Artemys a haját fésülte, miközben Frerin őt figyelte az ágyra ülve. Nem szóltak egymáshoz csak csendben figyelték a másikat. Bilbó, aki hosszú ideig a társaságuk volt rég elment aludni magukra hagyva. A vacsora közben beszélgetésük alatt Artemys megtudta, hogy Kili lett Ered Luin ura és Lea keménykezű ritkításának köszönhetően megtisztította az olyanoktól a várost, mint Globos és családja. Büszke volt rájuk, hogy rövid idő alatt berázódtak a vezetői szerepbe, ám fájó szívvel gondolt arra, hogy nem láthatta testvéreit és a gyermekeiket. Frerin, mintha megérezte volna, hogy a nő gondolatai merre járnak csendesen szólalt meg.

- Meglásd, egy nap megölelheted őket.

- Csak Thorin kellene ehhez észhez téríteni, de erre nem kerülhet, sor azt hiszem. Nem élhetünk mi ketten együtt. Legalábbis itt biztosan nem. Hagyta abba a fésülködést Artemys és a tükrös asztalkájára tette a hajkeféjét, majd szomorúan Frerin felé fordult - képes lennél elhagyni valóban Középföldét azért, hogy velem élj? Lemondanál a rangodról és a vagyonodról? Kérdezte remegő hangon a nő. Frerin lágyan elmosolyodott és felállva az ágyról Artemys elé sétált. A nő kezéért nyúlva megcsókolta és leguggolt elé.

- Bárhová elmennék veled, ha ott boldogan élhetnék. A rang soha sem számított nekem az csak egy cím semmi több. És ami a vagyont illeti, ha egyszer tudtam magamnak a semmiből elő teremteni máskor is megtehettem. De amíg velem vagy nem vagyok szegény kedvesem - csókolta meg újra a nő kezét - így megkérdem. Valóban osztoznál velem egy életen? Lennél a feleségem?

- Másra sem vágyom attól a perctől kezdve, hogy elmentem tőled. Érintette meg a férfi arcát - de tudnod kell, hogy lesz olyan nap, mikor báni fogod a döntésed.

- Ahogyan te is - vigyorgott el a férfi kajánul és magához húzva a nőt hosszan megcsókolta.

- Ideje lenne mentek aludni. Előkészítettem a vendégszobát magának Frerin - kopogott be az ajtón Bilbó és Artemys felkuncogott.

- Hát még sem alszik - suttogta a nő és neki döntötte a homlokát a férfiénak - olyan akár egy tyúk anyó. Úgy látszik, még sem alszunk mi ma együtt.

- Hamarosan a nejem leszel és már senki sem zavarhat el mellőled - kacsintott Artemysre a férfi.

- Csak akkor, ha horkolsz. Húzta ki magát Artemys - mert bizony akkor oldalba foglak vágni.

- Csak szólok édesem, - nyomta le a kilincset a férfi és még visszanézet - te is horkolsz néha.

- Ez aljas rágalom - csattant a nő - ugye Bilbó? Nézet a beleső hobbitra, aki elpirult.

- Hát... - kezdett bele, de Artemys leintette és felemelte a fésűjét, mire Frerin azonnal becsapta az ajtó, amiről lepattant a fésű.

- Nem lesz, unalmas házasságom vele Mahalra mondom - nevetett fel halkan és boldogan Frerin.

- És unatkozni sem fog mellette azt biztosra mondhatom - sóhajtott fel Bilbó - össze is kellene már lassan állítanom a kelengyéjét. Nem engedhetem el az nélkül - ingatta a fejét és elindult a szobája felé miközben már sorolta magának miket is pakoljon - ágyi ruhák, zsebkendők, terítők, függönyök és a szép ruhácskái na meg a gyerekeknek való pólyák, pelenkák. Mennyi dolog és milyen kevés idő.

- Valóban akár egy tyúk anyó - fonta össze a karjait és halkan nevetve és bement a kijelölt szobájába.

Frerin arra ébredt, hogy Artemys becsúszik mellé az ágyba és hozzá bújt. Legszívesebben felnevetett volna, de nem akarta megtörni a csodálatos varázst, helyette csak visszaölelte.

- Nem fogok elmenni nélküled ne, félj - szólalt meg Frerin, mikor a nő kétségbe esetten markolta meg a hálóruháját.

- Számomra mindig olyan hihetetlen, hogy itt vagy és félek csak az egész egy csodás álom.

- Nem álom, kedvesem - cirógatta meg a nő arcát Frerin - mert ha az lenne, én nem is akarnák belőle fel kelni.

- Ahogyan én sem. Nézet a férfira Artemys és figyelte, ahogyan az ablakon beszűrődő gyér holdfény megvilágította az arcát. Kék szeme boldogan csillogott és lágy mosolya tele volt szeretettel. Artemys gyengéden végig rajzolta a férfi arcát és a szeménél lévő heget - rettentően hiányoztál el sem tudod képzelni mennyire.

- Te is nekem ám innentől semmi és senki sem választhat el.

- Csak Thorin, ha megtudja. Nem lenne okosabb ötlet itt egybe kelni? Ha már az asszonyod lennék, és ha elkapna, minket nem tehetne semmi. A te tulajdonod lennék nem az övé.

- Soha sem leszel a tulajdonom Maram te a feleségem, a társam leszel és nem holmi tárgy, amit birtokolok. Ezt soha ne feledd - feddte meg a nőt Frerin kedvesen - Maram, szeretnék minden úgy csinálni, ahogyan a bátyáid kitervelték. El sem hiszed milyen gyorsan szervezgettek- nevetett fel halkan a férfi - A feleségem leszel Maram ne aggódj.

- Esküszöl? Kérdezte remegő hangon a nő és Frerin lassan bólintott - ha nem lehetek, a tied inkább halok meg, mint sem rab legyek egy olyan férfinál, aki rég elvesztette az eszét, és akit nem szeretek.

- Pedig, ha nem lettem volna, akkor talán az ő hozzá akartad volna kötni az életed. Nem?

- Talán... vagy Till-hez. Nevetett fel Artemys halkan - ő minden tekintetben jobb lett volna, mint a bátyád.

- Legyek féltékeny a szemtelen tünde barátodra?

- Nem - ingatta a fejét a nő - ő csak a legjobb barátom, de úgy hiszem a kettőnk élete egy nap valahogy még is csak egybe forr, de nem tudom hogyan - ráncolta a szemöldökét a nő - talán örök testőrömként óv majd mindentől, ami az utamban áll, mint eddig sok éven át.

- Biztosan tetszene neki a feladat, amit rá bíznál. Sőt el is várja majd tőle, hogy ezt fel is vesd neki, mikor találkozunk vele és a fivéreiddel.

- Ő is velünk jön?

- Igen. A tervek szerint ő és a Milror nevű tünde ifjonc is velünk tart keletre. Bele is betegedne mind a kettő, ha itt hagynák őket. Legalábbis Lea szerint ez lenne.

- Oh, Milror. A drága kedves kis Milror - lágyult el Artemys hangja - ő taníthatná, majd a gyerekeinket. Megsúgta nekem, hogy ő tanította a testvéreit és lelkesen ajánlkozott, hogy a szolgálatomba álljon. Fájna is a szívem érte, ha nem jönne velünk annyira a szívemhez nőt.

- Hát akkor eldőlt - csókolta meg a férfi Artemyst, aki szorosan hozzá simult - ám ugye tudod, hogy nem helyes, hogy itt vagy most mellettem. Mit szól majd a tyúkanyód, ha reggel itt talál mellettem?

- Úgy is a tied leszek mit, számít hogy előbb vagy utóbb - Vonta meg a vállát a nő - bár azt tudom, hogy te mindent úgy akarsz csinálni, hogy az helyes legyen. Bosszantó, hogy ennyire szabálykövető tudsz lenni.

- Örülök, hogy most itt vagy mellettem és csak, hogy tudd nem tudtam volna, igazán piheni, hogy tudom alig pár méterre vagy tőlem. Minden bizonnyal én osontam volna be hozzád - Hajolt a nő felé és megcsókolta az arcát - óvatosan melléd bújtam volna magamhoz szorítva. Pont úgy, mint most. Ám, hogy itt vagy a karomban nem hiszem, hogy el tudlak engedni.

- Nem?

- Nem, ám - mosolyodott el Frerin - és nem is hiszem, hogy be tudom tartani a saját magamnak tett ígéretet. Pedig még az előbb, olyan erősen hittem benne. Suttogta a férfi és Artemys elmosolyodott - ennyit a te szabálykövető vőlegényedről.

- Kihámozzalak én a hálóruhádból vagy te teszed meg? Kérdezte a nő és ajkába harapva meglazította a férfi ruhájának a madzagját.

- Mahalra mondom te egy igen kacér nőszemély vagy - nevetett fel halkan a férfi és megcsókolta a nőt - ej, de sok gondom lesz nekem veled, mert ma te csábítóként jöttél.

- Hát lebuktam - nevetett fel a nő.

Frerin a zekéjét gombolva figyelte az ágyban alvó nőt. Az éjjel történtek után már semmi sem állhat az útjába, hogy elvehesse. Boldog kötelességgel tenné meg és csak remélni tudta, hogy lesz, rá mondja is. Ám ahogyan figyelte az elégedetten alvó menyasszonyát rá kellett jönnie mennyire a gyengéje is. Nem tudott uralkodni az érzésein és idő előtt leszakította a virágát, amit a jövendőbeli sógorai biztosan egy állással fognak megtorolni, ha szerencséje van. Bár nem izgatta. Már az ő Maram-ja és senki sem veheti el tőle. Lassan elmosolyodott, mikor a nő mocorogni kezdett és összegömbölyödve motyogott valamit.

- Fel kellene kelned édesem - sétált a nő mellé és gyengéden megsimogatta az arcát.

- De még korán van a nap sem kelt fel igazán - mondta álmosan.

- Ha Bilbó itt talál téged az ártatlanságod elvesztésének jelével bajok lesznek, bár legszívesebben felmutatnám, hogy bizonyságot mutassam annak, hogy mi már egyek vagyunk, még sem tehetem.

- Majd elvisszük, és később lobogtathatod kedvre és a ruhámat is elégedhet.

- Nem hiszem, hogy megtenném majd. Pazarló hagyomány. Maram kellj fel...

- Bilbó látott az éjjel bejönni hozzád szóval ne aggódj - motyogta a nő és tovább aludt Frerin-t a kétségbe esés érzéseivel hagyva.

- Maram? Rázta meg a nőt, de az csak hümmögött - egek - sóhajtott fel a férfi és félt kimenni - vajon mennyire veszedelmes egy hobbit? Kérdezte magától.

Frerint kiverte a víz, mikor Bilbó rá nézet és dühösen csapot a répákra a késével. A férfi óvatosan az asztalhoz ült és az oda készített kenyérért nyúlt.

- Szép reggelünk van nem? Kérdezte a férfi, mire Bilbó szeme megvillant.

- Vissza élt a vendég szeretetemmel, felség - csapta le a kést, a hobbit - bár tudom, hogy Maram sunnyogott be magához, de lehetne volna magában annyi tartás, hogy nem használja ki a helyzetet.

- Honnét veszed, hogy megtettem?

- A bűntudatos arca mindent elárul. Szóval mi a terve? Ugye nem azt gondolja, hogy elmennek úgy, hogy nem keltek egybe.

- Hát...

- Ha teherbe ejtette? Remélem, tisztában van azzal, hogy elég egy darab együtt lét is erre.

- Persze, hogy tudom...

- Szóval, akkor elveszi itt. Helyes - bólintott Bilbó - szólok is erről az öregnek. Kellő összegért még ma megteszi.

- De...

- Ma reggel meg is jött az a ruha, amit ajándékba szántam az én kicsi Maram-omnak pont megfelelő lesz a szertartásra. Gyönyörű lesz benne - sóhajtott fel Bilbó meghatottan, majd komoran nézet Frerinre - remélem, van valami tisztességes gúnyája az alkalomra.

- Van - mondta döbbenten Frerin és nem mert ellenkezni a hobbital. Így pár óra múltán egy rövid, de szép ceremónia keretében elvehette azt a nőt, akiért évek óta sóvárgott. Ahogyan az éjszaka leszállt és a hangos vígadalom is halkulni kezdett ők ott ültek a fűben és a csillagokat lesték és a jövőjüket tervezték messze keleten. Bilbó, aki messziről figyelte őket elégedetten fújta ki a füstöt és úgy érezte most már megpihenhet egy időre, hiszen elvégezte az a nemes feladatott, amit kitűzött maga elé. Lágy mosollyal sóhajtott fel és abban a pillanatban egyik hobbit sem lehetett nála boldogabb az egész Megyében.

Nem ez a vége a történetek, mert az még messze van, de igyekszem a következő fejezetekkel. Remélem tetszett nektek. Szerettem írni, mert olyan vidám és boldog. A következő fejezetekben azért nem lesz az ám hogyan alakul kis hőseink jövője az, majd később derül ki. :) Szerintetek mi lesz a folytatásban?

Érdekesség: Nálam a törp hagyományok része a nők esküvői ruhájának elégetése ezzel szemléltetve, hogy már nem leányok illetve még ezzel is jelezve, hogy a nő nem megy többet férjhez. A törpök egy életre választank párt :) Bár  a törpök úgy vannak a pár választással, hogy ha az a személy nem lehet az övüké akiket kinéztek maguknak, akkor bizony többre rá sem néznek. Éppen ezért vannak roppant kevesen is. Meg a férfiak nem azok a nősülős fajták XD

A lepedő felmutatása a régi korokban a leányság a szüzesség elvesztését mutatták fel.