A hajnal kellemesen ébresztette a fák és bokrok biztonságos takarásában a vándorokat. Artemys a takarót a fejére húzva méltatlankodóan felnyögött és közelebb húzódott a férjéhez, aki egy ideje fent volt és a nőt figyelte elmélyülten.

- Fel kellene ébredned kedvesem - emelte le a takarót Artemys fejéről és kedveskedve megsimogatta a felesége arcát Frerin.

- Még nem akarok - motyogta Artemys.

- Hosszú még az út a gázlóig ahol már várnak ránk.

- De akkor sem - mondta nyűgösen - rá érnek és mi is.

- tegnap nem ezen a véleményen voltál - vonta fel a szemöldökét a férfi - öltözz szépen és indulunk.

- Nem lehetne még így maradunk egy kicsikét? Olyan jól esik.

- Nem, mert akkor itt ragadunk, mint Bríben. Így is félek, hogy milyen véleményen lesznek a fivéreid, ha állapotosan járulsz eléjük. Fordult Frerin a mellette fekvő nőhöz, aki csak kacéran felnevetett.

- Már házasok vagyunk, nem érhet minket rossz szó. Bilbó éppen ezért szorgalmazta az esküvőt nagyon persze az alapos fejmosása után. Meg aztán engem biztosan ne bántanának a fivéreim. Mosolygott a férfira a nő.

- Hagynád, hogy elégtételt vegyenek, mert elcsábítottál, hogy előbb vegyelek nőül, mint ahogyan ők szerették volna?

- Soha. Te már az enyém vagy és megvédem azt, ami a tulajdonom.

- Hát ez lennék én, egy tulajdon? Kérdezte somolyogva a férfi.

- A férjem vagy, akit történetesen magamhoz akarok láncolni ne, hogy elorozzák tőlem. Ne hidd azt, hogy nem vettem észre milyen szemekkel néztek téged az asszonyok a faluban és Bríben.

- Féltékeny lennél?

- Talán egy kicsit.

- Téged is bámultak a férfiak, mert mi tagadás szemrevalóbb vagy női ruhában, mint az úti gúnyádban... bár nekem úgy is tetszetős vagy ne, hogy azt hidd.

- Reméltem is - nevetett fel a nő.

- Sőt talán jobban is tetszel, hiszen úgy is ismerkedtünk meg, hogy elsőre azt hittem egy fiatal fiú van előttem csak mikor megszólaltál döbbentem rá, hogy leány vagy - Nevetett fel a férfi - emlékszem akkor mondtam is, hogy feleségül is vennélek, mert megmentettél. Mahal a tanúm arra, hogy nem hittem volna, hogy valóban egy nap az leszel. Túlságosan szép és távoli voltál hozzám.

- Én? Soha sem voltam szép Frerin.

- Buta beszéd - ingatta a fejét a férfi és Artemys fölé hajolt - szebb asszonyt nem ismerek.

- Bár el tudnám ezt mondani férfiról is - sóhajtott fel a nő és Frerin Artemysre borulva rázta a nevetést.

- Hát valóban nálam csak szebb férfiak vettek körül. Egy tünde lábnyoma sem lehetnék - kacagta a törp - de azért remélem, hogy megfelelek így is neked. Öregen, sebhelyesen, száműzötten és szegényen.

- Tökéletesen - ölelte magához Artemys a férfit és megcsókolta - nekem pont megfelelsz hercegecske.

- Tudom mire megy ki ez a hízelgés - mosolyodott el a csókban a férfi - ám legyen beadom a derekam.

- Tudtam én, hogy rá veszlek, hogy maradjunk még. Nevetett fel Artemys - Alig várom, hogy elhagyjuk ezt a helyet és az új otthonuk felé tartsunk, ahol nem zavarhat senki sem minket és békésen élhetjük az életünket nevelhetjük a gyerekeinket. Legszívesebben éjszaka is vágtatnak, de Glín nem örülne ennek és annyira én sem.

- Azt gondoltam - nézet le a feleségére Frerin - most is szinte rohanunk.

- Fáj a fenekem a sok lovaglástól - méltatlankodott a nő - pihenem, csak kell néha. Mond te is várod ugye, hogy otthon legyünk:

- Bevallom, neked szívesebben tartanám én is az erős tempót, hogy minél előbb erről az útról letérjünk és, hogy messze magunk mögött hagyjuk ezt a vidéket. De a pónik nem bírnák. Csak a Valák kegyelmében bízhatunk, hogy nem történik semmi, amíg ezen az úton haladunk és a te formás kis fenekednek sem legyen baja.

- Szemtelen - ütötte meg a férfit játékosan Artemys.

- Féltsem a fogaimat a merészségemért? Kérdezte Frerin, mire a nő harsányan felnevetett.

- Nem kell hercegecske megelégszem egy jobb elégtétellel.

- Mi lenne az?

- Csak csókolj meg - fonta össze a karjait a férfi nyaka körül Artemys.

Artemys hajába belekapott a keleti szél és úgy táncoltatta a levegőben, miközben vágtára ösztönözte a hátasát. Mögötte Frerin jött, akit már férjének nevezhetett jó pár hete. Boldogok voltak és az alkonyati tájon való versenyük maga volt a szabadság ígérete. A nő elengedte a kantárt és kitárta a karjait és felkacagott. Olyan gyönyörűséges volt az egész, mint egy méz édes álom. Artemys hátra pillantott a férjére és úgy tűnt el az egész idilli kép, mint ahogyan az erős szél kapja fel a port. Riadtan sikoltott fel és ült fel a fekvő helyéről a nő és kétségbe esetten ragadta meg a férje kezét. Frerin ijedten fordult volna a feleségéhez, de egy kard a nyakához szegeztek.

- Csak lassan Frerin, mert még a végén elvágom a torkodat - szólalt meg Globos Artemys legnagyobb rémületére. Remegve bújt Frerinhez, mire Globos gunyoros mosollyal végig mérte - Kicsi korcs hová lett a híres éberséged?

- Mit akartok? kérdezte Frerin.

- Hát nem is kockázni akarunk veletek. A nőszemélyt kerestük és véletlen pont belétek botlottunk, ahogyan itt feküdtetek a porban ahová valók vagytok. A király nagyon fog örülni az ajándékomnak annyi szent. Hozzátok őket - fordult a mögötte álló törpök felé a férfi - az árulót meg kötözzétek meg és a nőt is. Érdekes előadást kell végig néznie.

- A nőszeméllyel mi legyen pontosan apám? Kérdezte az egyik törp, akiben azonnal felismerték Obrost, Globos legkedvesebb fiát.

- Óvatosan beszélj kölyök róla. Ő lesz, a jövendőbeli királynőd, ha a király is úgy gondolja szóval válogasd meg a szavaidat.

- Inkább öljetek meg most - sziszegte Artemys - de nem leszek annak az örült asszonya.

- Főleg úgy, hogy Artemys már az én feleségem. Engedjetek el minket és eltekintek ettől a szarvas hibától - húzta ki magát Frerin. A törpök összenéztek és harsányan felnevettek.

- Soha nem tennék ilyet. Nincs az a hatalom, hogy neked itt bárki engedelmeskedjen - vágta arcon Frerin Globos - kössétek ki és mutassátok meg neki, mi jár az árulóknak. És ne próbálj ellenkezni Frerin vagy véletlenül meg vagdossuk... a feleségedet, ahogyan hívtad - ragadta meg Artemys hajár durván Globos - és ha kedves az áruló élete, akkor veszteg maradsz te is.

Artemys sikoltott és kiabált miközben a kötelek megfeszültek a kezein, miközben vergődött kétségbe esetten. Frerin ott feküdt előtte vérbe fagyva és felette Globos és a fia állt. Fájdalmát tetézte, mikor az idős törp úr belerúgott Frerinbe és az felnyögött.

- Hát még él - húzta el a száját a férfi - na, annyi baj legyen, majd a király elintézi maga. Biztosan élvezetét leli benne, ha megtudja, hogy az öccse learatta a gyümölcsöt ő előtte - pillantott Artemysre Globos.

- Illő lenne őt is alaposan megverni nem?

- Legyél eszednél Obros ! Csattan fel az öreg törp és dühösen fejbe vágta a fiát - ha a király megtudja véged. Magának akarja ágyasnak vagy feleségnek, de az övé lesz, így nekünk úgy kell addig vigyáznunk rá, mint a saját életükre. De, hogy azután mi lesz, vele azt csak Mahal tudja - sétált Artemys elé Globos és a nő álla alá nyúlva kényszerítette, hogy rá nézen - bár legszívesebbek megölném annak a ringyónak a nővérét, aki elzavart minket az otthonaikból és elvette a vagyonunkat. Artemys nem szólalt meg. ereje már alig volt a sok kiáltozástól és attól, hogy kiszabaduljon a kötelékeiből, hogy a férje segítségére siessen. Könnyei megállíthatatlanul folytak le az arcán és erőtlenül dőlt el a földön, miközben le sem vette a pillantását az elájult Frerinről. A földbe mart tehetetlenségében és arra gondolt, hogy pár órája még milyen önfeledten nevettek, de most már rabok lettek és a haláluk felé fognak menetelni. Gyűlölte őket és megfogadta magában, hogy ha lesz, módja rá egyesével fogja őket megölni roppantul lassan százszorosan megfizetve minden fájdalomért. Fogadalma feltüzelte és gyűlölettel teli tekintettét csak egy kámzsás törp láthatta, aki le sem vette róluk a tekintetét.

- Nem volna okosabb ötlet azért legalább arról gondoskodni, hogy ne szökjön meg? Törjük el a lábát és mondjuk azt, hogy menekülés közben történt vele.

- De a lány tudd beszélni te ostoba - mordult fel Globos, majd lustán elmosolyodott - ám az, hogyan is jut a király elé az már más. Ne adjatok neki enni és inni, amíg nem szólok és ez igaz az árulóra is - köpte le Frerint Globos és elindult a tábortűz felé. Obros egy ideig nézte Artemyst, majd leguggolt elé és a hajánál fogva felemelte.

- Remélem, majd megun a király és eldob magától, mert csinos fruska vagy. Biztosan elszórakoztatnák egymást.

- El fogom vágni a torkodat, de előtte felhasítom a hasad, hogy kifordítsam a beleidet - sziszegte a nő és gyűlölködve nézet a férfira - megfizetsz te és az apád is amit a férjemmel tetettek.

- Becsületes küzdelemben vesztett...

- Becstelen inkább. Velem tartottátok sakkban, mert gyávák voltatok vele szemtől szembe küzdeni.

- Harcoltam már vele és nem kívánta egyetlen egy porcikám, hogy úgy csapjak össze vele. Jobb volt így és külön élvezet volt azt látni, hogy érted még meg is halna. Ostoba dolog is ez a szerelem - ingatta a fejét Obros - nem is élek vele.

- Hát ilyen ábrázattal nem csoda, hogy rád sem néznek - gúnyolódott a nő, mire Obros durván arcon vágta Artemyst, akinek felrepedt az ajka, amit a gyűrű szakított fel.

- Jobban jársz, ha nem gúnyolódsz te nő, mert lehet, hogy az éj leszálltakor meglátogatlak. Suttogta a férfi a nő fülébe - a királyt úgy is megelőzte az öccse mi, már ha más is meg kostól nem? Nevetett fel Obros, mikor meglátta a rémületet a nő szemébe. Artemys legszívesebben felzokogott volna, de már ahhoz sem volt erre csak megpróbált közelebb kúszni a férjéhez, de a kötelek nem engedték.

- Kedvesem - suttogta a nő, de nem kapott rá felelletett és a könnyei függönyén átadta magát a békés ájulásának.

Sikerült hoznom egy újabb fejezetet, ami ugyan nem a legvidámabb, de remélem tetszett nektek valamelyest. Ha sikerül a hétvége felé vagy jövő héten  hozom a következőt. :)