Frerin összekulcsolt kézzel állt a könyves polca előtt és csak nézte olvasmányainak kopott gerincét. Az asztalán két levél volt, amit nem rég hozott a holló. Egyik Throrintól miszerint megszerezte a hegyet és vele a kincset és sikeresen megvédte a rá törő ellenektől. Részletesen beszámolt a veszteségekről és arról, hogy Ered Luin úrra Kili lesz és a felesége Lea, akiknek az érkezésüket megfelelően várják. Majd a levél végén úgy mellékesen megjegyezte, hogy Artemys súlyosan megsebesült és hosszú gyógyulás előtt áll, de a felépülése után nagy eséllyel megülik az esküvőjüket, amire örülne, ha nem jelene meg. Tillgelir levele ellenben már másabb hangvételű volt, mint a bátyjáé. Abban azt írta, hogy Maramnak eszébe sem sincs hozzá menni Thorinhoz és amint képes lesz, lóra ülni elmenekítik hozzá. Erre Frerinek nevetnék-e támad, hogy lényegében kipróbálják csempészni a nőt Thorin orra elől. A bizakodó levél még sem nyugtatta meg, hiszen ő ismerte annyira Maram-ot, hogy tudja, amit úgy érzi, képes elinalni ő megteszi és ott hagy mindenkit és elindul, abba az irányba ahol senki sem keresné.

- Nem fog ide jönni ugye? Szólalt meg egy asszony Frerin mögött. A férfi lassan fordult Brana felé. Az asszony az asztalon lévő leveleket olvasta, majd Frerinre pillantott - nem fog az unokám visszatérni ugye?

- Nem - felelete Frerin - menekülőre fogja, majd hogy megvédje azokat, akiket szeret. A bátyám nem tanul a hibáiból - sóhajtott fel a férfi és a boros kancsó felé sétált - ahogyan Maram sem.

- De te szereted nem? Hát menj elébe és szökj el vele, ahogyan Tillgelir kéri. Frerin hagyj itt mindent és kezd új életet vele - nézet az asszony kérlelően Frerin-re, de az csak öntött magának egy kupa bort - te is ezt szeretnéd nem? Frerin, szereted az unokámat nem?

- Valóban szeretem és én lennék a legboldogabb, ha vele kezdhetnék el egy új életet, de én szeretem annyira is, hogy elengedjem akármilyen fájdalmas is ezt tennem.

- Mióta Maram elment árnyéka vagy önmagadnak és látom a szemedben, hogy ez a lelkedig ért ez a fájdalom. Küzd érte Frerin! Hallod küzd érte és fogd és vidd innen. Menjetek keletre és éljetek.

- Bár megtehetnénk, de Thorin minden hol megtalálna miket. Kortyolt az italába Frerin.

- De ha nem lépsz, a bátyád elorozza előled, ahogyan Ered Luin-t is - lobogtatta mega levelet.

- Soha nem akartam irányítani a várost vagy uralkodni. Kili jó vezetőtök lesz, ezt te is tudod - csattant Frerin.

- Fiam, te is tudod, hogy mire gondoltam. Mond, igazából mire vágysz? Hát ilyen könnyen lemondasz Maramról?

- Brana, én csupán szabadon szeretnék élni Maram-mal, de nem kaphatunk meg mindent! Nem lehetünk együtt! Csapta a falhoz dühösen a poharát Frerin és kiviharzott.

Artemys a kandalló előtt ült Milror gondosan elrendezett takarói alatt. A tűzet, bámulta mintha csak meg akarná bűvölni. meleget adott még is fázott. Biztonságba volt ezt mondták neki, de még is rettegett. Artemys az ajkába harapott és próbálta lenyelni a könnyeit. Tehetetlenül temette az arcát a kezébe.

- Úrnőm? Szólalt meg Milror az ajtóból egy tálcát egyensúlyozva - jól van?

- Igen - felelte halkan Artemys - csak elmerengtem.

- Hát, minden menyasszony aggódik a közelgő esküvője miatt - mosolyodott el a tünde és lerakta a tálcáját a nő melletti asztalkára - a fivéreit és Tillegir urat is ezt aggaszthatja ezért is zavarta el kicsit őket a király. Mondta jó hangosan a tünde és Artemys szemöldök ráncolva figyelte a fiút.

- Thorin elküldte őket? Sápadt el a nő és riadtan ragadta meg a tünde karját - elmentek?

- Halkaban úrnőm. Örök állnak az ajtóban. Igen, elküldte őket és így nem volt idejük búcsúzkodni, de titkon Polen úr adott nekem egy levelet, hogy adjam magának. Nem szóltam a királynak - suttogta a tünde és leült a kis zsámolyra és aggodalmasan nézet a nőre, aki meglepve közelebb hajolt - tudom, én mi folyik itt ám. Pedig sokáig abban hitem, hogy tévednek a szemeim - suttogta.

- Mire gondolsz Milror? Kérdezte a nő és elvett a tálcán lévő tányéról egy süteményt.

- Hogy nem akar a király felesége lenni. De addig nem igazán tudtam semmi sem csinálni, amíg el nem altatom mindenki gyanúját. A törpök természetüknél adóan nem szeretik a tündéket. De mára már megbíznak bennem. Olyan bolondos tündének tartanak. Meg hát az is segített, hogy én elnéztem mikor elosontak.

- Miért segítesz?

- Mert nagyon megszerettem magát - mosolyodott el szélesen Milror - azt szeretném, ha boldog lenne, és ha ehhez el kell innen mennie, akkor segítek ebben. Nyújtotta át a nőnek a lepecsételt levelet. Artemys remegve nyúlt érte és mohon feltörve a pecsétet olvasni kezdte.

- Azt írja a bátyám, hogy Thorin előre hozta a kéz fogott. El kell mennem innen, de nagyon gyorsan.

- De hát még nem épült fel teljesen - rémüldözött Milror.

- Inkább meghalok az úton, mint sem Thorin asszonya legyek - Állt fel a nő és elbotorkált az ágyáig - segíts Milror.

- Most kíván lelécelni? Kerekedett el a tünde szeme, majd a szája elé kapta a kezét - vagyis elszökni?

- Várjam meg az esküvő előtti éjszakát vagy öljem meg a nászéjszakánkon? Milror most kell mennem vagy soha.

- Hát ne most, mert a király hamarosan bejön meglátogatni magát. Úrnőm várjuk ki a holnapot addig én is kifundálok valamit. Jó? Kérlelte a tünde fiú.

- Legyen - bólintott Artemys ahogyan figyelte a pánikoló Milrort - de miért jön Thorin?

- Nem tudom. Igazából én is csak kihallgattam, hogy ide akar jönni, meg valami meglepetésről beszélt Balinnal. Nem akartam sokáig hallgatódzni, mert feltűnő lenne, ha hegyezném az ajtaja előtt a fülemet.

- Semmi meglepetés nem lesz - ingatta a fejét a nő és oda sietet az asztalra tett levélhez és a tűzbe dobta - csak hozza a börtön öröm a kulcsokat. Talán az esküvő előre hozataláról fog tájékoztatni pedig már ezerszer a szemébe mondtam, hogy nem kívánok hozzá menni, de mint ha meg sem hallotta volna. Jaj, Milror elhagytak engem a Valák - rogyott a székre Artemys.

- Ne mondjon ilyet. Csak játssza meg, hogy örül, azzal elaltatja a gyanakvását.

- Milror...

- Figyeljen én, majd... - fogta meg Milror a nő kezét, de a mondatát félbeszakította egy erőteljes kopogás és mielőtt bebocsátást nyert volna felrántotta az ajtót és belépet rajta Thorin széles mosollyal az arcán.

- Tünde most távozhatsz - mondta a férfi ellentmondást nem tűrően.

- Megy, mikor menni kell - Mondta halkan Artemys - és mi az, hogy rám törsz?

- Elnézést a bárdolatlan viselkedésemért Kojela, de roppant izgatott vagyok így vettem a bátorságot, hogy rád törjek.

- Mi zaklatott fel így, hogy modortalan viselkedésedet tovább tetézed? Kérdezte a nő gúnyosan, de Thorin nem törődött vele csak Milrora nézet, aki meghajolva Artemys és a férfi előtt kisietett a szobából - halljam, aztán távoz, mert lefekvésemet zavartad meg.

- Nagy hírem van neked - sietett a nő felé és izgatottan guggolt le elé - biztosan téged is annyira boldoggá tesz, mint engem.

- Mi légyen az? Kérdezte Artemys.

- Alig három hét múlva az asszonyom lehetsz.

- Három hét?

- Sokallod? Jobban oda píritok a szolgálókra, hogy siessenek. Meghagyom Balin-nak, hogy ösztökélje, őket mire én haza érek minden rendbe legyek.

- Nem kell - rémüldözött Artemys és abban a tört pillanatban összeállt a menekülési terve - legyen minden tökéletes.

- Valóban?

- Igen - bólintott a nő és remegve megfogta Thorin kezét, aki gyengéden összezárta és megcsókolta - hová mész?

- Dáin, segítségemet kérte egy két dologban és volna pár ajándékom a Vasdombokról neked. Személyesen kell érte mennem, mert félek, nem érne ide éppen.

- Mi az?

- Ha elmondom, már nem titok - nevetett fel a férfi - de annyit elárulok, hogy mint nő örülni fogsz neki.

- Ha te mondod, elhiszem neked - bólintott Artemys - mikor indulsz?

- Holnap után reggel.

- Mahal óvjon - mondta mosolyogva a nő - aztán csak óvatosan semmi sietség. Tudod, lassan járj, tovább élsz.

- Úgy lesz kedvesem. Boldog vagy?

- Most igen - felelte őszintén a nő csaknem tette hozzá miért is.

- Helyes - húzta ki magát a férfi, majd a mellénye zsebébe nyúlt és elővett belőle egy apró kis dobozkát - ez az édesanyámé volt. Örülnék, ha viselnéd - nyitotta ki a doboz, amiben egy meseszép nyakán szórta szerte szét a fényét. A férfi gyengéd mosollyal nézet fel Artemys-re.

- Mindenképp megteszem - mondta a nő és elvette a dobozt - ám ne kívánd, hogy mindennap viseljen, mert nem állom sokáig a csillogó nehéz ékszereket. Lasgalen ékköveiből készülteket sem hordom. Csupán csak egyet, amit régen kaptam azt viselem.

- Pedig örülnék neki, ha hordanád anyám ékszerét és elhajíthatnád a medálodat.

- Nem, ez egy emlék, melyhez ragaszkodom - csattant fel a nő és a nyakához kapott. Medáljához az elmúlt napok során jobban ragaszkodott mióta Balintól megtudta az igazat. Nem Thorin készítette és nem is ő adta valójában neki, ha nem Frerin. Ő volt az, aki ragaszkodott, hogy a cserfes nagyszájú lánynak adják oda, de még is hagyta, hogy Thorin arattassa le az ő nagylelkűségének a babérjait. Így most, hogy tudta az igazat az életénél is jobban szerette az ékszert hiszen Frerinhez kötötte, aki soha sem lehet már az övé. Így míg él el nem válna az ékszertől.

- Legyen, ha ennyire fontos neked - mondta Thorin lágyan, de Artemys látta az arcán, hogy nem örül annak, amit mondania kellett.

- Köszönöm, de ha most nem gond lefeküdnék aludni.

- Persze. Aludj, kedvesem álmodj nagyon szépeket - hajolt a nőhöz Thorin és megcsókolta.

- Álmodj te is szépeket... kedves... - mondta Artemys és Thorin boldog dúdolgatás közben kiment a szobából - börtönőröm - fejezte be halkan a nő és hátra dőlt a székében.

1000 féle képen írtam meg és vettem el ezt a fejezetet, de végül csak meg lett ez is. Jó volt egy kicsit Frerin-t vissza hozni és annak teljes kétségbe esését szembe állítani a bátyja megrögzöttségével.

A következő fejezettől mit vártok? Kit vagy kiket rajzoljak meg? A rajz megfejtés eredménye még váratja magát, mert a poént nem lőjük tarkón. ;) Remélem a fejezet tetszett nektek :3