Artemys ki lesett az ajtón, de nem látott senkit Bilbó háza közelében ólálkodni. Már napok teltek el érkezése óta és már kezdett unatkozni a falak között így összeszedte minden bátorságát és eldöntötte ő bizony sétára indul, mert hát minek kuksoljon, ha az a pletykás banya, majd nem mindenkinek elmondhatta a Megyében, akivel találkozott.

- Szép idő van - szólalt meg nem messze egy vékonyka hang, mire Artemys összerezzent és körbe nézet, de nem látott semmit - Mályvácska vagyok - lépet elő egy hobbit kislány a kerítés tövéhez ültet rózsabokor mellől, ami teljesen eltakarta.

- Én Artemys. Lépet ki a nő és rá mosolygott a süteményt majszoló kislányra.

- Tudom, Levendia néni mondta, hogy Zsákos uraság magát rejtegette. Maga valóban a menyasszonya vagy már a felsége? Kérdezte csivitelő hangon a kislány. Artemys arcán látványosan megrándul egy izom és hangosan felsóhajtott.

- Nem vagyok és nem is leszek egyik sem kislány. Bilbó jó barátom és csak egy ideig vendégeskedem nála, amíg rendeződik az életem.

- Biztos?

- Igen - forgatta a szemét Artemys - és te mit sompolyogsz a kertben?

- Reméltem, hogy észrevehetem magát - vont vállat a kis lány - és hová indult?

- Nem tudom, csak el egy kicsit. Te merre mennél?

- A piac ma elég zajos, mert vásár van. Lehet venni sok finom édességet - nyalta meg a szája szélét Mályvácska - én a maga helyében oda mennék.

- Hát nem is tudom - húzta el a száját Artemys - Bilbó biztosan nem örülne.

- Úgy is el lesz foglalva az urasság, mert mazsolás süteményt akar csinálni. Hallottam, amikor erről beszélgettek a mamával.

- Egek ez szörnyű - fintorgott el a nő - várj, meg itt mindjárt jövök, csak veszek magamhoz kis pénzt - fordult vissza a házba Artemys. Beleborzongott még a gondolatban, hogy egy mazsolás förmedvény süteménynél segédkezzen így jobbnak látta, hogy bizony most már illő megmutatnia magát a falusiaknak mielőtt már a nem létező esküvőjét tervezgetnék Bilbóval. Mindenképpen fel kell világosítani a falut, hogy ő nem szándékozik egybekötni a hobbital az életét. Még is mit nem lehet, majd ezen megérteni?

Tristan leugrott a hátasáról és az elé szaladó Anari felkapva megpörgette, majd hosszan megcsókolta és akkor sem eresztette, mikor a nagyanyja szigorúan rá meredt.

- Nagymama - biccentett mosolyogva Trisan, majd elengedve kedvesét oda lépet az asszonyhoz és arcon csókolta - még elbűvölőbb lettél, mint mikor utoljára láttalak.

- Tartogasd a bókjaidat a jövendőbelidnek nem nekem te gyerek - paskolta meg mosolyogva unokája arcát a nő - már régóta vár haza és nem csak ő.

- Még is ki? Fordult Anari felé a férfi.

- A fiad - mosolygott szemérmesen a nő és Tristan boldogan elkurjantotta marhát és a karjába zárta a nagyanyját és Anari-t - Säläs-nak neveztem el és olyan kedves gyermek.

- Minden bizonnyal az. Hát hadd lássam a fiamat és zárjam a karomba, ha már a születésénél nem lehettem itt.

- Tudsz valamit Ferran a nővéredről? Kérdezte aggódva Brana. Tristan a fejét ingatva szomorúan nézet a nagyanyjára.

- Sajnos nem. Reméltem, hogy tőletek több hírt kapok. Nem írt Frerin-nek Maram?

- Sajnos nem. A nagyúr nagyon neki keseredett és csak néz ki a messzeségbe a tornyából. Nem szól senkihez. Aggódunk érte - ingatta a fejét Anari - utoljára mikor nálunk járt csak pár kedves szava volt a fiúnkhoz semmi több. Nem bírtuk a nagymamáddal kizökkenteni egy percre sem mélázásából. Tillgelir nagyúr is folyton a lelkére beszél, hogy keresse meg az úrnőt, de ő hajtatlan azt mondogatja, hogy még adni kell időt. Kérdem én mire? Jaj, kedvesem bízom benne, hogy te a lelkére tudsz beszélni és megértetted vele, hogy ideje lenne tennie valamit, mert ha így folytatja megbetegszik.

- Ferran, fiam valóban valakinek fel kéne ébresztenie és lehet, hogy erre te vagy csak képes.

- Csak Maram lenne, de igyekszem a lelkére beszélni. Mahal is úgy gondolhatja, hogy ennek így kell lennie, mert bizony haza vezérelt. Ám mielőtt beszélnék Frerinnel tényleg látni szeretném a fiamat és beszélgetni arról, hogy illő lenne, már elvennem a gyerek anyját - kacsintott Anari-ra Tristan.

Tristan Frerin-t a kertben találta egy padon ülve, miközben egy könyvet olvasott. Valóban hasonlóak voltak Thorin-nal de a törp királlyal ellentétben a hercegnek lágyabb vonásai voltak és jóval nagyon tekintélyt és erőt sugárzott, mint fivére valaha is.

- Üdvözletem fenség - szólalt meg Tristan mire a férfi feltekintett az olvasmányból és érdeklődve vonta fel a szemöldökét.

- Neked is üdvözlet ifjú. Kit tisztelhetek a látogatómban? Kérdezte Frerin és halványan el is mosolygott - de azt hiszem, kitalálom én magam is. Te lennél Maram öccse Ferran. Sok vonásod hasonlatos a nővéredéhez.

- Valóban az lennék - hajolt meg Tristan illően és mikor a férfi intett közelebb lépet - örülök, hogy végre megismerhetem testvérem jóakaróját és szívének kedves személyét. Míg úton voltunk gyakran mesélt magáról eleinte tagadta, de végül csak bevallotta, hogy szereti magát.

- És baj is lett belőle. Bátyám folyamatosan megfigyel tett, hogy nem-e téved ide Maram, hogy aztán magának mondhassa. Sóhajtott fel szomorúan a férfi.

- Hát ezért nem keresi?

- Azt hiszed, megállíthatna a mérföldekre lévő fivérem? Még akkor sem tudna, ha itt állna vele szembe, de Maram-nak most idő kell, hogy a lelke meg békéljen, és ha ez megtörténik, én elmegyek érte. Ha kell a világ másik végére viszem, hogy messze legyen minden rossztól. De nem hiányzik neki most egyetlen Durin vér sem a közelébe.

- Lázas álmaiban téged hívott, értett könyörgött és sírt. Nem gondolom, ha most ott mennél akárhol is van, hogy elküldene.

- Talán, de most kell neki az egyszerű nyugalom - mosolyodott el Frerin - meg aztán, ha még is kellenék, van aki megírja én nekem.

- Akkor te valóban tudod, hol van Maram. Ráncolta szemöldökét Tristan, mire Frerin hangosan felnevetett.

- Ejnye, hát csak én tudom merre ment a mi kis dúnadánunk? pedig mennyire nyilvánvaló helyre is szalad.

- Hová?

- Az egyetlen helyre ahol senki sem keresné még is ott van. Ferran barátom a te nővéred a betörnél húzta meg magát - kacsintott a férfi, mire Tristan a fejét ingatva felnevetett.

- Valóban ott keresnénk utoljára. Ült le Frerin mellé a férfi - de nem gondja felség, hogy minden perc amit türelmesen vár elenyészik a semmi veszik? Minden együtt töltött idő kincs nem?

- Hosszú évek óta nem láttam és hiányzik, de fiam, aki türelmes az többet kap az élettől mimt aki türelmetlenül belevág. Mi az a pár hónap, amit kivárok az évekhez, amik már elmúltak nélküle. Maram a feleségem lesz, érzem a lelkemben érezem a szívemben. Nem tudom mennyi időt kapunk a Valálktól, de tudom, most várnom kell, hogy minden vágyunk teljesüljön.

- Mit tesztek, ha Thorin mindenre rá jön?

- Nem engedem, hogy az övé legyen. Egyszer elengedtem és nem mentem vele pedig kérte ezt a hibát most nem követem el.

- Valóban szereted - mondta Tristan halkan.

- Mindennél jobban és érezem, hogy ő is. Már nem állhat semmi és senki közénk.

Thorin szemöldök ráncolva nézet fel a fiatal törp férfira, aki a levelet hozta ered Luinból. Nem volt még törp szemmel sem egy jóképű és a sunyi ábrázata szakasztott mása volt az apjának.

- Mi hírt hoztál Obros? Kérdezte Thorin - talán nyomorrá bukkantatok a menyasszonyomnak?

- Sajnálatosan még nem, de mindent megteszünk az úrnő fellelésének érdekében.

- Akkor mit keresel itt? Kérdezte dühösen Thorin és feltépte a levelet, majd dühösen dobta a tűzben - az a mocsok tünde, hát nem az öcsém oldalán áll. Átok rá.

- Apám szerint Frerin úr tudja hol lehet az úrnő.

- Persze hogy tudja, mert magának akarja és csak az alkalmas időre vár, hogy elragadja tőlem azt, ami mindig is az enyémnek kellett volna lennie. Állt fel dühösen Thorin és idegesen kopogott az asztalon - de az nem fogom engedni, ha kell, magam vágom el az öcsém torkát, de nem engedem át neki Kojela-t. Balin, aki az ajtóban állt minden szót hallott és elszörnyedt. Keserűen ingatta a fejét és szomorúan nézet a mellette álló Lea-ra. A nő szemeiben harag lobbant, majd megperdülve a sarkán idősebb fiát magához ölelve elviharzott.

- Balin, de jó, hogy itt vagy - vette észre a férfit Thorin - hát Lea nem jött veled ahogyan kértem?

- Nem érezte jól magát fenség így töredelmes elnézésedet kéri. Mondta Balin.

- Persze ez természetes, majd felkeressem és közlöm vele a döntésemet. Örülni fog - mosolyodott el a férfi - Obros te távozhatsz. Pihenj, de hamarosan visszatérsz apádhoz.

- Igen is fenség - hajolt meg a férfi és távozott.

- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet most elküldeni őket?

- Igen. Bár hosszú út lesz a kicsikkel nekik, de a húgom kérésének eleget kell tennem. Kili meg méltó utódom lesz a város vezetésében és figyelheti a nagybátyát. Büszke vagyok rá, hogy önként jelentkezett erre a feladatra.

- Kili tényleg jó választás - bólogatott Balin és nem adta tudtára a királyának, hogy mindenkinek főleg Lea-nak az a legjobb, ha messze van tőle. Hiszen valódi céljuk is ez volt kimenteni őket minél előbb a Magányos hegyből - jó vezető lesz és Lea meg támogatja a döntéseit.

- Abban nem kételkedem - mosolyodott el Balin ismerve a fiatalok igazi célját.

Na, nagy nehezen de befejeztem ezt a fejezetet. Talán nem is lett olyan jó, mint terveztem de azért sok minden történ benne. Láthattuk Mályvácskát, aki későbbiek során aranyos kis árnyéka lesz Arty-nak, Ris kedvesét, aki fejezettek ezelőtt említve volt és ahogyan a férfi remélte bizony elbabásodtak. Gyerekek mindenhol :D. Frerin őrlődésének igazi oka és Thorin cimboránk még mindig nem kerek. A következő fejezettel igyekszem ahogyan tudok :)

Közvélemény kutatás!!!

Ki a kedvenc szereplőtök legyen az mellék vagy fő szereplő? És miért ő?