle, de a férfi nevetve vissza rántotta és ráfeküdt - ne lármáz! Mordult a nőre a törp, majd felordított, mikor a hasába fúródott egy tör. Obros lefordult Artemysről, aki azonnal rá ült és kitépte a szájából a rongydarabot.

- Megmondtam nem? Felhasítalak - sziszegte a nő és a férfibe döfködte a tört és felmetszette a hasát. Obros ordított.

- Ne zajongj - mondta a nő és a férfihez hajolt és egy határozott mozdulattal elvágta a torkát. Pont akkor ért oda Globos, aki riadtan lépet hátra, mikor észrevette a véres ruhájú nőt és halott fiát. Globos így sem tudta elkerülni a végzetét, mert Artemys elhajította a tört, ami bele állt az öreg törp úr koponyájába mielőtt az bármit is csinálhatott volna. A nő oda rohant és felkapva Globos kardját az oda rohanó törpökre szegezte.

- Dúnadán vándor vagyok és az Őt sereg csatájában a Kardhasító nevet kaptam így gyertek felém - villant meg a nő szeme - ha kedves a rongyos életetek utamra engedtek a férjemmel.

- Egyetlen tőrrel megölte őket - hüledezett egy fiatalabb törp - én nem leszek rovátka az is biztos - rohant el és öt követte még négy férfi. Artemys előtt csupán két idősebb férfi állt és a kámzsás alak.

- Öld meg a herceget - szólt az egyik törp a másiknak, aki el is indult volna, de bele szaladt egy kivont kardba, aminek a végén Frerin állt.

- Engem aztán meg nem öltök. Nevetett fel fájdalmas Frerin - édesem meg vagy? Kiáltott Artemysnek a férfi.

- Igen. Mondta Artemys és kihúzta magát és a kámzsásra szegezte a kardját.

- Ha most megöllek, akkor talán nyugtunk lesz nem, de... Thorin? Mondta rideg hangon Artemys. Frerin a döbbenetében, majd nem elejtette a kardját, mikor a férfi, akire a neje rá szegezte a fegyverét hangosan felnevetett és lelökte a fejéről a kámzsát.

- Mikor jöttél rá? Kérdezte Thorin.

- Amikor a folyóhoz vittél az-az ideges fejrándítást csak nálad láttam eddig... és a szemed színe. D ez most lényegtelen. Kotrod innen vagy felhasítalak.

- Nem tudsz te engem megölni Kojela - mosolyodott el a férfi.

- Ne vegyél rá mérget - mondta ridegen Artemys - végig nézted az öcséd kínzását és azt is hagytad volna, hogy meggyalázzon Obros szóval úgy gondolom nincs okom téged életben hagyni.

- Nem tudsz megölni, mert még mindig szeretsz - lépet a nő felé Thorin, de megtorpant amikor Artemys dacosan rá emelte a kardját - csak nem ölöd meg a királyod?

- Nem vagy a királyom és soha nem is leszel.

- Mert neked egy áruló csúf szegény férfi kell, mint az öcsém?

- Nekem teljesen megfelel.

- Ha megölöm, enyém leszel - szorította meg a kardját a törp és Frerin felé fordult volna, de Artemys gyorsabb volt és egy gyors mozdulattal felrántotta a kardját, ami felhasította a férfi egész arcát. Thorin felordított és az egyetlen harcos törp feléje lépet volna, de Frerin kardjának markolatával oda sózott neki, aki elájult.

- Tűnjünk el édesem - mondta Frerin és egy jól irányzott mozdulattal leütötte a felállni készülő fivérét, aki elterült a földön - Maram gyere - nyújtotta a felesége felé a kezét.

- Igen, menjünk. Na, akkor egyelőek vagytok - bólintott a nő és sietve a tábor felé mentek, hogy összeszedjék a holmijukat és elinduljanak az új élet reményei felé.

Remélem tetszett nektek ez a fejezet is. Nem tudom, mikor jövök a következővel, mert a jövő hetem húzós lesz, mert helyettesítek. :) De igyekszem a folytatással.

Megszeretném ragadni, hogy megköszönjem a kedves kommenteket az előző fejezethez. El sem tudjátok képzelni mekkora löketett adott és örömet adtatok. Köszönöm **--**