Artemys a karzaton állt és a köpenyébe bele kapott az éjjeli szellő, ami megborzongatta a bőrét. Figyelte a távoli fényeket ahol a nagyapja és fivérei vannak, akiket olyan régen nem látott már. Az ajkába harapott és a szíve megtelt fájdalommal, ha az őt kísértő álmokra gondolt, ami hosszú éjszakákon állt kísérték. Itt van mind három fivére. Itt van Rolen is. Bele sem akart gondolni, hogy az álmai valóban a jövőt vetíttetek előre, mert ha igen akkor sanyarú sorsa lesz, és még elveszít egy fivért. Az égre nézet ahol sápadoztak a csillagok és gyülekeztek a felhők, minden bizonnyal hót fognak szórni a világra és bőrbe maró hidegek következnek. Ösztönösen összébb húzta a köpenyét, hogy még jobban kizárja a hideget.

- Miért nem alszol? Szólalt meg Fili a nő mögött. Artemys a törphöz fordult, majd egy erőtlen mosollyal az arcán vállat vont.

- Messze kerül az álom. Nem tudok aludni. És te? Nem te vagy most őrségben, ha nem Bofur. Vagy Thorin ezt a kis karzatot is védeti, ahol senki sem tudd le vagy felmászni?

- Nem. De tudom, hogy jó pár napja ez a te menedéked és gondoltam most is itt vagy. Kíváncsi voltam rá, hogy vagy különösen a mai nap után. Sajnálom, hogy a bácsikám ennyire nyakasan őriztet téged és nem enged el téged a családodhoz.

- Nem nyakas Fili, ha nem örült - felelte hűvösen Artemys - retteg attól, hogy elmegyek és nem lesz kit mutogatnia. Nem lesz mit birtokolni a kincseink kívül. Nem lesz senki, aki fiúkat szül neki.

- Szeret téged...

- Nem szeret ő saját magán és a vagyonán kívül semmit sem. Birtokló és gyarló lett Fili. Ne keresd benne azt a férfit, akire egykoron sokan felnéztek. Méreg és gonoszság ül azon a kincsen, ami megmételyezet egy jó lelket. Nem lehet ott bent megmaradni és vele egy levegőt szívni sem, és ha még is rá nézek, elfog a rosszul lét.

- Arty...

- Nem értheted ezt Fili. Téged soha nem vonzott a vagyon és a hatom... ebben roppantul hasonlítasz Frerin-re.

- Ezt igaz - mosolyodott el Fili - anyám szerint Frerin bácsikám jó király lenne, de az ambíció hiányzik belőle.

- Tudós fajzat Frerin - nevetett fel halkan Artemys - bár jó politikus, jó harcos és minden szempontból megfelelne királynak, de minden porcikája irtózik attól, hogy valaha is trónra kelljen ülnie. Ő mást akar.

- Mit?

- Szabadságot - felelte Artemys - egy olyat, amit sem ő sem én nem kaphatunk meg.

- Miféle szabadság ez?

- Egy olyan, amiről csak álmodni merünk csupán. Suttogta a nő.

- Elmondod milyen?

- Egy olyan helyen élni, ahol nem ismernek minket, nem ítélnek, meg és ahol azzal foglalkozhatunk, amit szeretnék, és azzal lehetünk, akit teljes szívből szeretünk.

- Mond ott is harcos lennél? Kérdezte izgatottan Fili és csillogó szemmel lépet Artemyshez, aki csak a fejét rázta.

- Nem - felelte, majd halkan megszólalt miközben folytak a könnyei - feleség és anya lennék ott. Eddig mélyen elzártam magamban ezt az álmot, de mikor Frerin-nél voltam ez a vágyódás szárba szökkent, de végül elhamvadt Thorin miatt és most gyökerestől tépte ki minden reményemet és álmaimat. Semmi váltak, eltűntek és szertefoszlottak akár csak a felszálló kőd az égben a hajnal után.

- Ne add fel a reményt - fogta meg Artemys kezét Fili - nem fogjuk engedni, hogy boldogtalan legyél és, hogy a bácsikánk elvegyen. Látjuk mind, hogy nem akarod ezt a házasságot és tudom, hogy Frerin való neked nem Thorin. Én mindent elkövetek, hogy ez így is legyen.

- Az én reményem már rég elhalt Fili - ingatta a fejét Artemys, de még egy gyenge mosollyal az arcán még rá nézet a férfira - talán valamikor meg tudok békélni a rám váró sorssal... az igen után biztosan. Felelte halkan a nő és lenézet a karzatról a mélységbe - igen akkor már biztosan.

Bilbó, majd nem megcsúszott az egyik fűcsomón, a tábor szélén, de gyorsan visszanyerte az egyensúlyát és nagy léptekkel haladt előre, hogy megkeresse Bard-ot vagy bárkit, akit ismerhet. Bilbó megdermedt, mikor kifordulva az egyik rom mögül egy magas férfiba botlott, akiben azonnal felismerte Tillgelirt. Hosszú haja laza copfba volt és oldalán kért kard pihent és rá érősen pipázgatott, de ahogyan a hobbit közelebb lépet feléje kapta a fejét. Tekintette fáradt volt és gondterhes.

- Van itt valaki? Kérdezte a férfi és Bilbó visszalépve a romok takarásába levette a gyűrűt és a mellénye zsebébe rejtette. Óvatosan nézet ki és rá mosolygott a tündére.

- Bilbó! Kiáltotta fel tiszta örömmel a tünde és oda lépve felkapta a hobbitot és megölelte - a valák áldás érje. Túriel? Nézet a sötétségbe a tünde - ő hol van? Tette le Bilbót Tillgelir.

- Ő még a hegyben. Thorin nem engedi el. Többek között ezért is jöttem ide. Hol találom a tünde király és Bard-ot?

- Éppen tanácskoznak. Gyere oda vezetlek. Intett Tillgelir.

Ahogyan beléptek a sátorba Bilbó nem csak Bard-ot és a tünde királyt látta, ha nem három magas férfit és egy idősödő törpöt, akinek a pillantása épp olyan volt, mint Artemysnek.

- Bilbó? Döbbent meg Bard mikor a hobbitra nézet - hát te mit keresel itt? Bilbó idegesen lépet be a táborba és jobban bele bújt abba az ócska takaróban, amit Tillgelir takarta be.

- Szeretnék végre haza menni és biztonságba tudni Artemyst és a testvéreit meg elakarom kerülni az esztelen vérrontást - szólalt meg Bilbó halk hangon - már unom ezt a kalandot és szeretnék a saját otthonomba élni ahol értelmesebb népek élnek, mint itt. Ám addig ezt nem tudom meg tenni, amíg hát van egy kis érdekem ehhez a kényes kalandhoz.

- Érdek? Kérdezte a tünde király érdeklődve.

- Hát, hogy pontos legyek, egy tizenötöd rész a kincsből, amiről szerződésem is van... bár bele van javítva, mikor Artemys megjelent - vett elő a kabátja zsebéből egy többször összehajtott gyűrt papírt - még szerencse, hogy magammal hoztam.

- És ehhez mi közünk hobbit? Szólalt meg az egyik férfi - Én Rolen vagyok Artemys, Lea és Tristan legidősebb bátyja. Mond mi ennek a mesének a lényeg, amit most elő adtál nekünk?

- Mindjárt, mindjárt dúnadán uram - emelte fel a kezeit, a hobbit - én személy szerint azért jöttem, hogy kész vagyok fontolóra venni minden igényeteket - mondta olyan hangon Bilbó, mikor tárgyalni szokott azokkal, akik kölcsön kérni jöttek hozzá - persze persze ami méltányosan megillet bennetek. Mert ti nem ismeritek Tölgypajzos Thorin olyan jól, mint én. Biztosra mondhatom, hogy Thorin képes lenne az arany halmán éhen veszni, amíg ti el nem mentek.

– Hát akkor csak haljon éhen! – mondta Bard. – Az ilyen bolond nem érdemel mást, mint az éhhalált!

– Igazad van – mondta Bilbo. – Megértelek, de közeledik a tél. Hamarosan le esik a hó és dermesztő lesz a hideg és a tündék számára is nehézé vállig az élelmiszer ellátás.

- Mondj olyat amiről mi nem tudunk - szólalt meg a tünde király.

- Nem hallottatok Dáinról és a Vasdombok törpéiről? Kérdezte halkan Bilbó.

– Már nagyon régen, de neki mi dolga itt? – kérdezte Ervus - mit akarna a Vasdomok ura erre?

- Látom, van olyan értesülésem, ami nektek nincs. Dáin, ide tart legalább ötszáz bátor törpel; jó néhányuk kellő tapasztalatot szerzett a törp és koboldok háborújában, erről szerintem mind hallottatok. Ha meg megérkeznek, komoly baj támadhat.

- Thorin hívta hollóval? Kérdezte Ervus.

- Igen - bólintott Bilbó - jó ideje de csak ma este hallottam.

- Miért mondod el nekünk mindezt? Barátaidat árulod el, vagy csak bennünket akarsz fenyegetni? – kérdezte komoran a tünde király.

- Hát én bizony még egy ilyen gyanakvó tündével még nem találkoztam! Pusztán csak azt szeretném elkerülni, hogy háború legyen és csupán ezért jöttem ide semmi másért. Ajánlattal fordulok hozzátok!

- Halljuk! – mondta mindenki egyszerre.

- Hát csak az a gond, hogy mutatni tudom - vont vállat a hobbit - itt van az ajánlatom - és Bilbó elővette a zsebéből az Arkenővel és az asztalra tetette. Thrandulil fel állt a helyéről annyira megdöbbent és még Bard is úgy meredt a kőre, hogy el állta a szava. A dúnadán fivérek lélegzet visszafojtva nézték a sziporkázó követ.

- Az Arkenkő - szólalt meg Ervus - a hegy szíve és egyben a királyomé, ami már fagyossá vált. Ezt az átok verte kő minden bajom forrása lett. Az unokáim rabtartójának átok verte kincse - sziszegte a férfi és elfordította a tekintetét a kőről - Ám Zsákos úr, mondja meg nekem, hogyan rendelkezhet ekkora kincs felett maga?

- Hát - kezdett bele kissé kényelmetlenül Bilbó - valójában nem nagyon áll, de ha tudni akarjátok, hajlandó vagyok, minden más igényem ellenében felajánlani ezt. Lehet, hogy betörő vagyok, bár személy véleményem szerint nem vagyok az, de betörőnké is olyan többé-kevésbé becsületes formának vallanám magam. Artemys is helyeselné, amit teszek, és ha ezzel valahogy ki tudnám menteni annak nagyon, örülnék - nézet körbe a hobbit - ám nekem most vissza kellene mennem és bízom benne, hogy a követ hasznosnak fogjátok találni.

- Nem volna okos ötlet hobbit uram - ingatta a fejét Ervus.

- De mennem kell, ha nem is sokat talán még megvédhetem Arty-t és bízom benne, hogy tette, valami jót is ma.

- Méltó vagy Zsákos uram, hogy tünde pengét hordj az oldaladon , még ha másoknak jobban is állna a fegyver. De hidd, el meglepődnék, hogy ezt a nemes szándékot Tölgypajzsos Thorin jónak vélné. Maradj itt és ahol megbecsülés lesz a részed.

- Köszönöm, de nem - hajolt meg Bilbó - hiszem, hogy mindazok után, amit együtt át éltünk így illenék a barátaimtól búcsút vennem. Meg hát megígértem, hogy felébresztem Bofurt az őrségváltáskor. Így hát most már csakugyan mennem kell, mégpedig gyorsan.

- Becsületendő a bátorságot fiam - lépet Bilbó elé a törp - de nem fog meg mentei Thorin haragjától így tudd, mikor kell elmenned. Unokáimat nem tudod elhozni, de elmondanád nekik hogy azon legyek, hogy visszaszerezem őket.

- Mindenképpen elmondom, majd nekik - bólintott Bilbó és már lépet volna ki a sátorból, mikor visszanézet a testvérekre és az öreg törpre - Artemys nem szereti Thorin a szíve másé. Írjanak Frerin-nek, hogy bármit is fog hallani az igazság az, hogy mindig is őt szerette.

- Tudom - felelte Erus.

- Nem lesz, az asszonya ezt garantálhatom - szólalt meg Rolen - vissza kell adnia a testvéreinket, mert hozzánk tartoznak. Így nem kell félned, mert boldog jövőt álmodtam neki.

- Artemys szerint az álmok homályosan és néha csalók.

- De csak rajtunk áll mennyire az - mosolyodott el Rolen - öleled meg helyettünk is a húgainkat.

- Súgd a fülükbe, hogy itt vagyunk, és nem megyünk nélkülük - mondta Polen.

- Mond meg, hogy haza fogunk mind menni - veregette meg Bilbó vállát Zoren.

- Mindenképpen elmondom - bólintott Bilbó.

Artemys halkan lépet Bilbóhoz és lassan elmosolyodott, majd kinézet a távolba. Hajában belekapott a szél úgy táncoltatta az éjszakába szemei a távoli tájat fürkészték és próbálta kiolvasni a bennük rejtőző jövőt. Ahogyan figyelte a csillagokat megborzongót a metsző széltől. Összerezzent, ahogyan látta a napot felkelni és megérezte a szálló illatokat. Rémülten tántorodott a falnak.

- Valami baj van? Szólalt meg Thorin - Kojela valami baj van? Artemys? Lépet a nőhöz aggódva a férfi.

- Az álom - suttogta a nő rémülten, majd a férfira nézet - az álom. Háború lesz.

- Igen, Dáin bármikor ide érhet, így neked nem kell félned kedvesem. Megvédelek téged és az a rossz álmod nem fog megvalósulni.

- Kardal a sors ellen nem küzdhetsz - suttogta Artemys, majd a könnyeit nyelve elszaladt.

Hosszabb lett és sötétebb, de már levegőben van a közelgő veszedelem és sok más is. A következő fejezetben talán végre kiderül mi lesz a Dúnadánjaink sorsa és hogy a döntéseik mit hoznak.

Következő fejezet címe: Válaszút